SZEMLE




Mészáros István*

MINDSZENTY-ALBUM

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jó másfél évtizeddel ezel�tt, 1989. július 4-én kiemelked� jelent�s�g� nyilatkozatot tett közzé. Ebben f�pásztoraink el�ször tekintettek vissza �szintén, tárgyilagosan a magyar egyház 1945–1989 közötti évtizedeire, általuk el�ször nevén nevezve a megtörténteket. S ez is olvasható a közleményben: „A történelmi múlt feltárása, a tények rögzítése igen fontos feladat.” Tehát a magyar katolikus közösség 1945 és 1989 közötti, a Rákosi- és Kádár-korszak alatti történetének tudományos feldolgozása alapvet�en fontos kötelesség. Arról nem tudunk, hogy maga a püspöki kar az ezután következ� id�szakban ez ügyben valamiféle konkrét ösztönz� vagy szervez� lépéseket tett volna. De másféle, „alulról jöv�” egyéni és közösségi kezdeményezések nyomán sok kutatási eredmény, tanulmány, könyv látott napvilágot ekkor, különféle ötletek alapján, nélkülözve a tervezettséget, koordinációt.

A közelmúltban, 2005 nyarán ismét hasonló magyar egyháztörténeti célú intézkedésr�l határozott a püspöki testület, konkrét intézmények létesítését kilátásba helyezve. Ezek munkája nyomán, szisztematikus kutatások, elemzések, viták alapján elkészülhet – remélhet�leg mind politikai, mind egyházi elfogultságoktól egyaránt mentes megfogalmazásban – az 1945 és 1990 közötti negyvenöt esztend� magyar katolikus közössége életének komplex „problémafelvet�” történeti összefoglalása. A maximális mértékben feltárt konkrét tényanyag értelmezése, számos kritikus pont értékelése ugyanis többféle lehet (ilyen pl. a magyarországi „Ostpolitik”). S ebben a történettudományi szintézisben bizonyára több oldalról közelítik majd meg a szakemberek Mindszenty bíboros 1945–1975 közötti tevékenységének bemutatását is.

A 2005-dik esztend�re több Mindszenty-évforduló esett. Ezekre emlékezve 2005 tavaszán reprezentatív albumot jelentetett meg az Új Ember Kiadó. Címe: Isten embere. Szemt�l szembe Mindszenty bíborossal. A kötetben életrajz, valamint fényképgy�jtemény található. Az életrajzot írta, a képeket gy�jtötte, válogatta, a kötetet szerkesztette Kovács Gergely. A fiatal – de felkészültségét számos munkájával már minden tekintetben bizonyító – kutató kiváló munkát végzett: méltó emléket állított az aktuális évfordulóknak, ugyanakkor értékes m�vel gyarapította a magyar egyháztörténeti szakirodalmat.

A kötet Mindszenty-életrajza mintaszer� ismeretterjeszt� tanulmány, amely az 1989 után megjelent, nem marxista Mindszenty-kutatások eredményei alapján készült, a forrásokat gondosan feltüntetve. A szerz� teljességre törekedett; nem követte az 1989 el�tti szokást: azt, hogy csupán az állami és pártvezet�k, valamint a bíboros közötti viszonyra csupaszítsa le a Mindszenty-biográfiát. De azt a buktatót is elkerülte, hogy – ugyancsak hagyományos szokás szerint – a koncepciós per részletezése kerüljön a középpontba, és uralja el az egész életrajzot. A szégyenletesen hazug, törvénytelen eljárás ugyanis – érzékelteti helyesen a szerz� – csakis hazugságokat állított Mindszentyr�l, ahhoz neki semmi köze nem volt, s az nem Mindszentyt min�síti, hanem perbefogóit.

Kovács Gergely tanulmánya nyomán sokoldalúan, sokszín�en teljes személyiségrajz bontakozik ki az olvasó el�tt.

Egyrészt Mindszenty életének mindegyik szakasza megfelel� megvilágításba került. Így az eddig eléggé háttérben lev� börtönévekbe, a budapesti USA-követségen töltött id�szakba, valamint az addig szinte teljesen ismeretlen nagy nyugati lelkipásztori látogatások 1972–1975 közötti idejébe is betekint.

Másrészt átfogó teljességre törekedett a szerz�, amikor Mindszenty hosszú életének legf�bb tevékenységi irányait és területeit kell� alapossággal bemutatta. Helyesen tette – hiszen ez felel meg a valóságnak –, hogy Mindszenty sokirányú tevékenységének szinte mindegyik vonatkozását papi-lelkipásztori hivatásának h�séges, következetes és lelkiismeretes teljesítéséb�l eredeztette. Valóban ez volt életének alapvet�en meghatározó er�- és energiaforrása. Ez nyilvánult meg szorosabban vett egyházi – plébánosi, püspöki, prímási – tevékenységeiben, valamint a keresztény társadalmi tanítás, a krisztusi erkölcs érvényesítése érdekében kifejtett közéleti törekvéseiben s az alapvet� emberi szabadságjogok védelmében kifejtett fáradozásaiban s a többiben. Ez fonta szerves egységbe a bíboros egész életm�vét.

