E SZÁMUNK ELÉ


Kedves olvasóinknak
áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánunk!


Karácsonykor és az esztendőfordulón vissza és előre tekintünk: hálát adunk Isten jótéteményeiért és felszítjuk reményünket a bizonytalan jövőbe tekintve.

„A keresztény hit szerint – írja Joseph Ratzinger (A keresztény hit, 1967, 157–58, 167) – Krisztusban megvalósult az emberek üdvössége: benne kezdődött meg visszavonhatatlan érvénnyel az ember igazi jövője, amely jövendő volta ellenére már valóságos, így jelenünknek egy részét alkotja. (…) A keresztény hit visszatekintése a történeti Jézus felé egyben előretekintés az Új Ádámra – a jövőre, mely a világ és az ember számára egyaránt Istentől származik. (…) Minden ember valami kimondhatatlanul több, mint kromoszómák összessége és mint egy meghatározott környezet produktuma: egyetlen egy teremtménye Istennek, – Jézus azonban igazán új, akit nem az emberiség saját ereje hoz létre, hanem Isten Lelke. Éppen ezért a ’második Ádám’ Õ (1Kor 15,47) – új emberré válás kezdődik vele.”

 Karácsonyi számunk elején, tallózva nyugati lapokban, néhány jeles gondolkodó meglátásait ismertetjük az emberiség, elsősorban is „Nyugat” és a nyugati országok helyzetéről, jövőjéről. A globalizálódó liberális gazdasági rendszer hirtelen kitört világméretű pénzpiaci válsága különösképpen is sújtja hazánkat, amely már korábban a gazdasági-politikai csőd szélére jutott. Ma már egyes magyar politikai vezetők és gazdasági elemzők is hangoztatják, hogy egy politikai fordulat nem elégséges, mert lelki, erkölcsi megújulásra van szüksége Európának és hazánknak. Fel kell éleszteni a „keresztény gyökereket”, amint ezt II. János Pál hangsúlyozta.

 Szociológusok magyarországi felmérésének eredményét szellőztette nemrég az egyik baloldali napilap: „Kevésbé vallásosak ma a magyarok, mint tíz évvel ezelőtt…” Egyre kevesebben vannak a ’nagyon vallásosak’…” Mit jelentenek e felületes kategorizálások? Helyesen válaszolt egy másik napilap szerzője a negatív tudósításra: „Lehet cikkezni arról, hogy hurrá, kevesebb a templomba járó magyar, mint tíz éve, de lássuk azt is, hogy a politikából való kiábrándulás tövében elkezdett növekedni az egyházak tekintélye”, „nőtt az egyházak értékorientáló szerepe.” Más felmérések – pozitívabbak – azt állapították meg, hogy a vallásos, hívő emberek derűsebbek, kiegyensúlyozottabbak, mint a nem vallásosak. Mindenesetre nemcsak az egyházak, a hívők feladata, hogy segítsék az ország erkölcsi felemelkedését, hanem az államnak, az iskoláknak, a médiumoknak is részt kellene venniük az értékre nevelésben, nem is szólva a családok döntő szerepéről.

Marcel Gauchet francia filozófus egyik tanulmánya leleplezte a gazdasági liberalizmus csődjét, az ún. demokráciák tehetetlenségét. A nyugati világ páratlanul szabad lett, de nem tud élni a szabadsággal. Szabadság, egyenlőség? Talán? De hol a testvériség? Olyan új kereszténységre van szükség, amely nem a szociológián, hanem a hívők személyes elkötelezettségén nyugszik. Dagens francia püspök kifejtette (lásd könyvismertetésünket): Franciaországban, ahol most már teret hódított a „pozitív laicitás” , az intézményes kereszténység helyett a személyes hit és elkötelezettség jelei figyelhetők meg, egy bizonyos karizmatikus hullám. Hazánkban is a kis közösségekben, imacsoportokban, mozgalmakban az ifjúság személyes, elmélyült vallásosságát tapasztaljuk. A „diaszpóra-kereszténység” (K. Rahner kifejezése) kis szigetei a szekularizált világ tengerében mindenképpen biztató jelek. És ha nem csupán „Nyugatot” vesszük figyelembe, hanem a világegyház más népeit, pl. Latin-Amerikát vagy Indiát, Dél-Koreát, vagy a nagy Kínát, amely remélhetőleg megnyílik a kereszténységnek, nem kell a „Nyugat alkonyával” a kereszténység lealkonyulásáról (is) beszélni. Mindenképpen az egyházaknak, keresztényeknek folytatniuk kell az új evangélizálást akár alkalmas, akár alkalmatlan. Most van a magvetés, vagy talán az ugartörés ideje, az aratás majd a jövő nemzedékek feladata lesz.

Jézus Krisztus elhozta az örök élet reményét: ez az „örömhír”! Akik „remény és Isten nélkül élnek a világban” (Ef 2,12), azok számára is hirdetnünk kell az evangéliumot, azt, hogy abszolút jövő vár a Krisztusnak kitáruló emberekre. Jézus Krisztus egyetemes üdvözítő. Isten Fia megtestesülése által valamiképpen minden emberrel egyesült, amint a zsinat tanítja. Mivel minden ember hivatása az isteni életben való részesedés, és mivel Krisztus mindenkiért meghalt, a Szentlélek, Isten tudja hogyan, mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy a húsvéti misztériumban részesedjék. (GS 22)

 „Isten a remény alapja – nem akármilyen Isten, hanem az az Isten, akinek emberi arca van, és aki mindvégig szeretett minket: mindegyikünket és az emberiség egészét. Az ő országa nem egy soha el nem érkező jövő elképzelt másvilága; az ő országa ott van, ahol szeretik őt, s ahol az ő szeretete elér bennünket. (XVI. Benedek: Spe salvi, 31).