Kopp Mária

Miért váltak a gender-kutatások
központi jelentőségűvé a mai társadalomban?

Manapság a gender-kutatással kapcsolatban forrnak az indulatok annak ellenére, hogy kevesen látják pontosan, mit is takar ez a széles kutatási terület. Ennek az írásnak a célja, hogy röviden bemutassam, miért fontos ez a téma és az elutasítás helyett miért jó, sőt szükséges hívő szempontból megközelíteni, és lehetőleg befolyásolni a kutatás irányait ezen a területen. 2010-ben felkértek a WHO, az Egészségügyi Világszervezet Európai Régiója részére a „Gender and helath” (Nemi különbségek és egészség) témában a 2012-es, illetve a hosszútávú, 2020-ig terjedő stratégiát kidolgozó munkacsoport vezetésére.

Mit jelent a „gender” fogalma? Sajnos a magyar nyelvben a nemi jellegzetességekkel kapcsolatos kutatások kétféle meghatározására nincs külön szó, általában a „társadalmi nem” fordítással próbálják kifejezni, mit is jelent. Az angol „sex” szó a biológiai nemet jelenti, aminek a meghatározása sokkal egyértelműbb, az állatvilágban kialakult nemi jellegzetességekből kiindulva jelenik meg az embernél is. A társadalmi nem ezzel szemben kizárólagosan emberi jelenség, azokat a tulajdonságokat foglalja magába, amelyek a társadalmi, kulturális hagyományok, szerepek változásai következtében jellemzik társadalmi magatartásunkat, amelyeket születésünktől fogva nevel belénk a környezetünk, és amelyek nagymértékben meghatározzák a viselkedésünket. Azt a helyzetet jelenti, amibe az ösztönös, etológia örökségünkként hozott nemi adottságaink kerültek a modern társadalomban.

A magatartásformák és tulajdonságok természetesen részben genetikai jellegünkből, a nemünkből (sex) következnek, ám más részük csupán a társadalmi változások során alakul folyamatosan. Ez különösen igaz az elmúlt évszázadra, amely alatt a világ, a környezet, amelyben élünk, jelentősen megváltozott, és ennek következtében alapvetően megváltoztak azok a nemi szerepek, amelyek a korábbi évszázadokban szinte változatlannak tűntek.

Vannak olyan jelenségek, amelyek a gender kutatásoknak is kiindulópontját jelentik, mert a biológiai-pszichológiai nemi fejlődésnek kultúra és társadalom független meghatározói. A gyermekek világrahozatala és szoptatása, a biztonságos korai anya-gyermek kapcsolat kialakítása a nők elidegeníthetetlen feladata, aminek a jelentőségére a lányokat, nőket ma még fontosabb felkészíteni, mint az elmúlt évszázadokban, amikor természetesen látták maguk körül az anyaságra felkészítő mintákat. Ugyanakkor a férfiak senkinek át nem adható „hivatása” a gyermekek nemzése. Nem igaz, hogy a férfiakban nincs meg az ösztönös vágyakozás arra, hogy a gyermekeikben éljenek tovább, ezt csak a modern társadalom silányítja le a férfiak esetében az öncélú szexualitásra. Így tehát a gender kutatások kiindulási pontja, hogy társadalmi változások ellenére, vagy éppen amiatt különösen fontos a szülői hivatás megélésének tudatosítása, feltételeinek megteremtése.

Bár sokan szeretnék idealizálni a korábbi stabil családmodelleket, tudomásul kell venni, hogy a XX. század első feléig a nőkkel szemben igen súlyos diszkrimináció érvényesült, például még a múlt század első felében is alig szerezhettek felsőfokú végzettséget. Biológiai hátterű nemi adottság a férfiak nagyobb testi ereje, ami a hím nemi hormonok aktivitásának a következménye. Mivel szinte mindeddig – néhány kultúrát kivéve - a testi erő komoly előnyt biztosított a vadászatban, harcban, a környezet megvédésében, ez a biológiai adottság fontos szerepet játszott a férfiak privilegizált helyzetének kialakulásában. A mai munkamegosztásban a testi erőnek kisebb a jelentősége, sokkal fontosabbá vált a tudás, azok a készségek, amelyeket a tanulás, iskolázottság révén sajátíthatunk el. Ma már több fiatal lány tanul, mint a férfi, vagy legalábbis ugyanannyian, és mind a társadalom, mind az egyes személyek számára nyilvánvaló, hogy nem szeretnék elveszteni a tanulásba fektetett energiáikat, miközben a kívánt, tervezett gyermekeiket is világra hozhatják. Ennek megvalósítása teljesen újszerű szerepmegosztást kíván, mind a nőktől, mind a férfiaktól. Korábban szinte csak királynők kerülhettek olyan helyzetbe, hogy komoly társadalmi hatást fejthessenek ki, ma ez a pálya elvben ugyanúgy nyitva áll a nők, mint a férfiak előtt. Érdemes felidéznünk Skóciai Szent Margit, István király unokájának példáját, aki a skót király feleségeként Szent István-i mintára hozta létre a skót államszervezetet. (Fest Sándor, 2000) Ma is évente skót küldöttség jön Magyarországra, hogy megköszönjék nekünk államalapító királynőjüket. A gender kutatások azonban többek között arról szólnak, hogy valóban mi a helyzet a nemek egyenjogúsága terén, valóban beszélhetünk-e esélyegyenlőségről a nők és férfiak között?

