Távlatok

Levelesládánkból:

Balás Béla kaposvári megyéspüspök írta:

Főtisztelendő Atya!

Kedves Ferenc!

Fiatal koromban, akkori társaimmal szemtelenkedtünk egykori főpásztorunkkal, mondván, kiadta a „Megdöbbenve Értesültem” kezdetű enciklikáját... Ez jut eszembe, de nem szeretnék szemtelenkedni... Megszűnnek a „Távlatok”? Éppen most van a legnagyobb szükség messzebbre látni. A folyóirat mostani száma számomra bravúrosan jól sikerült (gondolok a Török, Aszalós, Tomka, Varga tanulmányokra, a Prohászka, Camus, Munkácsy, Pázmány, Simone Weil információkra stb.). A Szív kevés lenne, a Mérleg, az Egyházfórum nekem nem megbízható, a Vigilia speciálisan „magas”; talán nem megszűnni kellene, hanem még tovább „accomodálni”!

Az idős, magyar jezsuita atyák egyelőre pótolhatatlanok, kérem, maradjanak, amíg a Jóisten engedi!

Testvéri szeretettel

Kaposvár, 2010. márc. 29.

Wagner János orvos írta (némi rövidítéssel):

Budakeszi, 2010. március 31.

Szabó Ferenc SJ főszerkesztő úrnak,

Budapest Sodrás u. 13.

Tisztelt Főszerkesztő Úr, kedves Ferenc Atya!

Mint a Távlatok régi előfizetője. úgy érzem, el kell mondanom Önnek szomorú gondolataimat. annak kapcsán, hogy, ebben az évben megszűnik a Távlatok. De a 87. szám jeles írása (A szexuális forradalomtól a gender forradalomig) is olyan gondolatokat ébresztett bennem, amelyeket feltétlenül meg szeretnék osztani Főszerkesztő úrral.

Szinte minden évszakban türelmetlenül vártam már a Távlatok érkeztét, s mindig nagy izgalommal futottam át a tartalmat, hogy aztán hetekig a táskámban hordozva, elő tudjam venni, ha orvosi rendelőben vagy bárhol másutt akadt egy kis szabad időm. A hétköznapok taposómalma okozta fásultság sokszor nyomasztó hatását az elmúlt években ismételten a Távlatok írásai oldották fel. A friss és pontos tájékoztatás, a gondolkodást formáló elmélyült cikkek és a recenziók, melyek sokszor egyébként észrevétlen maradó könyvekre, folyóirat cikkekre hívták fel a figyelmemet, éppúgy sokat jelentettek, mint az engem némelykor eligazító egyértelmű és határozott állásfoglalások. De nem az én tisztem, hogy ezt a közel húsz éves szellemi folyamatot értékeljem. Inkább azt szeretném megfogalmazni, hogy nekem újra meg újra hiányozni fog a Távlatok.

(…)

Egyébként is gond van a terjesztéssel a katolikus sajtóban. Régi megfigyelésem, az ország legkülönbözőbb pontjain, hogy az Új Ember ott porosodik olvasatlanul plébániai folyosókon és ugyanakkor a valóban érdeklődőkhöz nem jut el. Amikor lelkes olvasóként megismerkedtem az Igen-nel, ugyanezt tapasztalva beálltam önkéntes terjesztőnek (még jutalmat is kaptam érte) de továbbra is úgy látom, nem jutott el azokhoz, akik valóban haszonnal forgathatták volna. Ha valamelyik barátomnak egy izgalmas írás okán el akartam juttani a Távlatok egy számát, be kellett mennem a Ferenciek terére, hogy vásárolhassak egy példányt.

