KULTÚRA ÉS ÉLET




Keresztesné Várhelyi Ilona

MUNKÁCSY KRISZTUS-TRILÓGIÁJA

Krisztológiai megfigyelések

A debreceni Déri Múzeum évek óta nagy sikerrel mutatja be Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiáját. Így, együtt még soha nem volt látható a három nagy kép, Munkácsy maga sem látta soha együtt õket.1 Az óriási méretû festmények zaklatott sorsa az utóbbi években különösen is ráirányította a figyelmet e mûvekre és alkotójukra. Részben e felfokozott figyelemnek köszönhetõ annak a nagyigényû gyûjteményes kiállításnak a terve is, amely minden eddiginél teljesebb képet kíván adni a magyar festészet legismertebb alakjáról. A Budapesten és Debrecenben 2005-ben megvalósuló életmû-kiállításon a világ nagy múzeumaitól és magángyûjteményeibõl kölcsönzött mûvekkel egészülnek ki az itthon is szétszórtan fellelhetõ alkotások, s ez alighanem lehetõvé és szükségessé teszi Munkácsy Mihály munkásságának újbóli értelmezését. Írásomban kísérletet teszek arra, hogy néhány észrevétellel kedvet csináljak és segítséget nyújtsak a hármas mû alaposabb megismeréséhez.

A Krisztus-trilógia három hatalmas vászna három jelenetbe sûrítve tárja elénk a szenvedéstörténetet. A látvány még a felületes szemlélõt is áhítatra, elmélkedésre készteti. A képek mérete, színvilága és élethû jellemrajza világnézettõl függetlenül csodálatot vált ki mindenkibõl. A figyelmesebb szemlélõ már felidézi emlékezetében az újszövetségi leírásokat, vagy összeveti Munkácsy mûveit a téma klasszikus ábrázolásaival, illetve az életmû ismert darabjaival. Olykor ez az összehasonlítás a trilógia javára szól, de máig tartja magát az a vélekedés is, mely szerint túlságosan is egyértelmûek és teátrálisak ezek a képek, s meg sem közelítik Munkácsy korábbi mûveinek esztétikai értékét. Szeretném bizonyítani, hogy ez a vélekedés felületes, elhamarkodott, és magán viseli az ún. marxista esztétika távolságtartó viszonyulását a bibliai tematikához. Ha szánunk egy kis idõt a képek tartalmi elemzésére, kiderül, Munkácsy a passiót nemcsak ábrázolta, hanem a téma egzisztenciálisan is megérintette. Vallomását belefoglalta a színekbe, és a hatásos látvány mögött rejtjeles üzenetet küldött az utókornak.2

A motiváció

A mûvészettörténeti adatokból tudjuk, Munkácsy eleinte vonakodott attól, hogy a passiótémát ecsetjére vegye, hiszen ismerte a nagy elõdök, Giotto, Tintoretto, Dürer, Rembrandt, Rubens és más mesterek feldolgozásait, nem is beszélve a francia kortárs és barát, G. Doré sikeres, nagyméretû alkotásairól. Úgy gondolta, ezekhez képest nem tud újat mondani a megváltó szenvedésrõl. Mit is tehetne hozzá az aszketikus tömörségû középkori ábrázolásokhoz vagy az érzelem- és részletgazdag romantikus megjelenítésmódhoz? Bár a mûvészetpártoló Haynald Lajos, kalocsai érsek 1874-ben – Liszt Ferenchez hasonlóan – õt is bibliai alkotásokra buzdította, de személyes vallási élményei ekkor még nemigen motiválták ilyen témák feldolgozására. Ugyanakkor Párizsban már érzékelte, hogy Jézus Krisztus alakja nagyon is foglalkoztatja a kor európai emberét. Különösen a nagy vitát kiváltó irodalmi mûvek, így Friedrich David Strauss Das Leben Jesu, és még inkább Ernest Renannak az egyházi hivatal által igencsak rosszallott Vie de Jésus címû, népszerû munkája vált a közbeszéd tárgyává. Amint Tolsztoj Anna Kareninájának egyik jelenetében, Mihajlov festõ mûvével kapcsolatban, úgy a Munkácsy párizsi mûvésztársaságában is fel-fellángolt az õsi vita Jézus isteni és emberi természetének értelmezésérõl, s mindinkább az emberi oldal vált hangsúlyossá, s háttérbe szorult Jézus halálának áldozatjellege és megváltó ereje.3 Ez a közérdeklõdés nagymértékben szerepet játszott abban, hogy Munkácsy engedett a jószimatú mûkereskedõ, Sedelmeyer unszolásának, és – ugyan még nem trilógiában gondolkodva – hozzákezdett az elsõ kép festéséhez. Mint elmondta, az evangéliumok olvasásakor az elsõdleges vizuális élményt Jézus fehér ruhája jelentette számára. Ez a vallomás alátámasztja a korábbi felfogástól eltérõ sejtésünket, hogy a trilógia képeiben nemcsak a Szent János szerinti evangélium cselekményét és reflexióit követhetjük, hanem a négy evangélium keveredve, egymásra rétegzõdve és egymást kiegészítve jelenik meg. Munkácsynak az lehetett a célja, hogy mindazt visszaadja, amit az evangéliumok tudnak Jézusról.

Munkácsy elbeszélõ modora

Az 1881-re elkészült Krisztus Pilátus elõtt c. hatalmas mû4 látványszintjén egy részletekbe menõen élethû jelenetet látunk. Valódi arcok és jellemek állnak elõttünk. Néhányuk modelljét név szerint is ismeri a mûvészettörténet, hiszen Munkácsy Párizsban a tengerentúli kivándorlásra várakozó, többnyire lengyel, olasz és orosz zsidókból választotta ki a megfelelõ arcokat. Mégis a mû „szimpla” realizmusa látszólagos. Ezen az elsõ alkotáson lehet leginkább bemutatni, hogyan sûríti egyetlen szituációba Munkácsy az eseménytörténet idõ- és térbeni mozzanatait. Szimbólumai asszociációk sorát eredményezik, és az egymásra vetített eseménysor erkölcsi állásfoglalást kíván a befogadótól. Ahhoz, hogy ez az állásfoglalás a szemlélõben kialakulhasson, az alkotónak kellett tisztáznia magában, ki is az õ számára Jézus.