Alapvető cél, hogy ne állítsuk szembe a női és a férfi érdekeket. A feminista mozgalmak igen sokat értek el a nemek közötti egyenjogúság megvalósítása érdekében. Ugyanakkor egyes feminista áramlatok számára csapdahelyzetet jelent, hogy nem az együttműködés útjait keresik, hanem a szembenállást erősítik. Mint minden területen, a gender kutatások terén is ez a szemlélet zsákutcába vezet. Nagyon jó példa a nemek együttműködésének újszerű formájára, hogy Finnországban, Észak Karéliában a nők kényszerítették ki a férfiakat védő népegészségügyi programot, ami máig a legeredményesebb népegészségügyi program példája. Amikor Finnországban a férfiak idő előtti halálozási aránya a mai magyar mutatókhoz hasonló volt az 1960-as években, a finn asszonyok kivonultak az Egészségügyi Minisztérium elé azzal a jelszóval, hogy nem akarunk özveggyé válni, segítsetek, hogy a férjeink ne haljanak meg idő előtt. Mint Szabó Gábor tanulmányában olvashatjuk, ma Magyarország valóban az özvegyek országává vált, ilyenfajta összefogásra volna szükség.

A férfiak ösztönös, etológiai öröksége, hogy harcolnak az előrejutásért, és súlyos stresszt élnek át, ha ebben a versengésben, rivalizálásban lemaradnak. Saját országos reprezentatív vizsgálatainkban kimutattuk, hogy a viszonylagos lemaradás és a rivalizálás a férfiak idő előtti halálozásának fontos előrejelzői.(Kopp és mtsai, 1995, 2000, 2007, Skrabski és mtsai, 2004) Szükségszerű-e, hogy a férfiaknak ez az etológiai eredetű nemi sajátossága a mai körülmények között is uralja a férfias beállítottságot? Saját kutatásaink kimutatták, hogy azok a férfiak, akiknek jó a kapcsolatuk a gyermekükkel, gyermekeikkel, négyszer nagyobb valószínűséggel élik meg a 69 éves életkort akkor is, ha az adatokat az ismert kockázati tényezők (dohányzás, kóros alkoholfogyasztás, elhízás, iskolázottság, kor) szerint korrigáljuk, míg a házastárssal való jó kapcsolat ötször nagyobb túlélési valószínűséggel jár együtt. (Kopp és mtsai, 2007,2008a, 2009) Kimutatható azt is, hogy a skandináv országokban, ahol az apák is részt vesznek a kisgyermekek gondozásában – elvész az az idő, amit az apa nem vesz ki gyermekgondozási szabadságként – ezzel összefüggésben még tovább javult náluk mind a férfiak, mind a nők várható életkora, miközben a népesedési mutatók pozitív tartományba kerültek. (Ádám és mtsai,2007, Kopp és mtsai 2008b)

 Mi lehet ennek a magyarázata? Amennyiben a férfiak értékrendjében is fontossá válik a család, a gyermekkel való foglalkozás, ez felszabadítja őket attól, hogy kizárólag a munkahelyi, társadalmi helyzet miatt aggodalmaskodjék. A „Pelenkázz, tovább élsz” jelszó nagyon is megszívlelendő a férfiak számára, ez a gender kutatások egyik fontos üzenete. A mai életfeltételek között nagyon hasznos, ha az óvodában a kisfiúk is megtanulnak főzőcskézni, babát pólyálni, és hasznos a kislányoknak is, ha a szerelési alapkészségekben otthon érezik magukat. Ettől nem fog károsodni a nemi identitásuk, de jobban fel tudnak készülni a mai nemi szerepek eredményes vállalására.