Mindebb�l következ�leg a maga teljességében bontakozik ki az olvasók el�tt – Kovács Gergely megelevenít� szövege alapján – a kép: Mindszenty, az ember. A mélységesen hív�, hitét komolyan vev� katolikus keresztény ember; magyar hazájához, népéhez, szül�földjéhez mindhalálig h�séges ember; a jó ügyek érdekében mindig megszólaló, bátran tevékeny ember; a testben-lélekben másokért szenved� ember; s a bizony nem hibátlan, hanem botló, téved�, gyarló ember. . . Ugyanakkor az önmagához és másokhoz atyailag szigorú, küls�leg-bels�leg fegyelmezett ember, maga körül mégis szeretetet árasztó, gyakran mosolygó, hívei számára Istent�l örömet kiimádkozó ember, a nagyon sokak által szeretett és tisztelt ember, a „devictus vincit”-ember. . . Mindszenty, az ember, Isten embere.

E munka m�fajának – ismeretterjeszt� tanulmány – jellegéb�l következik, hogy a szerz� a Mindszenty-életrajz kritikus pontjairól nem beszél részletesen (amelyekr�l a szakirodalomban többféle megítélés él jelenleg a történészek körében), de azért érzékelteti ezeket is.

A tanulmány szövegét – a szerz� más munkáiban is megnyilvánuló – világos elbeszél�, olvasmányos stílus jellemzi, a történeti eseményleíró részeket gyakran színesíti anekdotákkal, jellemz� kis történetekkel, visszaemlékezésekkel. Az kétségtelenül kiderül, hogy a szerz� számára szimpatikus Mindszenty személye, tiszteli �t; a róla alkotott összkép mégis elfogulatlan, tárgyilagos, minden tekintetben objektív.

E tanulmány nagy nyereség a 20. századi magyar katolikus egyház történetével foglalkozó ismeretterjeszt� szakirodalom számára. (Azt is meg kell jegyezni, hogy Kovács Gergely készítette a kötetben látható címerek újszer�en invenciózus rajzait is.)

Nem szükséges szót vesztegetni arra, hogy mai, a vizualitást középpontba állító világunkban milyen fontos tény, hogy e kötetben kézbe vehetjük az els� Mindszenty-fényképgy�jteményt. Ilyet a szakemberek eddig még nem produkáltak sem itthon, sem külföldön.

Jóllehet tudjuk, hogy hatalmas a Mindszentyvel kapcsolatos, különféle helyeken található fénykép-, diafilm- és mozgófilm-anyag, ennek ellenére még az 1990-es években, s�t gyakran napjainkban is a sajtóban, tévém�sorokban ugyanazt a néhány Mindszenty-képet használták, használják illusztrációul, amelyeket 1990 el�tt a marxista történészek tettek tanulmányaik mellé. Nem kell különösebb szakértelem hozzá: ezek az 1949-t�l kezdve közreadott Mindszenty-képek mind „elidegenít�” ábrázolások voltak; a pártpolitikai propaganda eszközeiként a „gonosztev�” Mindszentyt sugallták.

Persze az is igaz, hogy Mindszenty arca bizony nem volt a fotósok számára igazán „fotogén”. Mégis a hazai és külföldi gy�jteményekben igen sok a „jó” Mindszenty-kép, amelyek nem torzítva, hanem valósan ábrázolják �t mint közszerepl�t s mint magánembert; komolyan, imádságos lelkületet vagy vidámságot tükröz� arccal; sok a szimpatikus, kedves, mosolygós Mindszentyt ábrázoló kép, sok a szeretetteljes emberi kapcsolatokat tükröz� felvétel, rajtuk különféle rend�-rangú emberekkel beszélgetve, kezet rázva, barátkozva. S különösen bens�ségesek a gyerekek körében önfeledten játékos bíboros képei. . .

Hatalmas képanyagot nézett át Kovács Gergely, s ezekb�l választotta ki s rendezte el kötetében a 306 képet, végigkísérve a bíboros teljes életfolyamát. Ez a képgy�jtemény alapvet� lesz a jöv�ben, nem csupán a kötetet forgató „egyszer�” érdekl�d�k, hív�k és nem hív�k, Mindszenty-„pártiak” és Mindszenty-ellenesek körében, de a nyomtatott sajtó, történészek, könyvkiadók, film- és tévészerkeszt�k számára is nélkülözhetetlen és kimeríthetetlen kincsesbányául szolgál majd.