Maga a kompozíció is ennek az üzenetnek a szolgálatában áll. A reneszánsz ihletésû perspektívajelzésen és a színek ellenpontozott szimmetriáján belül a fehér szín tartja egyensúlyban a szerkezetet, amely legalább háromszoros kompozíciós feszültséget hordoz. A legszembetûnõbb ezek közül Jézus és Pilátus középpontba állított konfliktusa, amely egyben a rómaiak és a zsidók ellentétét is hordozhatná. A feszültséget azonban fokozza a zsidó fõpapok és vének heves vádaskodása Jézus ellen. Érzékelhetõ ugyanakkor a feszültség Pilátus és a fõpapok, sõt a nép és Jézus, de Pilátus között is. Ez az indulatokkal teleszõtt viszonyrendszer fejezi ki Jézus perének vallási és politikai kettõsségét. A feszültségek a középen álló, szelíden magabiztos Jézus megkötözött kezében összpontosulnak, s ez a keresztbe kötött kéz üzeni, hogy az, aminek tanúivá válunk a kép szemlélése közben, nemcsak egy – azóta is jól ismert – koncepciós per, hanem egy személyes döntést igénylõ, örök elvi kérdés, amely meghatározza viszonyunkat a hatalomhoz, a szabadsághoz és saját meggyõzõdésünkhöz. Jézus válasza leolvasható: õ megkötözötten is lélekben szabad, míg a sorsát eldöntõk testben ugyan szabadok, lélekben azonban indulataik és érdekeik rabjai. Ezt az ellentétet Munkácsy a kezek mozdulataival hangsúlyozza.

A fehér szín kompozíciós szerepét bizonyítja az is, hogy egyedül Jézus ruhája hófehér. Pilátus ugyancsak fehér alapszínû római öltözetén vörös szegélycsík utal méltóságára, a tömegbõl harsányságával kitûnõ alak ruházatának pedig csak fél felülete fehér. Jézus talpig fehér ruhája többértelmû jelentést hordoz. Elsõsorban ártatlanságára gondolunk, s ez magával hozza az „áldozati bárány” jelentést is. Ezzel a jelentéssel asszociáltat Munkácsy az elfogatás helyére, a Getszemáni-kertre, ahol a templomi áldozatra szánt állatokat tartották leöletésükig, s elõre is mutat a kereszthalál csontja töretlen pászkabárányára. S bár Munkácsy Jézusa itt úgy áll, ahogy a János-evangélium ábrázolja, az igaz voltával és engedelmességével Atyját megdicsõítõ Fiúként, mégis a Lukács-evangélium adja meg a választ, honnan is ez a fehér ruha.5 A ruha színének megválasztása tehát jóval több, mint kompozíciós eszköz. Arra is rávilágít, hogy Munkácsy az evangéliumi szövegek értelmezésével egyre mélyebbre hatol az emberi viszonylatok megértése felé, és felismeri Jézus üdvtörténeti egyedülvalóságát.

Jézus öltözete paradox módon a galileai negyedes fejedelem, a Keresztelõt lefejeztetõ Heródes Antipász üzenete Pilátusnak. A Heródes-epizód bevonásával Munkácsy elénk állítja az eseménytörténet elõzõ mozzanatait is. Más összefüggések is feltárulnak, ha arra gondolunk, hogy a babiloni fogság után a fõpapi ornátus fehér színû.6 Most, ezen a profán, sõt „pogány” helyszínen nem a hivatalban lévõ zsidó fõpap, Kajafás viseli a fõpapi ruhát, hanem Jézus. Alighanem Munkácsy a ruha színével és Jézus sejtetett szavaival – „Az én országom nem e világból való” – azt a belsõ állásfoglalását kívánta érzékeltetni, amit a Zsidó levél az újszövetségi fõpapság magasabbrendûségérõl tanít: „Krisztus a jövendõ javak fõpapja”, aki nem e világból való szentélybe lép be, és nem áldozati állatok, hanem saját vérének áldozatát ajánlja fel Istennek,7 hogy egyedülálló áldozatával eltörölje a bûnt, és „üdvözítse azokat, akik rá várnak”.8 Heródes tehát szándékán és tudtán kívül az igazi és örök Fõpapot öltöztette be, aki nem a jeruzsálemi templomban, hanem „lélekben és igazságban” mutatja be önmagát mint tökéletes áldozatot.

Egy közelebbi asszociációt is idevon ez a fehér ruha: a Tábor-hegyen történt színeváltozást, amikor Jézusra mint Fiára rámutat az Atya. Ezen a gondolati szálon Jézus megkeresztelkedésének szentlelkes jelenetéhez is eljuthatunk, ahol szintén Isten Fiaként, Jánosnál pedig Isten Bárányaként ismerjük meg Jézust. Ez az utóbbi asszociáció is elénk vetíti a bûnök „elvételét”, azaz Jézus megváltói szerepét, messiáskirályi-fõpapi méltóságát. Amennyiben ezeket az asszociációkat szándékosan ébreszti fel a mû, az iménti értelmezéssel Munkácsy leteszi a voksát Jézus istenségének hite mellett.

A belemagyarázás gyanúját eloszlathatja Munkácsy jellemábrázolása. A festményen látott izgatott arcok és heves mozdulatok közepette Jézus kitûnik nyugalmával és igazságának tudatát sugárzó, áthatóan szelíd tekintetével. Testtartása és arckifejezése az „út, igazság, élet” kijelentését juttatja eszünkbe.

Az eddigiek alapján feltételezhetjük, hogy Munkácsy az idõsíkok fókuszolásával azt teszi egyértelmûvé, hogy a kompozíció középpontjában nem csupán egy ártatlan ember áll, hanem az Isten Fiát, a megtestesült Igét, a leöletésre szánt Bárányt látjuk, aki a körülötte gyûrûzõ bûnök által megerõsítést kap megváltói küldetésének betöltésére. Ezt bizonyítja az is, hogy a festmény címében nem a Jézus nevet, hanem a hitvallást tartalmazó Krisztust használja.