Ma már teljesen általános a kétkeresős családmodell, sok esetben a nő keres jobban, ám éppen az etológiai nemi modell (sex eredetű modell) továbbélése miatt az az általános felfogás, hogy a család fenntartása, az életfeltételek biztosítása elsősorban a férfi feladata. Ez az attitűd, ami a vizsgált európai országok közül a magyar társadalomra jellemző leginkább, a férfiak számára igen súlyos krónikus stressz-forrássá válhat, jelentős szerepet játszik a magyar férfiak idő előtti egészségromlásában és halálozásában és sokakat visszariaszt a családalapítástól.(Kopp és mtsai,1995,2000,2006,2009)

 A nemi szerepek a magyar társadalomban válnak szét leginkább a vizsgált európai országok közül. (Pongrácz, 2009) Ezért a gender kutatás alapvető feladata a nők és férfiak közötti együttműködés új formáinak helyes összehangolása. Ezen a területen számos probléma van, amit kezelni szükséges (családi kötelezettségek és munkavállalás összehangolása, háztartási teendők megosztása, gyermeknevelési feladatok megosztása, közös ellátása, karrierépítésben egymás támogatása stb.) (Ádám és mtsai, in press)

Saját országos reprezentatív vizsgálatainkban kimutattuk, hogy a társadalmon belül a nők és férfiak egymáshoz viszonyított magatartásának igen jelentős egészségvédő, vagy egészségkárosító hatása lehet. (Kopp és mtsai, 2005, Skrabski és mtsai, 2003) Például a nők anyagi helyzettel való elégedetlensége fontosabb veszélyeztető faktor a férfiak számára, mint a férfiak saját elégedetlensége. Ezzel szemben a nők magasabb iskolázottsága igen fontos védőfaktor a férfiak idő előtti halálozásának megelőzésében.  

A társadalmi nemi szerepek változásainak legfontosabb népegészségügyi
és demográfiai következményei

Egészen a múlt század második feléig a fiatalok túlnyomó többsége házasságot kötött, a legnagyobb változás ebben a tekintetben mutatható ki. A házasság évszázadokon át elsősorban érdek-szövetség volt, ami a nők számára viszonylagos biztonságot jelentett, és többnyire a családok érdekei alapján kötötték meg. A háttérben ott volt a férfiak számára a nyilvánosházak második világa. A XIX-XX század fordulójának nagy regényei, mint Tolsztoj Anna Kareniná-ja, vagy Ibsen Nórá-ja ezeknek az érdek-szövetségeknek a kríziseit tükrözik. Ma a fiatalok önként választhatnak, így lehetőség van arra, hogy valódi életszövetség alakuljon ki köztük. Egy ilyen valódi, kölcsönös bizalmon alapuló életszövetség az átalakuló, nehezen kiszámítható környezetű társadalomban a legfontosabb testi-lelki egészségvédő tényező, ugyanakkor a konfliktussal teli, ellenségessé váló kapcsolat komoly egészségi kockázatokkal jár. (Balog, 2008, Kopp, Skrabski, 2001,2006, Martos, 2008, Skrabski, Kopp, 2009)

Az International Journal of Epidemiology, a legjelentősebb népegészségügyi folyóirat közölte a teljes finn népesség körében 1996 és 2000 között végzett vizsgálat eredményeit, amely szerint a 30-64 éves korosztályban a férfiak esetében az élettársi kapcsolatban élők 49 %-kal, az egyedül élők 167 %-kal nagyobb valószínűséggel halnak meg, mint a házasok. A nők esetében az együtt élők 53 %-kal, az egyedül élők 75 %-kal nagyobb valószínűséggel halnak meg ebben a korosztályban, mint a házasok. Ez a vizsgálat kimutatta azt is, hogy a gyermektelenség is súlyos egészségkárosító tényező, a két vagy több gyermekes férfiak 30 %-kal, a nők 50 %-kal kisebb valószínűséggel halnak meg a 30-64 éves életkorban, mint a gyermektelenek. Az egygyermekesek halálozási aránya a gyermektelenek és a két vagy több gyermekesek közötti értéket mutat.(Koskinen et al, 2007) Bár a cikk részletesen elemzi, hogy szelekciós tényezők szerepet játszanak abban, hogy ki házas, illetve hogy kinek nincs gyermeke, ezek az összefüggések mégis sokkolóak. Az eredmények azt jelentik, hogy a gyermektelenség vagy a társtalan élet fontosabb egészségkárosító tényezők, mint az ismert magatartási kockázati tényezők együttvéve.