Kovács Gergely azonban az ilyenfajta fotóalbumokhoz képest fontos újítással is szolgál. Az egyes képek mellett rövid szövegeket közöl a bíboros írásaiból s a szakirodalomból. Ily módon ez az anyag alkalmassá válik a képmeditációra is; elmélked� gondolatok lelkiségi forrása is lehet ezáltal a gy�jtemény.

A Kovács Gergely kit�n� kötetét mindenkinek szívb�l ajánló recenzens csupán egyetlen ok miatt szomorú: bár er�teljesen hangsúlyozta a kötet igen fontos, minél szélesebb kör� ismeretterjeszt� funkcióját, nagyon magas azonban az ára (igaz, hogy a könyv nagyalakú, keménykötés�, színes képek stb.). De azért reménykedjünk: túl a szakembereken, a családi, egyházközségi, katolikus iskolai és egyesületi, papnevel� intézeti könyvtárak sokak által forgatott kötete lesz.

Kovács Gergely: Isten embere. Szemt�l szembe Mindszenty bíborossal. Új Ember Kiadó. Budapest 2005. 240 oldal. Ára: 5900 Ft.


* Mészáros István könyvei Mindszenty bíborosról: – Egy „kultusz” a XXI. században. A Mindszenty-tisztelet története. 1975–2005. Kairosz; – Mindszenty a Sándor-palotában. Eötvös József Könyvkiadó; – Mindszenty és Barankovics. Adalékok a „keresztény párt” problematikájához. Eötvös József Könyvkiadó.




Baán István (szerk.): A szent atyák nyomdokait követve. In memoriam Vanyó László. Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, 2003, 443 o.

Huszonhét szakember tiszteleg a kiváló patrológus, Vanyó László (1942–2003) emléke el�tt. A kötet elején olvassuk a 2003. augusztus 3-án elhunyt tudós professzor temetési miséjén elhangzott beszédet, amelyben Erd� Péter prímás, volt kollégája (Vanyó László 1975-t�l vezette a patrológiai tanszéket a Hittudományi Karon) többek között így méltatta életm�vét: „Munkáját az Egyház szeretete, a legigényesebb szenvedélyesség és küldetéstudat vezette. A patrisztika m�vel�jeként els�sorban a magyar kultúrában és teológiai tudatban meglév� �r kitöltésére törekedett. (. . .) Éjjel és nappal tanulmányozta az egyházatyák írásait. Kötetek tucatjait adta ki m�veik magyar fordításával. Ezzel pedig a magyar kultúrának is értékes szolgálatot tett.” A kötet végén találjuk Vanyó László munkásságának bibliográfiáját. Ebb�l is láthatjuk, hogy 1980-tól jó két évtizeden át sorra jelentek meg az „ókeresztény írók” kötetei, az utolsó kett� (16. és 17.) 2001-ben, valamint más könyvei és tanulmányai.

Amikor 1980-ban megjelent a bevezet�, átfogó 1. kötet: Az ókeresztény egyház és irodalma, hosszú elismer� (és kicsit bíráló) ismertetést írtam róla és olvastam be a Vatikáni Rádióban. „A könyv megjelenése jelent�s esemény a magyar könyvkiadásban” – mondottam. Szerencsére a magyar tudományos kutatás is bekapcsolódott a két háború között kibontakozott patrisztikai megújulásba: a francia jezsuiták – H. de Lubac és J. Daniélou kezdeményezésére – elkezdték kiadni a Sources chrétiennes cím� patrisztikus sorozatot, de aztán más nyelveken és sorozatokban is szépen kibontakozott ez a patrisztikus „mozgalom”, amely – a biblikus megújulás mellett – a teológiának is új lendületet adott. (Sajnos, az úgynevezett „új teológiá”-t gyanúsítani kezdték a merev skolasztikához ragaszkodók, és az 1950-es Humani generis egy id�re megtorpanást eredményezett a teológiai fejl�désben, mígnem a II. vatikáni zsinat pápái rehabilitálták olyan kiváló képvisel�it, mint H. de Lubac   és Yves Congar, akik életük végén bíborosok lettek.)

Kritikámban tehát f�leg azért üdvözöltem Vanyó László patrisztikus kötetét, mivel az elmaradt magyar teológiai kutatást bekapcsolta a nagy európai megújulásba. 1980. augusztus 31-én Vanyó László baráti levélben köszönte meg méltatásomat, és egyetértett kritikámmal is, pl. a Szent Ambrussal kapcsolatos bíráló megjegyzéseimmel.