Hol is vagyunk?

Az említett asszociációs lánc és az idõbeni események összevonása az oka annak is, hogy a Krisztus Pilátus elõtt c. jelenetnek a helyszínét egyik evangélium leírásával sem tudjuk pontosan azonosítani. Az evangéliumok szerint Pilátus többször is kihallgatja Jézust, és csak az ítélet kihirdetésekor foglalja el a trónját. A kép azonban részben azt a jelenetet állítja elénk, amikor a fõtanács kihallgatása után Jézust kiszolgáltatják Pilátusnak, másrészt viszont máris a trónon találjuk a helytartót. Jól oda kell tehát figyelnünk, ha hallani akarjuk a jelenet „szövegét”, hiszen ez mutatja meg, mely stádiumában járunk a pereljárásnak. Zavarba jövünk, ha pontosan tolmácsolni akarjuk, milyen párbeszédet hallunk ki a képbõl. Az ábrázolt jelenet szóbeli megnyilatkozásait keresve arra kényszerülünk, hogy fellapozzuk a Szentírás jól ismert helyeit, de csakhamar rá kell jönnünk, hogy a jelenet pillanata a verbális megnyilvánulásokat is egymásra úsztatja. Egyszerre halljuk Kajafás heves vádbeszédét, Pilátus zavart kérdéseit és Jézus csendes válaszát. Úgy látjuk, egyszerre többen is beszélnek, s a felajzott tömeg is zajong.

Ha – mint a trilógia elemzésénél szokásos – János evangéliumát vesszük alapul, akkor a vádnak nem annyira a tartalma,9 mint a végsõ célja a fontos: Jézust meg kell ölni, s ehhez Pilátusra is szükség van.10 Míg a fõtanács Jézus messiási királyságát firtatta, és az istenkáromlásra próbált bizonyítékot keresni, addig Pilátus kérdése Jézus királyi méltóságának politikai szerepére vonatkozik. Jézus válasza11 nyomán szemünk láttára mélyül a kérdés filozófiai problémává. Pilátus zavart töprengésébõl is a „Mi az igazság?” dilemmáját olvashatjuk ki, amely egyúttal a trónnal jelzett hatalom és az elbizonytalanodó emberi lelkiismeret konfliktusát is kifejezi. Csak a János-evangélium tartalmazza ezt a kérdést. A szinoptikus evangéliumok leírása szerinti pereljárásban Jézus királyságának kérdése – mint vallási tartalmú probléma – Jézus messiás voltára és istenfiúságára vonatkozik, és ez természetesen nem Pilátusra, hanem még a fõtanácsra tartozik.12 Jézus „Ani hu”, azaz „én vagyok” válasza is csak a fõtanács zsidó közegében bír isteni többletjelentéssel, Pilátus aligha érti ennek vallási súlyát. A trónon ülõ helytartó szemmel látható zavara érzékelteti, hogy sejti a csúsztatást a vallási és politikai indítékok között, de leginkább azon töpreng, hogyan tudná kikerülni a ravasz csapdát.

A szenvedéstörténet négy evangéliumból ismert eddigi mozzanatai – Jézus elfogása, átadása az „elvesztésére” tanácsot adó Annásnak, majd Kajafás és a fõtanács elõtti kihallgatása, Pilátussal való elsõ találkozása, majd a Heródes-epizód utáni újbóli kihallgatása, sõt talán az ítélethirdetés is – mind-mind e jelenetbe tömörítve áll elõttünk. A kidolgozott jellemábrázolással Munkácsy mindezt közérthetõvé tudja tenni, különösen abban a korban, amikor a Szentírást, fõként a szenvedéstörténetet mindenki jól ismerte. (A mai kiállításlátogatók többsége csak filmekbõl ismeri az eseményt, s annak inkább csak a végkifejletét. A korabeli politikai viszonyok, a jogrend és a vallási szokások ismerete nélkül a jelentésrétegek aligha érhetõk el.)

Nehezebb dolga volt Munkácsynak a helyszínek montírozásával. A tér, ahol az ábrázolt jelenet zajlik, félig-meddig nyitott. Kifejezetten római jegyeket visel a belsõ architektúra, a kilátás pedig természetesen a jeruzsálemi városképre nyílik. A tömeg ábrázolása sejteti, hogy az emberek egy része kiszorult a helyiségbõl. A fedett tér padlózata egyformán lehet kõ(mozaik) és szõnyeg, tehát kint és bent is lehetünk egyszerre. Pilátus trónjának lépcsõzetén és a mellette lévõ (templomi) padokban a zsidó fõtanács tagjai állnak és ülnek. Ez az elhelyezkedés aligha felel meg a történelmi hûségnek, s ezt Munkácsy is jól tudja. A jeruzsálemi városfalra nyíló kilátás mögött felsejlik a kert, talán olajfák lombja zárja le a horizontot.

Az evangéliumi leírásokból nem kapunk pontos képet a helytartóság épületérõl, de Szent János evangélista fontosnak tartja megjegyezni, hogy a zsidók nem mentek be Pilátushoz, „hogy tisztátalanná ne váljanak, és elkölthessék a húsvéti bárányt”13, ezért Pilátus többször is kiment a zsidókhoz, Jézus pedig bent volt az épületben. Tehát a Krisztus Pilátus elõtt c. festmény helyszíne nem azonos azzal a hellyel, ahol Pilátus kihallgatta Jézust, inkább az ítélet kihirdetésének helyére, a Gabbatára emlékeztet. Mindez azt bizonyítja, hogy Munkácsy nem valami „fotorealista” megoldást választ, hanem többértelmû helyszínt fest, hogy ezzel is jelezze a történet drámai jeleneteinek áttûnéseit. A mûvészi célnak alá kell rendelnie a történelmi hitelességet. Így fordulhat elõ, hogy zsidókat látunk Pilátus emelvényén. Mintha a festõ azt mondaná: a gonoszság és a gyávaság könnyen áthágja a jog- és szokásrend korlátjait, és még az ellenségek is egymásra találnak az igazság elleni küzdelemben. Erre az egymásra találásra utal a Lukács-evangélium is Heródes és Pilátus kibékülésének említésével.14 Talán éppen itt találjuk meg azt az üzenetet, amit Munkácsy tanulságként tovább akar adni. Csak leegyszerûsítõ értelmezéssel nevezhetõ tehát „díszletnek” az, amit a mûvész sûrítõ térábrázolásában látunk, sokkal inkább az lehetett a mûvész szándéka, hogy a sûrített idõbeliségnek sûrített térbeliség feleljen meg.