(…)

A magam és barátaim nevében is köszönöm Főszerkesztő Úr fáradhatatlan munkáját, és biztosan tudom, hogy rajtam kívül sokaknak fog még hiányozni. Arra kérem a jó Istent, adjon még jó egészségben eltöltendő hosszú éveket Önnek, a magyarországi jezsuita rendtartománynak pedig nagylelkű adakozókat és egyéb forrásokat, hogy anyagilag újból megerősödve újraindíthassák a Távlatok megjelentetését. Saját unokáimon is megtapasztaltam, hogy a ,,fiatalok inkább rövidebb, tetszetős írásokat olvasnak”, de átesni se lenne szabad a ló másik oldalára, s figyelmen kívül hagyni azt a jelentős réteget, amely igenis igényli a színvonalas tájékozódást és nem röst egy-egy hosszabb írást elolvasni, ám nem biztos, hogy hozzáférnek a „gyűjtőkötetekhez és szaklapokhoz”. Hiszen: „ ... Figyelni kell az emberek szükségleteire, ... alkalmazkodni kell” ezekhez. Remélem, hogy ha máshol nem is, a Vatikáni Rádió adásaiban időről időre ezután is hallani, hallgatni fogjuk, kedves Főszerkesztő Úr, kedves Ferenc Atya.

Igaz szeretettel üdvözlöm,

Wagner János

Tomka Ferenc plébános írta:

„... igazi szomorúsággal olvastam, hallottam a Távlatok megszűnéséről. Vajon nem lehetne ez ellen tenni valamit? A Távlatok volt az egyetlen magyar teológiai-vallási folyóirat, amely az értelmiségi keresztényekhez és a papság mindennapi kérdéseihez is hozzászólt. A Vigilia teljesen elment irodalomba, a Teológia nagyon kevéssé olvasott, és teológusokhoz szól, a Mérleg sok érdekes írást is közöl, de nagyon sokszor keményen egyoldalú...”

Szennay András OSB, ny. főapát (Pannonhalma, 2010. június 14.) írta:

Kedves Feri, nagyon sajnálom, hogy kissé késve írom e pár sort, egyik elsőként
kellett volna jelentkeznem. 90. évemet taposom, és örömmel teszem a kis vallomást: az utolsó közel két évtized fontos szellemi-lelki erőtadója, s olykor vigasztalója is a Távlatok voltak számomra. Képtelen vagyok fölfogni, hogy akkor, amikor a nyomtatott és elektronikus média nem csekély része lefelé, már-már a nihil felé húzza az embereket, nem jut anyagi fedezet a Távlatok szellemet, lelket, embert gazdagító számainak megjelentetésére.

Mélységes együttérzésemet fejezem ki,
régi barátsággal és szeretettel köszöntelek

András
(Szennay András ny. főapát)

Hafenscher Károly evangélikus teológus (Bp. 2010. június 21.) írta:

Szabó Ferenc S.J.
főszerkesztő úrnak

Krisztusban kedves Testvérem, Ferenc!

Régen olvastam két olyan szomorú publikációt, mint a Távlatok 87-88. száma. Megrendített, hogy kedves és számomra mindig szellemi-lelki gazdagodást jelentő világnézeti, lelkiségi, kulturális lapotok kiadása lezárul.Szívszorongató, ahogy a múlt történetét, a jelen helyzetét és a jövő számomra alig körvonalazható képét ismertetitek. A 88 számból 90 %-a jóvoltotokból nekem is megvan. Hihetetlen mennyiségű és minőségű történeti, kortársi és jövőbe mutató anyagot közöltetek. Más negyedévi vagy havi újságok is járnak nekem, de fellengzősség nélkül monmdhatom, a legtöbbet Tőletek tanultam. Köszönöm a Repertórium 1., 2. számát, hallatlan segítség, amig élek, a legkülönbözőbb témákkal való foglalkozás közben. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ami a Te neved alatt jelent meg, mind számában, mind minőségében páratlan teljesítmény. Az is jó, ha valaki, mint Te, elmélyed egy-egy tudományszakban, az viszont már a 21. sz. elején szinte páratlan jelenség, hogy van közöttünk még mindig polihisztor. Isten áldja meg szolgálatodat!