Az emlékez� kötet tanulmányai (kett� német, egy olasz nyelv�, a többi magyar) a legkülönböz�bb patrisztikai, szentírási és dogmatörténeti témákat dolgozták fel. Hiányolom Vanyó László patrisztikai m�vének alaposabb kiértékelését, annál is inkább, mivel – mint hallottam – fiatalabb kutatók részér�l éles kritikák hangzottak el róla. Az 1980-as évek elején Vanyó szinte egyedül végezte az úttör� munkát, kezdetben alig számíthatott baráti támogatókra, szakszer� bírálatokra, amelyek segíthették volna a hatalmas vállalkozásban. Kés�bb szerencsére többen is bekapcsolódtak a munkába.

 (Sz. F.)




Somorjai Ádám OSB

EGYHÁZ ÉS ÁLLAM MAGYARORSZÁGON 1919–1945

   Prof. Dr. László T. László, ottawai magyar lelkész két vastag monográfiával ajándékozott meg bennünket. Doktori tézisér�l van szó, amelyet el�bb eredeti nyelven, angolul, idén pedig már magyarul is olvashatunk.

   Szerz�nk 2005. május elején töltötte be 80. életévét, így könyvismertetésünket az � köszöntésével illik kezdenünk. Egyben megköszönjük neki, hogy nem váratott tovább e két kötet kiadásával. Így is sokáig rejtegette el�lünk, mert eredetileg 1973-ban védte meg e doktori értekezését a New York-i Columbia Egyetemen. Fölmerülhet a kérdés: mintegy harminc év után van-e még aktualitása a közzétételnek? A szerz� úgy döntött, hogy igen – és ebben a döntésében támogatta a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség és a Szent István Társulat. Õ, függetlenül a hazai kultúrpolitikától, Amerikában élve és kutatva, szabadon tudott alkotni, bejárni a szakkönyvtárakba, és feltárni a röviden Horthy- korszaknak nevezett kor történetét a katolikus Egyház és az állam kapcsolatának szempontjából. Ezenkívül pedig fölkereste az emigrációba menekült politikusokat, diplomatákat, tudósokat és egyéb fontos kortanúkat, akikt�l b�ven merített.

   László T. László  egyház-, ill. politikatörténész volt aktív életében, a montreali Concordia Egyetemen, Kanadában. Nyugdíjas korszakában vágott neki a teológiai tanulmányoknak, és 1991 óta papként tevékenykedik az ottawai r. k. egyházmegyében, els�sorban magyar lelkipásztori szolgálatban. Aki az elmúlt évtizedekben hozzájuthatott a római megjelenés� és 1995 óta megsz�nt Katolikus Szemléhez, találkozhatott tanulmányaival. Ezek a tanulmányok köszönnek most vissza  könyvének magyar kiadásában, így az nem teljesen azonos az angol eredetivel. Bár a magyar változat végs� terjedelme kisebbnek t�nik, mert kisebb bet�vel van szedve, tartalmában mégis gazdagabb.

   A munka célkit�zése a következ�: „F� célom volt megvizsgálni az egyházak, els�sorban a többségi katolikus egyház viszonyának természetét a magyar állammal, megvilágítani ennek a kapcsolatnak politikai és társadalmi jelent�ségét, nem elhallgatva egyes erkölcsi alapon vitatható magatartást, cselekedetet vagy mulasztást. . . Sarkalatos kérdésem mindig ugyanarra a pontra irányul: mi volt a magyar kormányok állásfoglalása és politikájuk a vallással és az egyházakkal szemben? És viszont, mi volt az egyház erkölcsi magatartása, szociális érzékenysége, politikai állásfoglalása és válasza a kormányok politikájára? Mi volt a vallás szerepe a társadalom értékítéleteinek és erkölcsi mércéjének meghatározásában? Vajon felhasználták-e az egyházak politikai befolyásukat a béke, szociális el�rehaladás és az emberi jogok védelmének érdekében? Mi volt az egyház és állam közötti szoros kapcsolat hatása a háborúk közti Magyarország fejl�d� társadalmára?” (Bev. 12. o.)

   A könyv hosszú bevezetést nyújt témájának tárgyalásához az els� két fejezetben: megismertet a dualizmus korával, ill. az I. világháború alatti fejleményekkel. Ezáltal bizonyos eszményeket, mozgalmakat és politikai irányzatokat összefüggésükben láttat és értékel. Ezt követ�en kronológiai sorrendben, el�bb a forradalmak korának, majd a proletárdiktatúrának a leírását találjuk. Mindez a kötetnek kb. egyharmada. Ezt követ�en az egyes fejezetcímek: A keresztény kurzus (1919–1922), „A Horthy- korszak egyházpolitikája”, „Egyetértés – együttm�ködés”, ill. „Ellenállás”. Az utolsó hosszú fejezet az egyházak szerepét taglalja a zsidómentésben.