„Ecce Homo”

A térképzésrõl mondottak könnyen igazolhatók a második festmény bemutatásával.15 Itt már valóban valami belsõ helyiségbõl, a sötét háttérbõl elõvezetve egy magasabb, oszlopos „tornácon” jelenik meg Jézus, jobbján Pilátussal. Minden oldalról római katonák veszik körül Jézust, inkább õrzõiként, mint gyûlölködve. A kép elõterében hatalmas és izgatott tömeg látható. Pilátus a tömeg felé fordulva széles gesztusokkal mutatja be Jézust: „Íme, az ember!”16 Ez a mondat ebben a formában csak a János-evangéliumban hangzik el, mégpedig mint Pilátus utolsó reménye Jézus szabadon engedésére.

Jézus megjelenítése, a gúnyból ráadott vörös palást és más „királyi felségjelek”, a töviskorona és nádjogar mutatja, hogy ismét sok minden történt az elsõ kihallgatás óta. Ez a még mindig összekötözött kezû Jézus-alak magán viseli mind elfogóinak, a zsidó templomõröknek, mind pedig a római katonák gúnyos királyjátékának nyomait. A megcsúfolás, megalázás jegyeit Jézus méltósággal, Atyjára emelt tekintettel viseli. Pilátus rámutató gesztusában is a mentés szándéka érezhetõ: ezt a szerencsétlen embert kell nekem keresztre feszíttetnem? Elõre vetül a végsõ mentõ ötlet is, az ünnepi amnesztia lehetõsége, de a tömegben már ott a válasz: Barabást! Bár Pilátus többször is kijelenti, hogy nem talál okot Jézus halálra ítélésére, a karrier és lelkiismeret konfliktusában az elõbbi gyõz.

Jézus öltözete itt is többféle jelentést hordoz. A királyi palást, vagy az evangélium szavaival „bíborszínû köpeny”17 ugyanúgy gúnyból került Jézus vállaira, mint a fehér ruha, és ugyanúgy szándéka ellenére fejezi ki a lényeget. Aki viseli, az Krisztus, a Fölkent. A fölkenés szertartása ószövetségi méltóságokat illet, a királyt, a fõpapot, s majd az eljövendõ Messiást. Az ünnepi szertartást a passió evangéliumi leírásaiban gúnyos játék és megszégyenítõ durvaság helyettesíti. Munkácsy is észreveszi ebben az Izajás próféta messiásjövendölésének Fájdalmak Férfiját, a Szenvedõ Szolgát.

Munkácsy anyagszeretetének is köszönhetõ, hogy nem egy szakadt rongy lóg Jézuson, és nem is a történelmi hitelességet inkább megközelítõ katonaköpeny, hanem egy nemes anyagú palást: szép, természetes esésû. A töviskorona alatt kiserkenõ vér színével azonos tónusú ruha a vértanúságra, illetve az áldozati vérre is utal. Ezt a színárnyalatot sehol sem találjuk meg a hetvennél is több szereplõ ruházatán. (Az egyik hangadó ruháján e szín sötétebb tónusa a tartalmi ellenpontozást és a színszimmetriát szolgálja a gondosan összefogott kompozícióban.)

A tömeg ábrázolása rendkívül árnyalt. Feltûnõen sok a nõ a képen, s õk mind szemmel láthatóan Jézus pártján állnak. A sokaságban látjuk Máriát is, János karjaiba ájulva. A gesztusok és indulatok sokfélesége kiválóan érzékelteti a megosztottságot. A férfiak között is találunk Jézus elõtt meghajló, imádkozó alakokat. Egyik-másik kar lendületét akár éljenzésnek is érthetjük. Mégis a hangoskodók látszanak erõsebbnek. Ezzel a tömegreakció-ábrázolással ismét asszociációk sorát indítja el Munkácsy a kép szemlélõjében. Érzékeljük, hogy ugyanaz a tömeg van itt jelen, amely nemrégiben hozsannázva, pálmaágakkal fogadta a Jeruzsálembe bevonuló Jézust. A tömegben lehetnek olyanok is, akik hallották, hogy a galileaiak királlyá akarták tenni a kenyérszaporítás csodáját látva. De „lélekben” és a mûvész szándéka szerint itt vannak azok is, akik már Názáretben vesztét akarták. Íme, ilyen az ember. Ecce homo! Manipulálható és vérszomjas. Mintha Pilátus csak azért fordulna a nép felé, hogy kijelentésével tükröt állítson a keresztet követelõ tömeg elé: ilyen õ, és ilyenek vagytok ti. Jézus „tudja, mi lakik az emberben”, elnéz a tömeg fölött. Nem keresi tanítványait, és nem vádolja ismerõseit. Csak Atyja tekintetét keresi. A Szenvedõ Szolga nem kíván emberi szánalmat.

A látszat ellenére nem könnyû elhelyezni ezt a jelenetet az evangéliumok eseménytörténetében. A szinoptikus evangéliumokban a királyjáték és Jézus egyéb megcsúfolása korábban és más helyzetben történt.18 Azokban a leírásokban a gúnyos játék után már a keresztút következik, Jánosnál azonban Pilátus még ezek után is kísérletet tesz Jézus szabadon engedésére.

János elbeszélésében a katonák csúfolódó játéka csak Jézus megostorozásakor, tehát azután zajlott, hogy a zsidók Barabást választották. A festményen az evangéliummal egybehangzóan a megalázott, megostorozott és tövissel koronázott király-Jézusra mutat Pilátus az Ecce homo szavakkal. Mivel ez a kijelentés a többi evangéliumban nem szerepel, itt csak a János szerinti írást követhetjük.