Munkatársaidat is szeretettel köszöntöm, a szerkesztőség tagjait, a rendszeresen írókat, és hálás vagyok azért, hogy én is írhattam, evangélikus teológus létemre, néhány számotokban. Köszönöm készségeteket, nyitottságotokat, befogadó-készségeteket. Becsülöm, hogy figyeltek az emberek (értelmiségi keresztények) mai szükségleteire is, és identitásotokat megtartva, alkalmazkodni tudtok korunkhoz.

Búcsúzni mindig nehéz, pedig mi minden nap búcsúzunk valamitől. Egyetlen búcsúzásra emlékszem az Újszövetségben, amiről Lukács evangélista ír 24. fejezetében:
"(50-53. v.) Jézus felemelte kezét, megáldotta tanítványait és miközben megáldotta őket, eltávolodott tőlük... Ekkor leborulva imádták Őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe, mindig a templomban voltak és áldották az Istent." Ebben a hitben szeretnék búcsúzni Tőletek.

Igaz baráti szeretettel

Károly

Kaposiné Eckhardt Ilona ny. egyet. tanár (Bp. 2010. június 15.) írta:

Megkaptam a Távlatok utolsó számát és csatlakozom azokhoz, akik szomorúságukat fejezték ki e kitűnő folyóirat távozása alkalmával.

Bízom a főszerkesztő rendíthetetlen energiájában: lehet folytatás papir-formában is!

Köszöntöm a szerkesztőséget eddigi szép munkájáért, főleg az általam jól ismert és szeretett Feri és Péter atyákat.

Isten segítse mindnyájuk további tevékenységét!

Kaposiné Eckhardt Ilona

Virágh Imre lelkész (Bécs, 2010. június 22.) írta:

A Távlatok utolsó számát olvasván szívből köszönöm mindazt, amit a Távlatoktól kaptam. Örülök, hogy az interneten keresztül mégsem halt meg az illető, csak az lenne jó, ha valaki figyelmeztetne, hogy megint olvasható valami újság távlat-nyelven.

Isten áldja a Távlat-készitöket!

Virágh Imre

Dr. Horváth Lóránt ny. premontrei apát, Csorna, 2010. június 16. (levél)

Kedves Ferenc!

Nagy sajnálkozással vettem tudomásul, amikor a – mindig örömmel-érdeklődéssel/kiváncsisággal várt – Távlatokat kezembe vettem, hogy ez az utolsó, pedig reménykedtem, hogy 'megmenthető' lesz. Hadd köszönhessem meg Neked, munkatársaidnak mindazt a szellemi-lelki gyarapodást, amit a Távlatok tanulmányaiból stb. kaptam. – Végre én is 'emeritus' lettem, nemrég súlyos sérvoperáción estem át, most erősödöm. – A régi baráti szeretettel: Lóránt /sk/

Scherer Imréné, ny. katekéta, Jászberény, Egyházi Otthon, 2010. június 16 (levél)

Ft. Dr. Szabó Ferenc és az Összes Munkatársainak.

– Fájó szívvel vettem tudomásul a Távlatok megszűnését. Igaz már idős vagyok, a Szent Klára otthon lakója. (...) Sok segítséget kaptam Öntől, amikor még a Vatikáni Rádióban dolgozott. Akkor kezdtem teológiai tanulmányaimat, mikor a teológiai képzés megindulhatott világiak és főleg nők részére is. Előre látva a hitoktatás problémáit. Itthon még akkor (70-es évek) nem volt irodalmi hozzáférés az öncenzúra miatt. Öntől kaptam könyveket: lexikon stb.(... ) Gyenge kis apostol voltam és vagyok. Hitoktatásom alatt kicsi faluban 8 osztályban mindig valamit becsempésztem a Távlatokból. Persze általános iskolásoknak érthetően. (...) Most még a hátra levő életemből kimarad valami szép, a Távlatok! Még egyszer köszönöm Mindannyiuknak, és ami kicsiségemből kibuggyan: Deo gratias! DJK – Scherer Imréné, egy öreg szívgárdista.