   Terjedelmi okokból csak egy-két témát tudunk kiragadni a gazdag tartalomból. Így felhívjuk a figyelmet Prohászka antiszemitizmusának kérdésére, amely nem a mai értelemben vett antiszemitizmus, sokkal inkább tiltakozás a gyáriparosok visszaélései ellen. Ugyanígy fontos tudatosítanunk, hogy az egyetemi felvételeken alkalmazott numerus clausus is akkor értelmezhet�, ha figyelembe vesszük, hogy bizonyos pályákon – orvosi, ügyvédi – többségbe került a zsidóság, f�leg a frissen betelepült családok második-harmadik nemzedéke. Ezt volt hivatott kivédeni ez az intézkedés, amelynek hatása nem volt olyan nagy, mint egyesek állítják.

   Fontos a f�kegyúri jog kérdése, hogy megérthessük a f�papkinevezés problémakörét. A kormányzót nem illette meg a f�kegyúri jog, így az Apostoli Szentszék felfüggesztette annak alkalmazását. A kormány viszont ragaszkodott ahhoz, hogy el�zetesen kikérjék véleményét a jelöltek listájának összeállításakor. Ez az esetek többségében megtörtént, egy fontos kivétellel. Ismeretes Serédi Jusztinián pannonhalmi bencés kinevezése esztergomi érsekké, mely esetben Gasparri bíboros államtitkár, Serédi pártfogója nem vette figyelembe a budapesti tiltakozást. Bár e korszakban történt a konkordátumok megkötése az egyes kormányokkal, Budapesttel ez nem jött létre, f�leg a vegyes házasságok kérdése miatt, elkerülend� az újabb kultúrharc veszélyét az egyház iránt olyan jóindulatú magyar kormányzattal.

   Szerz� nem menti föl az Egyházat az éget�en szükséges gazdasági reformok, els�sorban a földreform elodázása alól, amelyben a politikai hatalomé az els�dleges felel�sség, de az a készséges együttm�ködés, amely kettejük kapcsolatát jellegezte, társfelel�ssé tette az egyházi vezetést. Ugyanakkor enyhíti ezt a felel�sséget a harmincas években induló életer�s egyházi mozgalmak munkája (els�sorban a KALOT és a KALÁSZ), amelyek a hitéleti elmélyedés és tudatosítás mellett síkraszálltak a gyökeres társadalmi reformokért.

   Amint a politikai élet a második világháború közeledtével egyre inkább a széls�jobb felé tájékozódott, az egyházaknak az állam vezet�ivel való viszonyában feszültségek és elhidegülés állt be. Szerz� kiemeli a zsidómentésben végzett munkát, nemegyszer súlyos kockázatok és emberfeletti áldozatok árán – err�l manapság nem divatos szólni. Végül megállapítja: „Kutatásom során meggy�z�dtem arról, hogy a korszak elfogulatlan tanulmányozójának el kell ismernie: . . . a keresztény egyházak, minden emberi gyöngeség és mulasztás ellenére, nagyban hozzájárultak a magyar nemzet erkölcsi felvértezéséhez a nácizmus és a kommunizmus totális világnézete és elveik gyakorlati megvalósítása ellen.” (336. o.)

   Igen szerencsés körülmény, hogy ugyanaz a magyar vonatkozású egyháztörténeti könyv egyszerre áll a külföldi és a hazai Olvasó rendelkezésére. Könyvkiadásunk adóssága, hogy a magyar vonatkozású történelmi tanulmányok külföldi propagandája még mindig akadozik. Ennek törlesztése irányába mutat ezen kett�-egy könyv megjelentetése, amelyért köszönetet mondunk a METEM Munkaközösségnek és a Szent István Társulatnak egyaránt.

   Tárgyánál és a Katolikus Egyháznak a vizsgált korszakban elfoglalt kiemelked� közéleti szerepénél fogva e kötet – az egyháztörténészeken túl – bizonyára a politika- és a köztörténészek figyelmére is igényt fog tartani.

   Meg kell jegyeznünk még, s a figyelmes olvasónak fel is t�nik, hogy a 245. oldalt sajnálatos módon kétszer nyomtatták ki, a 246. oldal azonos az el�z�vel, míg a 246. oldal szövege hiányzik. Ezt egy errata-corrigével kell pótolni.


(László T. László, Egyház és Állam Magyarországon 1919–1945, Szent István Társulat, 2005. 379 l. – Leslie László, Church and State in Hungary, 1919–1945, METEM-Könyvek 47. Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest 2004. 399 l.)




Joseph Ratzinger: Benedek Európája a kultúrák válságában. Szent István Társulat, Budapest, 2005. Fordította dr. Diós István.