A tömeg viselkedése mutatja meg, mennyire sûrített ez a jelenet is. A „Barabást!” követelés és a „Feszítsd meg!” kiáltást itt együtt halljuk, sõt talán az ismétlõdõ vádakat is. A fõtanács lépcsõn álló képviselõje készen áll arra, hogy beavatkozzék, ha a közhangulat nemkívánatos irányt venne. A kidolgozott portrék tipikus jellemeket mutatnak. Az indulatos tömeg mozgalmasságát a magasba lendülõ karok hangsúlyozzák. Minden mozgás, ez a hatalmas hullámzás, Jézusra irányul, aki maga a mozdulatlanság.

Mindhárom nagy festményrõl elmondhatjuk, de talán az „Ecce homo”-ban a legszembetûnõbb, hogy Munkácsy a kompozíció által a képek szemlélõjét is bevonja a döntésbe. Bár egy lépcsõ és lánc elválasztja a múlt és jelen szereplõit, de a jelenet beállítása megnyílik a nézõ felé, és állásfoglalásra készteti minden kor emberét. Valami hasonlót vett észre a fiatal újságíró James Joyce is, amikor az Ecce Homo írországi bemutatójáról írt tudósításában arról beszél, hogy egy varázsütésre megelevenedhetne a kép, és élõvé válna a drámai jelenet, hiszen Munkácsy mély emberismerete révén testestül-lelkestül ábrázolta a szereplõket.19

    E kép festése idejére Munkácsyt már teljes egzisztenciájával maga mellé állította Jézus. Leveleibõl tudjuk, milyen belsõ hévvel haladt e képek megalkotása felé. Az õ személyes válasza Pilátus „Íme, az ember” felkiáltására: Íme, az Isten! Az Ecce Homo után végleg letette az ecsetet, elmondta, amit akart.

Ravatala fölött a Krisztus Pilátus elõtt reprodukciója függött. Kihûlt kezébe pedig belesimult a feszület.20

A Golgota

A trilógia harmadik, legnagyobb méretû alkotását21 Munkácsy maga Beteljesedett vagy Bevégeztetett névvel illette. A „consummatum est”-kifejezés nehezen fordítható, a katolikus és protestáns fordítások is legtöbbször eltérnek egymástól. Az eltérés nem pusztán nyelvi, sokkal inkább krisztológiai probléma. Ha csupán embernek tekintjük a kereszten függõ, haldokló Jézust, akkor egy koncepciós perben elítélt ártatlan ember életének utolsó, embertelen perceit látjuk a képen, aki a bûnözõk sorába feszítve rövidesen bevégzi dicstelen földi pályáját. Munkácsy nem így látta. Ha viszont a Megváltót, a Messiást látjuk benne, akkor a Próféták és az Írások, sõt a Törvény beteljesítõjét, a kereszthalálig engedelmes Fiút látjuk, aki mint bûnbak magára veszi a világ bûneit, a múlt és jövõ adóslevelét szögezteti testével a fára. Munkácsy nem is így látta. Az õ Keresztrefeszítettje nem ezért az óráért jött a világba, és nem azért él a kereszten, mert még nem lehelte ki a lelkét, hanem mert az õ élete nem szüntethetõ meg a test halálával.

    Ez a hatalmas mû közvetlenül a Krisztus Pilátus elõtt c. festményt követte Munkácsy életmûvében. (Az Ecce homo jóval késõbb, csak 1896-ban, a magyar honfoglalási millennium évében keletkezett. Fátyolos, fáradt színvilága nemcsak a párizsiaktól elütõ bécsi festékeknek tulajdonítható, hanem annak a tizenkét évnek is, amely eltelt a Golgotát követõen. A Golgotát viszont csak három év választja el a Krisztus Pilátus elõtt c. képtõl.)

Minden jel és életrajzi adat arra mutat, hogy Munkácsy a feltámadás problémájával viaskodott. Ez részben személyes hitének próbaköve volt, másrészt szembesülés a mûvészi ábrázolás korlátjaival. Kereste a megoldást, hogyan tudná a feltámadás vizuális megjelenítésével bizonyítani Jézus istenségét. Gondolataiba beleivódott Pál apostol szava: Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a hitünk.22 A golgotai jelenetben tehát az életet, a halált és a feltámadást együtt akarta érzékeltetni. Ilyen tartalmi sûrítéshez már nem elegendõk a formai bravúrok. Itt kényszerül rá, hogy a realizmus kereteit kitágítsa a szimbolizmus irányába. Nehezen értelmezhetõ szentírási szimbólumokat keresett és talált. Éppen ezek megfejtetlensége okozta a korabeli és kései kritikusok értetlenségét.

A hatalmas vászon drámai koloritja az ábrázolt esemény kozmikus jelentõségét hangsúlyozza. Az elsötétülõ ég háttere elõtt ismét a fehér foltok kompozíciós szerepét ismerhetjük fel. Ahogy az elsõ kép esetében bemutattuk, itt is a kompozíció segít az üzenet megértésében. A térérzékeltetés eszközeivel a sötétségbõl kiemelt jobb oldalon a felfeszített test fehérsége vonzza az elsõ tekintetet, hogy majd a másik fehér folt, az ún. arab lovas alakja késztesse gondolkodásra a látvány befogadóját. Nem lehet nem gondolni e világos felületek szemlélésekor a János-prológusra: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta.”23 A kompozíció kettõssége közrefogja a viszonyulásmódok kettõsségét. Munkácsy tehát igyekszik elkerülni azt a sematikus megoldást, hogy a két egység a jó és a rossz erõivel legyen behelyettesíthetõ. A mozgásirányokat és az érzelmi viszonyokat is megkettõzi a mûvész. A kereszt tövében a gyászolók megrendülése egyszerre mozgalmas és nyugalmas, õk fájdalmukkal maradnak Jézus mellett. A tömeg mozgásának fõ iránya elvezet a kereszt alól. Dolga végeztével hazafelé indul a hóhér, létrája vezeti tekintetünket a másik fõalakra, a lovasra. Ez a rámutató irány sejteti, sokkal több jelentést hordoz ez a figura, hogysem egy résztvevõnek tekinthessük. Mögötte és mellette a fõtanács tagjait látjuk, szintén kétféle viszonyulásban. Van, aki arcán megdöbbenéssel, felismeréssel és félelemmel tekint vissza a keresztre, mint akiben feltámadt a lelkiismeret, míg mások önigazoló nyugalommal sétálnak hazafelé, hogy felidézzék az Úr szabadításának emlékezetét, és magukat is egyfajta szabadítónak tekintsék. Már készül otthon a Törvény „receptje” szerinti bárányvacsora. Kinek fog az asztal mellett eszébe jutni a Golgota hibátlan Báránya? A fõpap hivatalból van itt, hátha a haldokló hamis próféta az utolsó pillanatban megtérést tanúsítva papi áldást kér. De egészen más történik itt. A jobb lator tér meg, és az igazi fõpap, Jézus mondja ki neki az üdvösség feloldozó ígéretét.