A legújabb amerikai hosszú távú követéses vizsgálat eredményei szerint, az elvált férfiak 2.37-szer, az elvált nők kétszer nagyobb valószínűséggel haltak meg 1941 és 2006 között, mint a házas társaik. Ez a különbség szignifikáns maradt akkor is, ha az adatokat az ismert kockázati tényezők szerint korrigálták, bár a házasok között a különböző önkárosító magatartási formák (dohányzás, kóros alkoholfogyasztás) is jelentősen ritkábbak. (Dupre et al, 2009) A válás nagyobb valószínűséggel következik be azok között, akik a házasságkötés előtt már együtt éltek, akiknek nincs gyermekük, és akik nem vallásosak.(Földházi, 2009)

A fenti egyértelmű összefüggések ellenére a nyugati civilizált világban, így Magyarországon is 2009-ben több mint 55 százalékkal kevesebb volt a házasságkötések száma, mint 1990-ben. A házasulók korösszetételében történt változások miatt folyamatosan emelkedik a házasulók átlagos életkora: 2008-ban a nőknél 27,9 év, férfiak esetében 30,4 év volt. Az alternatív együttélési formák, mindenekelőtt az élettársi kapcsolatok fokozódó térhódítása tapasztalható. A nem házas együttélések gyakoribbá válása megváltoztatta az élettársi kapcsolatok társadalmi megítélését, elfogadottságát. A 25–29 éves korosztályon belül az élettársi kapcsolatban élők aránya a 40 százalékot is eléri. 2009-ben 36.750 házasságot kötöttek Magyarországon és 25.155 volt a válások száma. A felbomló házasságok 60 %-ban van kiskorú gyermek. Ez közel 660 ezer gyermeket, félmillió családot, kb. 1.2 millió embert érint. Ez az ország legnagyobb kisebbsége, mégis a legészrevétlenebbek.(Pongrácz, 2009)

A kutatási adatok azt bizonyítják, hogy a házasságok számának csökkenése ellenére a házasság intézményének presztízse Magyarországon változatlanul erős, a házasság továbbra is a legtámogatottabb és legmegfelelőbbnek tartott párkapcsolati, együttélési forma. A fiatalok 87.3 % a házasságot tartja a legjobb életformának, 70,5% úgy véli, nem lehet igazán boldog, akinek nincs gyermeke. (Pongrácz, 2009) Ennek ellenére a fiatalok nagyon nehezen találnak párt, lényegesen később és kisebb arányban házasodnak, és a boldognak induló házasságok közül közel minden második felbomlik.

A magasabb végzettségű nőkkel szembeni negatív diszkrimináció 

Ha a nők és férfiak helyzetét összehasonlítjuk, minden vizsgálat azt mutatja, hogy a nők életminőségüket rosszabbnak ítélik, és számos olyan stressz-hatás éri őket, amely miatt a férfiakhoz képest ma is hátrányos helyzetben vannak, bár ennek ellenére a férfiak halnak meg korábban.(Ádám, jelen szám, Győrffy és mtsai, 2008,2010a, 2010b, Kopp et al, 1998, 1999, Kopp, skrabski,2009, Kovács és mtsai, 2001, Réthelyi et al, 2002) ) Különösen fontos volna megszüntetni a magasabb végzettségű nőkkel szembeni negatív diszkriminációt, hiszen ma súlyos hátrányba kerülnek a velük azonos korú gyermektelenekkel szemben, ha a gyermekvállaláshoz való jogukat gyakorolják.

Nemzetközi vizsgálatok eredményei szerint a kívánt, tervezett gyermekek száma Magyarországon a legmagasabb a vizsgált európai országok közül. (Hollósi, 2009, Kopp, Skrabski, 2003, 2006,Pongrácz, 2009, Spéder, Kapitány, 2007) A legújabb Ecostat, Társadalmi Haladás Index (THI) alapján, miközben a népességfogyás szinte nálunk a legsúlyosabb Európában, nálunk a kívánt, tervezett gyermekek száma még tovább emelkedett. Magyarországon 20 fiatal 24-nél több gyermeket szeretne, a legjobb népesedési mutatójú Franciaországban ez a szám 23,6, sok országban az egyszerű reprodukcióhoz szükséges 21 alatt marad, így Olaszországban, Németországban, Szlovákiában, Csehországban. (Ecostat, 2010) Saját vizsgálataink azt mutatták ki, hogy míg a nyolc általánost vagy kevesebbet végzettek körében megszületnek a kívánt, tervezett gyermekek, az érettségizett vagy magasabb végzettségű nők és férfiak esetében igen jelentős a különbség, sokkal több gyereket terveznek, mint ahány végül megszületik. (Kopp, Skrabski, 2003, 2006) A gender kutatásoknak tehát kiemelt feladatnak kellene lennie, hogy megvizsgálja azokat a lehetőségeket, amelyek csökkentik a magasabb végzettségű rétegekben a gyermekvállalás súlyos terheit, hogy ne kerülhessenek szakmai, anyagi hátrányba a gyermeket nem vállaló kortársaikkal szemben.