Ma már XVI. Benedek néven pápa az, aki eredeti gondolkodóként, bölcs teológusként, a Hittani Kongregáció prefektusaként fejtette ki nagyszámú hallgatóság el�tt megtartott el�adásaiban tanításait. Három beszédét fordította le a kiadó a magyar olvasóközönségnek. Kedvcsinálóként kommentár nélkül kívánom felvillantani ezekb�l azokat a megfontolásokat, melyek els�sorban mélységüknél fogva megragadtak engem. Azért idézem ide ezeket a gondolatokat, mert új szempontokat adhatnak a szakembereknek, akik maguk is szívesen beszélnek az adott témákról. Vegyük hát sorra az el�adásokat.

1.    A kultúrák válsága. Elhangzott Bassanóban 1992-ben.

„A felvilágosodás korában megpróbálták értelmezni és meghatározni a lényeges erkölcsi normákat, s azt mondták, ezek akkor is érvényesek volnának, ha nem létezne Isten (etsi Deus non daretur). . . Meg kellene . . . fordítanunk a felvilágosodottak axiómáját: annak is, akinek nem sikerült megtalálnia az utat Isten elfogadására, meg kellene próbálnia úgy élnie és úgy irányítania az életét, mintha Isten létezne, veluti si Deus daretur. Már Pascal ezt a tanácsot adta nem hív� barátainak; s ez az, amit tanácsolni szeretnék ma is barátainknak, akik nem hisznek. . .

Olyan emberekre van szükségünk, akik egyenesen Istenre tekintenek, és t�le tanulják az igaz emberséget. . . Csak Istent�l megérintett emberek által tud visszatérni Isten az emberek közé. ” (5153. o.)

2.    Az élethez való jog és Európa. Elhangzott a „Movimento per la Vita” összejövetelén 1997-ben.

Van a Teremtés könyvében egy részlet, amely megindítóan szól a mi problémánkról. Arról az áldásról van szó, amelyet Isten Noénak és fiainak adott a vízözön után; ebben meger�sítést nyernek azok a törvények, melyek egyedül képesek biztosítani a b�n (er�szak és gyilkosságok) után az élet folytatását az emberi nem számára. Isten a vízözön után leteszi haragjának a nyilát, és újra átöleli a világot a maga irgalmasságában, s elmondja a fennmaradás lényeges szabályait: „A ti lelketek vérét számon fogom kérni minden vadállattól; az ember kezéb�l is, a testvér kezéb�l is számon fogom kérni az ember lelkét. Tehát bárki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét; mert Isten képmására teremtetett az ember (Ter 9,56).” . . . Az emberi élet szent. . . Nincsenek „kis gyilkosságok”. (5556., illetve 60. o.)

Az abortusz melletti döntésben van egy pillanat, amikor az ember elfogadja, hogy vak legyen az éppen megfogant kicsinek az élethez való jogával szemben. Az erkölcsi dráma azzal a tekintettel kezd�dik, azzal a döntéssel, hogy akarom-e látni a másik arcát vagy sem. . . Azok a n�k, akik elszánták magukat az abortuszra, elfojtják magukban a kismamák spontán elképzeléseit . . . s ezek az elfojtott fantáziaképek térnek vissza kés�bb, gyakran a b�ntudatban, és gyötrik a lelkiismeretet. . . Korunk drámája. . . hogy a másik tekintete fenyegetést jelent, ami ellen védekeznünk kell. . . (65, 70. o.)

3.   Mit jelent hinni. Elhangzott Subiacóban 2005. április 1-én.

Az Isten-kérdés az ember számára nem pusztán elméleti kérdés, mint pl. ez: tudom-e, hogy a periódusos rendszeren kívül léteznek-e még ez idáig ismeretlen elemek. Épp ellenkez�leg, az Isten-kérdés kiemelked�en gyakorlati, melynek következményei vannak egész életünkre nézve. Választanom kell két lehet�ség között: úgy élek-e, mintha Isten nem léteznék; vagy úgy élek, mintha létezne, és létemet meghatározó valóság volna. . . Pascal tételére kell gondolnunk . . . „éljen úgy, mintha Isten léteznék.” . . . „Az [Isten]-kérdés nem az alattunk, hanem a felettünk lév� valóságra irányul: Nem arról szól, ami fölött uralkodhatunk, hanem arról, aki rajtunk és minden létez�n uralkodik.” (89. és 90. o.)

A tudós teológus Ratzinger mondja: „. . . [Így nézve] a teológus munkája »másodlagos«  a szentek valós tapasztalataihoz viszonyítva.” (108. o.)

„Hinni azt jelenti, hogy kommunikálni Jézussal, s így megszabadulni az igazság elleni tiltakozástól, megszabadítani énemet a magábazárkózástól, és válaszolni az Atyának, a szeretet »igen«-jére, arra az »igen«-re, ami a mi megváltásunk, és legy�zi a »világot«.” (112. és 113. o.)

E meglehet�sen önkényesen kiválasztott gondolatok felvillantásának nem titkolt második célja mindenkit arra sarkallni, hogy olvassa el ezt a rövid könyvecskét (118 oldal) saját maga és mindannyiunk okulására.