Munkácsy itt is igen jól sûríti a történéseket, s ezzel felidézi az evangéliumok mondatait. Valószínû, hogy mind a négy evangélium szavait együtt kell kihallanunk a jelenetbõl. Nyilván azért tér el Munkácsy a konvencióktól, és nem a lelkét kilehelt Jézust, hanem még az élõt ábrázolja, hogy a Mester szavait örökké jelen idõben halljuk. Az õt gúnyolókat, a bûnüket felfogni sem képes kivégzõit ugyanúgy Atyja irgalmába ajánlja, mint ahogy saját lelkét is kezébe helyezi. Ezzel a kiüresítettséggel és engedelmességgel viseli el ezt az órát. Saját nyomorúsága és a gúnyos szavak nyomán – „Az Úrban bízott, mentse meg õt”24 – a 22. zsoltár jut eszébe: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”, s reméli, hogy az írásokat jól ismerõk (a képen és a kép elõtt) folytatják magukban az elhagyatottság és a bizalom imáját, s felismerik, mi is az, ami éppen most „beteljesedik”.25

A gyõzedelmes fehér lovas

A hatalmas festmény két nagy egységét egy szemkontaktus tartja össze. A lóháton ülõ alak Jézusra szegezett tekintete átmetszi a kép síkját. Ezt a rejtélyes alakot – véleményem szerint – sokáig félreértették a képet elemzõk. A tévedés oka az, hogy Munkácsy maga is arab lovast emlegetett, ezért különféle magyarázatok születtek arra, mit jelenthet a festményen a kompozíciós elemként hangsúlyozott arab ember alakja. Szó sincs azonban arabról. Aki a lovon ül, az éppen úgy zsidó, mint a többiek. A római katonák sisakos, mellvédes öltözete jól elkülönül a zsidó viselettõl. Ha jobban megfigyeljük a lovas arcát, feltûnik vonásainak hasonlósága Jézuséhoz. A ló viszont fajtáját tekintve valóban arab. Színe, nemes vonalú fejformája, sörénye egyértelmû fajtasajátosságokat mutat. Azért volt szüksége Munkácsynak egy ilyen lóra, hogy hangsúlyozza a fehér színt. Ugyanezért tette a lovas a felsõ, vörösbarna köpenyét háta mögé a nyeregbe.

A rejtély nyitját a Szentírásban találjuk meg. Munkácsy az eszkatologikus üzenet közvetítésére a Jelenések könyvébõl választott egy képet: „Ekkor láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hûséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol. A szeme pedig olyan, mint a tûz lángja.”26 A lovas átható tekintete mellett jobban meg kell figyelnünk ruházatát is. Nem tiszta ez a ruha, felsõ szegélye körül vérfoltokat látunk. A Jelenések könyve szerint: „Vértõl ázott27 ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje.” A jelenésben még ez az alak a „Királyok Királya és uralkodók Ura” nevet is viseli.

Ha mindezt összevetjük Munkácsy szándékával, mely a feltámadás megjelenítésére irányult, talán jogosan feltételezhetjük, hogy a lovas szimbólummal az igehirdetést indítja el a kereszt tövébõl. Ez pedig mindennél jobban igazolja, hogy Munkácsy az emberi egzisztenciát mélyen érintõ Krisztus-eseményt mond el, és az Ige megidézésével a világ végezetéig tartó keresztény misszió forrását találja meg a keresztben. Ezzel a jelenettel fejezi be Munkácsy Jézus zsoltárimáját: „Az Úrról beszélnek az eljövendõ nemzedéknek, az õ igazságát fogják hirdetni a születendõ népnek.”28

Jegyzetek

1 Munkácsy Mihály (1844–1900) halála után 14 évvel az Ernst Múzeum Munkácsy-kiállításán vetõdött fel a három nagy kép együttes kiállításának ötlete Budapesten, illetve valamelyik magyar székesegyházban, de ezt a tervet az elsõ világháború meghiúsította. A debreceni együttes kiállítást a Déri Múzeum mûvészettörténésze, Sz. Kürti Katalin kezdeményezte, majd több hazai és külföldi szervezet és szakember segítségével Gazda László igazgató valósította meg.

2 Az utóbbi években hasonló szándékkal és biblikus szemlélettel több értékes elõadásában és tanulmányában elemezte a trilógiát Gaál Botond református teológiaprofesszor is. Baráti eszmecseréink meglátásait kölcsönösen felhasználjuk e mûvek elemzésében. Mûvészettörténeti adalékok bõségét tárja fel Végvári Lajos és Sz. Kürti Katalin idevonatkozó gazdag munkássága.

3 A regénybeli Mihajlov a Pilátus elõtt álló Jézusban a zsidó forradalmárt festette meg. Az ezért kapott bírálatra így válaszol: „Nem festhetem meg azt a Krisztust, aki nincs ott a lelkemben.” Munkácsy párizsi orosz barátja révén ismerte a regényt, és a Mihajlov név alatt rejtõzõ Ivanov mûveit is.