 Az utóbbi évtizedben a kívánt, tervezett gyermekek inkább születtek meg azokban az országokban, amelyek nagy gondot fordítanak, és sokat költenek a kisgyermekes szülők (nem csak az anyák) családi és munkahelyi kötelezettségének összehangolására. A kilencvenes évek óta trendfordulónak lehetünk tanúi. Míg a 70-es évektől azt lehetett tapasztalni, hogy a nők nagyobb arányú munkaerő-piaci részvétele fokozatosan csökkenő születési arányszámokkal párosult a fejlett piacgazdaságokban, a kilencvenes évektől ennek a fordítottja érvényesül. Ott magasak a születési ráták, ahol jelentős a női foglalkoztatottság, ami különösen a magasabb végzettségű nők számára előnyös, hiszen így nem veszítik el a tanulásba fektetett erőfeszítéseiket sem, miközben világra hozzák a tervezett gyermekeket. (Pulay, in press)

A párok – legyenek azok élettársak vagy házastársak – gyermekvállalási döntését jelentősen befolyásolja a bizonytalanság, kiszámíthatatlanság, ami az életük különféle területeit jellemzi. A házasságban élők gyermekvállalási hajlandósága magasabb, mint a házasság nélkül együtt élő párok átlagos gyermekszáma. A házasodási kedv visszaesése, a későbbi életkorra kitolódott gyermekvállalás, az élettársi kapcsolatok térnyerése – sok más tényező mellett – csökkenti a termékenységet, ezért szemléletváltásra és komplex programokra van szükség annak érdekében, hogy a negatív tendenciákon változtatni lehessen.(Hollósi, 2009)

A rendszerváltozás utáni gyermekszám-csökkenésben lényeges szerepet játszott, hogy a gyermekvállalási kor jelentősen kitolódott: 1990-ben az első gyermeküket szülő nők átlagos életkora 23 év, 2009-ben közel 28 év volt. A gyermekvállalás későbbre halasztása azonban nagyon gyakran azzal jár együtt, hogy a tervezett gyermek egyáltalán nem születik meg. A KSH Népességtudományi Kutató Intézetben végzett „Életünk fordulópontjai” panelvizsgálat adatai szerint a három éven belül biztos gyermekvállalási szándékról nyilatkozók mindössze 28 százaléka tudta megvalósítani három éven belül a terveit. További 50 százalék fenntartotta, de elhalasztotta a gyermekvállalást, és 20 százalék véglegesen lemondott a tervezett gyermekről. Ugyanakkor az életkor előrehaladtával a tervezett gyermek megszületésének esélyei egyre romlanak. Például a 25-29 éves korcsoportban a panelvizsgálat során megkérdezettek 34,4 százaléka, míg a 35-39 éves korcsoportban csak 15,1 százaléka tudta megvalósítani gyermekvállalási terveit három éven belül.

A kisgyermekes szülők számára a részidős (és az egyéb atipikus) munkavégzés a család és munka összeegyeztetésének leginkább bevált módja lenne. Sok vizsgálat mutatja, hogy a nők jelentős része az életút bizonyos szakaszaiban csak a részmunkaidőt látja elfogadhatónak, ugyanakkor az EU tagállamaival összevetve Magyarországon a legalacsonyabb ennek a munkavállalási formának az elterjedtsége. Hazánkban a nők részmunkaidős foglalkoztatása 6%, a férfiaké 3% körüli, miközben az uniós átlag a nőknél 30,4%, a férfiaknál 6,6%, de például Hollandiában a nők 70 %-a részmunkaidőben dolgozik. Fontos szempont továbbá a munkaidő rugalmassága is, az EU-országok közül nálunk a legalacsonyabb (12%) azok aránya, akik rugalmasan oszthatják be az idejüket, míg például Svédországban a rugalmas munkaidő részaránya 58%. A flexibilis munkaidő-politika célja, hogy a dolgozó dönthesse el, mikor kezdi és fejezi be munkáját, például azért, hogy meg tudja oldani gyermeki iskolába vagy óvodába szállítását. Sokatmondó adat az is, hogy az Európai Unió országai közül Magyarországon a legalacsonyabb az otthoni távmunka aránya. A tapasztalatok szerint ugyanis a részmunkaidős és a rugalmas foglalkoztatás fontos eszközök a kisgyermekes családok és a munka világának összekapcsolásában. Másfelől, ha a munkáltatók figyelembe veszik dolgozóik családi kötelezettségeit, akkor azok sokkal lojálisabbakká válnak munkáltatóikhoz, és teljesítményük is bizonyítottan magasabb lesz. (Ádám és mtsai, 2007)