Gyorgyovich Miklós





                      

CSENDJE HANGOSABB

Demeter István válogatott versei

„Látni kell a verset, élni és sírni benne, befelé, fájva, elfáradni, halálosan, és rosszakat álmodni utána, felrezzenni és futni erd�kbe vagy temet�be, ki a világból, s nem nyugodni.” Ez volt Demeter István, pap, fest�, költ� számára a vers.

Ugyanebb�l a félbe maradt önéletrajzi írásából még pár sor: „Tizenhárom éves korom fennsíkon bolyongó ábrándja, szégyellek és szeretlek, nem tudom, mi lesz még veled és velem ezek miatt. Mert a díszít� vágy és a berekeszt�dés, kallódás veszélye most is úgy kerülget, ábrándjaim a magasban járnak, de magam ablakot gittelek és istállót bontok.”

Csendje hangosabb címmel jelentek meg Demeter István versei (Sárospatak, 2004.), több mint két és fél évtizeddel halála után.

„Zsoltározva tapostam a tyúkjárta füvet” – mindennapok, gravitáció és végtelenbe tör� lendület, feszültségb�l és küzdelemb�l szület� harmónia jellemzi Demeter költészetét, s legf�képpen: a hitelesség ereje.

1914-ben, Jászapáti határában, tanyán született. Orosz földön katonáskodó édesapját elnyeli a háború, nem sokkal kés�bb az anya is fel�rl�dik erejét meghaladó terhei alatt. Négy árván maradt gyermeküket – a legkisebb, István, négyesztend�s – nagyszüleik nevelik.

„A csokros-fodros-csipkés, bársonyruhás-szecessziós, bokrétás cipell�j� gyermekek – írja kés�bb – idegenek voltak akkor is, azok most is, de ahol bánat, szomorúság, kifejezhetetlen panasz érzik, ott sokat id�zöm.”

Ez az érzékenység, ez a lelki és szociális beállítottság ugyanúgy alapvet� karakterjegye marad, ahogy a jászsági tanyavilág, „a gyöngykék jász ég” vizuális alapélménye. Ez a nem látványos táj tette fogékonnyá a felszín rejtette lényeg iránt, tanította érezni, tapintani, látni a végesben a végtelenség körvonalait.

Köt�dés – és határtalan, korai elvágyódás: gyermek- és kamaszkora csupa termékeny nyugtalanság; tehetsége, ezerféle tevékenységet kipróbálva, útját, medrét, célját keresi. Kezdett�l nem úgy olvas, nem úgy ír verset, nem úgy fest, mint a kulturált környezetük mintáit könny� kézzel másolók. S nem is a társadalmi felfelé igazodás ambíciója hajtja, mint tanulékony plebejust a „magas kultúra” felé. Õ a m�vészetben, már gyerekként is, kés�bb is, a nyomás alól vérezve szabaduló, él�, eszmél�, magasabb létre tör� lélek szavát keresi. Ez a hang, ez a mélyb�l fakadó felkiáltás volt és maradt küzdelmesen is természetes, gyötröttségben is harmonikus életeleme.

„Fáj, mert kifáradt.
Fáj, mert csak úgy élhet, ha fájhat.”

Ez a miniat�r apostolportré Demeter életének, pályájának jellemzése is.

Közös gyöker�, azonos t�r�l fakad nála írás, festés és a papi hivatás. Tizenöt éves, mikor az egri kisszemináriumba jelentkezve magát az utóbbinak elkötelezi. „Papi arcok és jellemek nem nagyon vonzottak . . . – hanem az akkor már nagyon szorgalmason olvasgatott Újszövetség. Isten arca, a tragikus és ismeretlen Jézus . . ., szépség és igazság mintha nekem is mondta volna: »Jöjj, kövess!« Már tudtam kicsit – f�zi hozzá –, hogy a papságban minden benne van, ami szerettem volna lenni, és ami még lehettem volna. Minden, most már azt is tudom, hogy még jobban, mint ha más lettem volna.”

Mindennek ellenére számára nem volt sima, nem lehetett konfliktusmentes a vágyott papi pálya sem. Irodalmi szerepléseit már a szeminárium falai közt sem csupán elismerés kíséri. A „m�vészi ambíciók” rosszallásának örve alatt az az ellentét jelenik meg, amely a mindenkori belülr�l vezéreltség és a szerepsémák irányította mentalitás közt fellelhet�, minden id�ben és mindenütt. Ett�l a kívülr�l szabályozott, szerepvezérelt magatartást kívánó elvárástól nem mentes a papi pálya sem. Ám ugyanaz a szuverenitás, ez a lelki-szellemi kisugárzás vonzott, gy�jtött embereket, meger�sítést, bátorítást, m�helyt és közösséget keres�ket Demeter köré. A sajószentpéteri plébánián sokan szívtak tiszta leveg�t, s több fest�nk, köztük Kondor Béla, merített itt inspirációt.