4 636x417 cm. Jelenlegi tulajdonosa a kanadai Hamilton Galéria. A Déri Múzeum letétként õrzi.

5 Lk 23, 6–12. Pilátus Jézust galileai illetékessége miatt a Jeruzsálemben tartózkodó Heródes Antipászhoz küldte át, aki – miután hiába faggatta – „csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz”.

6 Kiv 28,39 (Gaál Botond utalása).

7 Vö. Ez 44,16.

8 Zsid 9–10.

9 „Ha nem volna gonosztevõ, nem szolgáltatnánk ki neked.” Ezzel kifejezték, hogy az ok nem fontos. Jn 18,30.

10 „Nekünk senkit sem szabad megölnünk.” Jn 18,32.

11 „Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról.” Jn 18,37.

12 Mk 14,61; Mt 26,63; Lk 22,66.70.

13 Jn 18,28.

14 Lk 23,12.

15 Az Ecce homo c. festményt Munkácsy nem a Krisztus Pilátus elõtt c. mûve után, hanem csak 1896-ban, a Golgotát követõen alkotta. A kép Déri Frigyes hagyatékával együtt került Debrecenbe, és a Déri Múzeum épületének architektúráját is e kép határozta meg.

16 Jn 19,5.

17 Mt 27,28 katonaköpenyt említ.

18 Mt 26,67–68: a fõtanács kihallgatásakor a fõpapnál a zsidók mint prófétát gúnyolják és verik. Mt 27,27–30: A helytartóságon a katonák királyjátéka Jézus megostorozása után következik, és ezt követõen Pilátus már nem találkozik Jézussal. Mk-nál ugyanez a sorrend: 14,65; 15,16–20. Lk-nál is a fõtanácsnál kezdõdik Jézus kigúnyolása 22,63–65; majd Heródes is megszégyeníti Jézust, de a helytartóságon nem találkozunk a királyjáték motívumával, hanem a Golgotán halljuk a katonák gúnyolódását: 23,36. Jánosnál azonban Pilátus még ezek után is kísérletet tesz Jézus szabadon engedésére.

19 James Joyce: Ecce Homo. Királyi Irlandi Akadémia 1899.

20 Ravataláról készült közismert fénykép alapján.

21 712x460 cm. Két év óta Pákh Imre (USA) tulajdona. Korábbi tulajdonosa igen rossz állapotban küldte haza a festményt. Restaurálás után a Déri Múzeum letétként õrzi.

22 Vö. 1Kor 15,12–15. – 23 Jn 1,4–5. – 24 Zsolt 22,9a.

25„Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem, elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek. De te, Uram, ne légy távol tõlem, én erõsségem, siess segítségemre.” Stb. Zsolt 22,17–20. – 26 Jel 19,11.

27Más fordításban: „vérrel megfestett.” – 28 Zsolt 22,31–32.






A Szív

A jezsuiták havi lapja

magyar családoknak, hitoktatóknak,
nevelõknek, lelkipásztoroknak.

Megjelenik elsõ péntekenként.

Elõfizetés: belföldre, egy évre 2460 Ft.

Megrendelhetõ: H-1026 Budapest, Sodrás u. 15.

Telefon: (1) 200-8054/102, (1) 200-9476/102. Fax: (1)275-0269

e-mail: asziv@jezsuita.hu

Számlaszám: 11708001-20330536-00000000 (JTMR A Szív)






Fehér Katalin

MOLNÁR JÁNOS S.J. ÉLETMÛVE

 „Lészen olyan idõ, hogy megköszönjék
hazám jövendõ növendéki buzgóságom merészségét”

Molnár János, 1776.


Kétszáz éve, 1804-ben hunyt el Molnár János jezsuita szerzetes, a magyar felvilágosodás korának egyik méltatlanul mellõzött, sokoldalú tudósa, a magyar nyelvû tudományos és ismeretterjesztõ irodalom egyik elsõ mûvelõje. Kép nem maradt fenn róla, de 1787-ben Kazinczy – aki Szepesváralján látogatta meg – ilyennek látta: „Szálas, csontos férfi, nyájas, beszédes, ömledezõ, de aki soha nem nevete. . .”1 Egy késõbbi visszaemlékezésben pedig ezt olvashatjuk: ,,magas, inkább sovány, mint hízott, barnahajú ember volt. Mindig komoly, de éppen nem mogorva, tekintete nyílt és élénk, társalgása mindenkivel szemben nyájas; akit egyszer megszeretett, ahhoz mindvégig ragaszkodott.”2

Életútja nem bõvelkedik különös fordulatokban. A Gyõr megyei Csécsényben született 1728-ban egy szegény molnármester fiaként. A gyõri és a pozsonyi jezsuita gimnáziumban tanult.  1745. október 15-én lépett a rendbe. Bécsben, Szakolcán, Grácban és Kassán folytatta tanulmányait, közben azonban a rend hagyományainak megfelelõen tanított is, Sárospatakon, Kassán, Esztergomban, Budán és Nagyszombatban. 1756-ban ismét Grácba küldték, hogy teológiai tanulmányait befejezze. Négy évet töltött itt. 1759-ben szentelték pappá Nagyszombatban. Megtanult németül, franciául, de tudott latinul, görögül és héberül is. 1759-tõl 1767-ig Nagyszombatban etikát, retorikát és bölcseletet, késõbb Kolozsváron, Gyõrben, Budán és Nagyváradon teológiát tanított. A rend feloszlatása után néhány évig szülõfalujában lelkészkedett. 1776-ban kinevezték a budai királyi akadémia igazgatójává és az egyetemi tanács assessorává. A kortársak szerint kiváló tanár volt.3 1784-ben II. József szepesi kanonokká nevezte ki. Húsz évet töltött itt elvonulva, csendes, de folytonos munkában. A szepesi káptalan irattárában található feljegyzések szerint minden idejét olvasással és írással töltötte.4 Itt halt meg 1804-ben, 76 éves korában. Hatalmas életmûvet hagyott az utókorra, melyben fordításokat, egyháztörténeti5, dogmatikai6, hitvédelmi7 mûveken, egyházi beszédeken8 kívül természettudományi9, építészeti10, pedagógiaelméleti11 mûveket, tankönyveket és közmûvelõdési célokat szolgáló munkákat12 is találunk. Kéziratban maradt egy a magyar történelmet bemutató, iskolai célokat szolgáló mûve is.13