Igen fontos a rugalmas otthoni gyermekgondozási formák, családi óvodák, napközik támogatása. Az otthoni gondozásban nagy számban tevékenykedő, a munkaerőpiacon jelenleg nem aktív nőket a nonprofit szervezetek közreműködésével – önkéntesként vagy díjazás ellenében végzett munkavégzéssel – be kellene kapcsolni a hatalmas volumenű kielégítetlen gondozói szükségletek otthoni keretek közötti elvégzésébe. Főleg kistelepüléseken ez egyik formája lehetne helyi foglalkoztatás megszervezésének, ami megfizethető segítséget nyújtana a rászorulóknak és méltó elfoglaltsággal járó jövedelmet az otthoni segítőknek. Az első hónapok intenzív időszakát leszámítva egészségesen fejlődő gyermek nem igényel 24 órás jelenlétet az édesanyától, így aki ezt választja, fokozatosan térhet vissza a választott munkájába is. Ugyanakkor meg kell szüntetni azt az áldatlan állapotot, hogy aki tudatosan a gyermeknevelést választja (legalább egy bizonyos ideig), az hátrányos helyzetű, akit ráadásul még “potyautas”-nak is tekintenek, hiszen a gyermekek vállalása és felelős nevelése a legfontosabb befektetés a jövőbe.

Minden korosztályban, már az óvodáskortól szükséges lenne bevezetni olyan tárgyakat, programokat, amelyek felkészítenek a felelős és elkötelezett, egyenrangú társas kapcsolatokra, egymás közti kommunikációra, konfliktuskezelésre. Ennek érdekében nagyon fontos volna ilyen készségek tanítása a pedagógusok folyamatos továbbképzése keretében. Az egyetemeken, főiskolákon családbarát környezetet kell kialakítani, ami lehetővé teszi, hogy a felsőfokú végzettséget szerző fiatalok a biológiai és pszichológiai szempontból ideális életkorban is vállalhassanak gyermeket és ezzel a későbbi pályájukat is jobban elő tudják készíteni. Erre sok pozitív nemzetközi példa van, fecskeházak, lakhatási támogatás a párok részére, családbarát vizsgarend, gyermekfelügyelet szakmailag igényes megszervezése.

A felsorolt kutatási eredmények egyértelműen mutatják, hogy a gender kutatások, a megváltozott nem szerepek vizsgálata alapvető jelentőségű mind népegészségügyi, mind népesedési szempontból. A nemek közötti együttműködés zavarai legalább olyan fontos kockázati tényezőkké váltak, mint az ismert és sokat említett önkárosító magatartásformák, mint a dohányzás, elhízás, kóros alkoholfogyasztás, bár ezek a magatartásformák is szoros kapcsolatban állnak a nemi szerepek zavaraival.. A gender kutatások epidemiológiai vonulatának célja, hogy objektív módszerekkel elemezze, hogy a férfiak és nők esetében, a XXI. század új kihívásai között milyen módon biztosítható a legjobb életminőség, a legegészségesebb és leginkább értelemmel teli élet mind a nők, mind a férfiak számára.

Irodalom:

Ádám Sz és mtsai (2010) Nemi különbségek a stressz szintjében és prevalenciájában, valamint a pszichoszociális jóllét mutatóiban, Mentálhigiéne és Pszichoszomatika, 11,4, 277-296. 

Ádám Sz, Győrffy Zs, Kopp M (2007) A nők helyzete a tudományos pályán: kihívások és lehetőségek, Magyar Tudomány, 2,238–242. 

Ádám Sz, Győrffy Zs, László K (2008) A családi és munkahelyi szerepek közötti konfliktus és a pszichés jól-lét mutatók kapcsolata, In: Magyar lelkiállapot 2008: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban, szerk: Kopp M, Semmelweis Kiadó, Budapest, pp.260–265. 