Költ�i munkássága – összegy�jtött versei tanúsítják – festészetével egyenérték�. Verseit lehetetlen irányzatokba, skatulyákba, stiláris rekeszekbe begyömöszölni. Legkevésbé épp a „pap költ�” sémájával min�síthet�. Akik a „vallásos költészetben” megverselt hittételekre áhítoznak, csalódniuk kell. Alig-alig írt olyan verset, mely hagyományos, tematikai értelemben „istenesnek” mondható, s nem él a vallásos retorika ismert, bevált eszközeivel. Mi több, egyenesen egyfajta antiretorika jellemzi sokszor: „Katángkóró – egyik f� istenérvem” – írja. Hív� volta minden versében képvilága, szemlélete és látásmódja egészében van jelen. Abban, ahogy a világ dolgaiban rálát Istenre. „A fák az útnak végén összeérnek, / s kinyílnak, mire odaérsz.” Abban, ahogy képei távlatában felsejlik a transzcendencia. „Távoli, szürke tej ködön / közeli sárga rács az ág. / Rövid életed elköszön, / szó, mintha ki se mondanád.”

M�vészi erejének egyik titka a fest�iség, a vizuális, sokszor szinesztéziás, minden érzéket mozgósító szuggesztivitás. „Még egy utolsó kiáltás, piros folt csattan, egy túlvilági pille-rebbenés.” Máskor a vers egész képiségét szerény, szinte rejtett kis effektusok idézik el�; egy-két szóval („pápaszemes öregemberek �sze”) a prózai jelenetet szeretet, részvét, irónia fényével sugározza be.

   Másik titka szerepjátszástól, nárcizmustól, kenetteljes pózoktól mentes megrendít� egyszer�sége. Minél súlyosabbat mond, beszéde, dikciója annál egyszer�bb. Ezzel teremt emberi közelséget vers és olvasója közt, teszi közelivé, átélhet�vé legsajátabb látomásait.

Csalog Judit

 


Adjon az Úr belátást nékünk. Császár Angéla színészn�vel beszélget Halász Zsuzsa. Kairosz kiadó, 2001. 110 o.

Lélekemel� és gondolatébreszt� ez a kis könyv, amelyben Császár Angéla vall életér�l, hitér�l az okosan kérdez� Halász Zsuzsának. A gazdag színpadi szereplést magának tudható m�vészn� szerényen válaszol, a legtermészetesebb hangnemben. Elmondja, hogy érett fejjel hogyan jutott el az öntudatos keresztény hitre. Kolozsvárott megkeresztelték ugyan, de mivel nem kapott vallásos nevelést, nem gyakorolta hitét. Apja református volt, anyja katolikus. Angéla édesanyja vallását követte, de mindig hatott rá – apja és második férje révén – a református hit is. Császár Angéla élete szép példája a megélt ökumenizmusnak. Ebben az ateista korban tanúskodik Istenr�l: „Isten van!” „Isten akkor is volt, amikor én még nem hittem benne!” Mint az egyik modern konvertita, André Fossard is ezt hirdette egyik könyvében: „Isten létezik, találkoztam vele.” A XX. század els� felében igen sokan voltak a megtér�k; Lelotte belga jezsuita megírta életrajzukat, amelyek magyarul is olvashatók. Mostanára azonban megritkultak a konvertiták, egyre terjed az ateizmus. Ezért is örömmel olvastam Császár Angéla vallomását, eszmél�déseit a végs� kérdésekr�l, megtisztult Isten-képér�l. Helyesen vallja Szent Jánossal: „Isten Szeretet.” F�leg annak örültem, hogy a kis könyv végén, mintegy azonosulva a nagy költ�, Babits Mihály hitvallásával, leközölte a Zsoltár férfihanga c. csodálatos költeményt.

(Szabó Ferenc)



                 

A Szent István Társulat újabb kiadványai

Walter Brugger:  Filozófiai lexikon.

Parare viam Domino. Commemorative Studies on the occasion of Rt. Rev. Polikárp F. Zakar OCist.’s 75th Birthday.

„Akik az igazságra oktattak sokakat. . .” A 65 éves Rózsa Huba köszöntése.

Seregély István:  Nevelnek a szentek.

Gyulay Endre:  Félelem nélkül.

Mayer Mihály:  Szabadon elkötelezve.

„Föl a szívvel . . .”.  Az istenkeres� József Attila. Versek – tanulmányok.

Gróf Széchenyi István intelmei Béla fiához.

Fogassy Judit SDSH: A katekumenátus kézikönyve. A katekumenátus elméleti és gyakorlati elemei. Katekéták Kiskönyvtára.