Balog P (2008) A házastársi, élettársi kapcsolat szerepe az esélyteremtésben, In: Magyar lelkiállapot 2008: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban, szerk: Kopp M, Semmelweis Kiadó, Budapest, pp.240–249. 

Csoboth Cs, Susánszky É (2008) Gyermeküket egyedül nevelő szülők testi és lelki egészségi állapota, In: Magyar lelkiállapot 2008: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban, szerk: Kopp M, Semmelweis Kiadó, Budapest, pp.280-287. 

Dupre ME, Beck AN, Meadows SO (2009) Marital Trajectories and Mortality among US Adults, Am.J. Epidemiology, 170,546–555. 

Fest Sándor (2000) Magyar-angol történeti és irodalmi kapcsolatok, Skóciai szent Margittól a Walesi bárdokig, Universitas Köbnyvkiadó, Budapest. 

Földházi Erzsébet: Válás, Demográfia Portré, 2009, Jelentés a magyar népesség helyzetéről, KSH, Budapest.

Györffy Zs, László K, Ádám Sz& Kopp M (2010) Equity in Reproductive Health in Central and Eastern Europe:The Hungarian ExperienceIn Equity in Access to Health Promotion,Treatment and Care for all European WomenEdited byVera Lasch, Ute Sonntag, Ulrike Maschewsky–Schneider, pp 139–156.Kassel Universitíy Press

Győrffy Zuszsa, Ádám Szilvia, Harmatta János, Túry Ferenc, Kopp Mária, Szényei Gábor (2008) : A pszichiátria területén dolgozó diplomás nők életminősége és egészségi állapota. Magyar lelkiállapot 2008: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban, szerk: Kopp M, Semmelweis Kiadó, Budapest

Győrffy Zs, Sándor I, Kopp M (2010) A fizikailag bántalmazott nők reprodukciós zavarai, Mentálhigiéne és Pszichoszomatika 

HollósiMarida – Laura Bernardi: Gyermekvállalás bizonytalan időkben Magyarországi fiatal párok beszámolói alapján, in: Demográfia, 2009. évi LII/1. szám, 5-30. o., KSH Népességtudományi Intézet folyóirata               

                Kopp, M.S., Skrabski, Á., Szedmák, S. (1995) Socioeconomic factors, severity of depressive symptomatoliogy and sickness absence rate in the Hungarian population, J. Psychosom. Res. 39, 8,1019-1029.  

Kopp,MS, Skrabski Á,Szedmák S (1998) Why do women suffer more and live longer? Psychosomatic Medicine, 60,1,103.

Kopp M, Csobóth Cs, Purebl Gy (1999) Fiatal nők egészségi állapota, In: Szerepváltozások (Szerk Pongrácz T,Tóth I.Gy.) TÁRKI, pp.239–259.

Kopp MS, Skrabski Á, Szedmák S (2000) Psychosocial risk factors, inequality and self-rated morbidity in a changing society, Social Sciences and Medicine 51, 1350–1361. If: 1.380

Kopp M., Skrabski Á (2001) A házasság és a család válságának újraértelmezése a mai magyar társadalomban, Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 12, 1-2,5-18.

Kopp M, Skrabski Á (2003) A gyermekvállalás pszichológiai és szociális háttértényezői a magyar népesség körében, Demográfia, 46,4, 383-395. 

Kopp MS, Skrabski Á, Kawachi I, Adler NE (2005) Low socioeconomic staus of the opposite gender is a risk factor for middle aged mortality, J. Epidemiology and Community Health, 59,675-678.

Kopp Mária, Székely András, Skrabski Árpád(2006) :Az életminőség nemi, életkor szerinti és területi jellemzői a magyar népesség körében, In: Kopp M, Kovács M (szerk) (2006) A Magyar népesség életminősége az ezredfordulón, Semmelweis Kiadó, Budapest, 84–105. old.

Kopp Mária, Skrabski Árpád (2006): A támogató család, mint a pozitív életminőség alapja, In: Kopp M, Kovács M (szerk) (2006) A Magyar népesség életminősége az ezredfordulón, Semmelweis Kiadó, Budapest, 220–232. old.

Kopp Mária, Skrabski Árpád (2006): Gyermekvállalás és életminőség, In: Kopp M, Kovács M (szerk) (2006) A Magyar népesség életminősége az ezredfordulón, Semmelweis Kiadó, Budapest, 253-262. old.

Kopp MS, Skrabski Á, Székely A, Stauder A, Redford W. (2007) Chronic stress and social changes, socioeconomic determination of chronic stress, Annals of New York Academy of Sciences 1113: 325-338.

Kopp Mária, Székely András, Skrabski Árpád (2008 a) Mi magyarázhatja a magyar férfiak idő előtti egészségromlását és halálozási arányait. In: Magyar lelkiállapot 2008, Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban, szerk: Kopp M, Semmelweis Kiadó, Budapest, pp.212–220.

Kopp Mária, Győrffy Zsuzsa, Ádám Szilvia (2008 b) Az iskolázott nők hátrányos megkülönböztetése, az esélyerősítés lehetőségei. In: Magyar lelkiállapot 2008: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban, szerk: Kopp M, Semmelweis Kiadó, Budapest pp.250-253.

Kopp M, Skrabski Á (2009) Nők és férfiak egészségi állapota Magyarországon,In: Szerepváltozások, Jelentés a nők és férfiak helyzetéről, (Szerk: Nagy I, Pongrácz Tné) TÁRKI, szociális és Munkaügyi Minisztérium, pp.117–136.

Kopp M., Skrabski Á (2009) Miért halnak meg idő előtt a magyar férfiak, Neuropszichofarmakológia, XI/3, 141–149. 

Koskinen S., Joutsenniemi, K, Martelin T, Martikainen, P. (2007) Mortality differences according to living arrangements, Int J Epidemiology, 2007, 36, 1255-1264.  

Kovács M., Jakab E., Kopp M. (2001) Középkorú és idős nők lelki egészsége, In: Szerepváltozások, Jelentés a nők és férfiak helyzetéről (Szerk:Nagy Ildikó, Pongrácz Tiborné, Tóth István György)pp. 222-237.TÁRKI, Budapest

Pongrácz Tiborné: A párkapcsolatok jellegzetességei c. tanulmány nyomán, in: Demográfiai portré 2009 - Jelentés a magyar népesség helyzetéről, KSH Népességtudományi Kutatóintézet. 

KSH Népességtudományi Kutató Intézet 2009 „Életünk fordulópontjai” panelvizsgálat (Ed: Spéder Zsolt) KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest. 

Martos T (2008) Házaspárok és stressz- a megküzdés és megelőzés esélyei a párkapcsolatokban, In: Magyar lelkiállapot 2008: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban, szerk: Kopp M, Semmelweis Kiadó, Budapest. 

Pongrácz, M. and L. Murinkó, Household work distribution, in Changes of Roles, Report about the Situation of Men and Women. 2009, TÁRKI ZRT: Budapest. p. 95-116. 

Pulay Gy (in press) Gyermekvállalást segítő munkavállalás!? Polgári Szemle. 

Puska P (2006) Health in all Policies, Prospects and Potentials, WHO. 

Réthelyi J, Purebl Gy, Kopp MS (2002) Gender and sociodemographic correlates of depressive symptomatology in the population of Hungary Heart Disease: Environment, Stress, and Gender In:G. Weidner, M. Kopp & M. Kristenson (Eds.)IOS Press, pp.114-120. 

Skrabski ,Á, Kopp MS, Kawachi i (2003) Social capital in a changing society:cross sectional associations with middle aged female and male mortality rates, J Epidemiology and Community Health,57,2,114-119. 

Skrabski Á, Kopp MS, Kawachi I (2004): Social capital and collective efficacy in Hungary: Cross sectional associations with middle aged female and male mortality rates, J Epidemiology and Community Health,58,340-345. 

Skrabski Árpád, Kopp Mária (2009) A boldogságkeresés útjai és útvesztői a párkapcsolatokban, Váci Egyházmegye, Vác. 

Spéder Zsolt – Kapitány Balázs (2007): Gyermekek: vágyak és tények KSH Népességtudományi Kutató Intézet Budapest. 

Susánszky A,(2008) Férfi nemi szerep stressz és az egészségi állapot összefüggése, In: Magyar lelkiállapot 2008: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban, szerk: Kopp M, Semmelweis Kiadó, Budapest, pp. 254-259. 

Susánszky É, Susánszky A, Szántó Zs (2008) Férfias munka, férfias betegségek. A magyar vállalkozók egészségi állapota és pszichés kondiciója, In: Magyar lelkiállapot 2008: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban, szerk: Kopp M, Semmelweis Kiadó, Budapest, pp.266-272. 

Szabó G, Kopp M (2010) Az életesemények, a stressz és a megküzdés nemi különbségei, Mentálhigiéne és Pszichoszomatika, 11,4, 349-370. 

Társadalmi Haladás Ecostat Index (2010) Bővülő Európa, Ecostat, Budapest.