Mûvei közül az elsõ, melyet még grazi tanulóévei alatt 1760-ban írt, a Régi jeles épületekrõl14 címet viseli. Ez az elsõ magyar nyelvû építészeti munka, melyben a szerzõ „az építészet történetét próbálta idõmértékes verssorok beiktatásával magyarul népszerûsíteni”.15 Elõszavában azt hangsúlyozza, hogy aki a hazáját szereti, elsõsorban nyelvét becsülje meg. Ezért írt magyarul. A munka kilenc fejezetben tárgyalja a világ nagy építészeti remekmûveit, köztük Noé bárkáját, Babilon tornyát, egyiptomi, kínai, görög és római épületeket. Sokan bírálták a mû „darabos”, nehézkes magyar nyelvét, de ezt nem vethetjük a szemére, hiszen õ volt az elsõ, aki építészeti kérdésekrõl magyarul próbált írni.16

1769 és 1788 között négy kötetben jelent meg egyháztörténeti mûve (Az Anya-Szent-Egyháznak történeti), mely az elsõ magyar nyelvû, nem képzett teológusoknak, hanem a nagyközönségnek szánt egyháztörténeti munka.

1775-ben adta ki kétkötetes mûvét Pásztorember, vagy a pásztorok tanításáról címmel. Ez a népfelvilágosító céllal készült munka felszólítja a gazdákat, hogy olvassák fel a könyvet a birtokaikon dolgozó írástudatlan pásztoroknak. Hangsúlyozza, hogy Isten a szegény embereket is szép elmebéli tulajdonságokkal ruházta fel, és az, hogy nem tanulhatnak, nem az õ bûnük.  A könyvben az erkölcsi oktatások mellett gazdasági, kereskedelmi és a természetre vonatkozó tanítások találhatók. Szól Molnár olyan fontos kérdésekrõl, mint a természetben található anyagokból történõ használati tárgyak készítése, pl. a kosárfonás, hálókészítés, a gyógyfüvekkel való gyógyítás. Számos állatról és annak tulajdonságairól ad világos leírást.  Próbálja érthetõen magyarázni a természeti jelenségeket, pl. a villámlást, mennydörgést, a csillaghullást, a szivárványt. Kikel a babonaság ellen, amirõl azt írja, hogy az a tudatlanságból fakad.

1776-ban jelent meg latin nyelvû munkája (De ratione legendi libros moderni temporis sine jactura religionis et veritatis), melyben azt fejtegeti, hogy a felvilágosodás íróinak (Montesquieu, Voltaire, Rousseau) mûveit „a vallás és igazság veszedelme nélkül” lehet olvasni, de nagy vigyázattal és odafigyeléssel. Azt vallja, sok kortársával (pl. a szintén jezsuita Csapodi Lajossal) ellentétben, hogy ezeket a mûveket meg kell ismerni, és nem szabad eleve elvetni õket.

Ugyanebben az évben tette közzé „Petrovszky Sándor urhoz Molnár Jánosnak tizen-öt  levelei midõn õtet  A jó nevelésrõl való írásra ösztönözné”17 címû munkáját, melyet a pedagógiai szakirodalom az elsõ magyar szerzõtõl származó  magyar nyelvû neveléstudományi munkaként tart számon. Molnár János nevelésrõl szóló magyar nyelvû mûve valóban úttörõ jelentõségû. Az addig megjelent fordítások után ez az elsõ olyan munka, amely a gyermeknevelésrõl vallott nézeteket magyar nyelven próbálta közvetíteni.  Céljáról õ maga így vall: „Nékem ugy tetszik, és ugy is vagyon az valóságban, hogy mi mindnyájan hijában munkálkodunk, fáradozunk, költünk hazánknak s nemzetségünknek oktatására, mind addig, míg annak tulajdon fundamentumához nem fogunk  minden tehetséggel. Az nem egyéb, hanem a kisdedek, s a fiatalok nevelése.”18 Nem állított fel új, önálló nevelési elveket, nem dolgozott ki speciálisan magyar neveléselméletet. Errõl õ így vall: „. . . írok nem végezõ könyvet, hanem tanátskozó leveleket”19 – és az olvasóra bízza, hogy a felsorakoztatott  nevelési elvek közül melyeket tartja követendõnek. „Elé tészem a régi s utóbbi példákat, a Nevelésre kiszabott végzéseket: de azokban maga az olvasó válogasson, megnézegetvén tulajdon okoskodása által: a sok példa és végezés közül mi a leg arra valóbb?”20

Beszél a perzsa, az egyiptomi, a kínai, görög, római, francia, német, angol és holland nevelés jellemzõirõl, rámutat erényeikre és hibáikra, de nem foglal állást egyik mellett sem, hiszen „nem arra tart itt is a szándék, hogy mindent dicsérjek azokban; hanem hogy légyen mit ismérni, és lehessen a sok között okosság szerint válogatni” – olvashatjuk eszmefuttatásában.21 Az egyetemes nevelés történetérõl szóló elsõ magyar nyelvû összefoglalás megállapításai többnyire helytállóak. A 19. század pedagógiai írói közül jó néhányan használják a Molnár-féle terminológiát, sokan tekintik e vonatkozásban Molnárt elõdjüknek.

Mûvének nem is ezek, a nevelés történetére vonatkozó részei érdekesek különösen, hanem azok, amelyekben a nevelés céljáról, különféle területeirõl, módszereirõl beszél. Molnár szerint a nevelés célja a boldogság. Boldog ember csak az lehet, aki megfelelõ nevelésben részesült. A szerzõ hisz az ember nevelhetõségében, és vallja, hogy a gyermekek nevelése az állam elsõrendû feladata és a szülõk alapvetõ kötelessége. Az erkölcsi nevelést tartja a legfontosabb kérdésnek. A belátás, az élõ példa által való szoktatásnak tulajdonítja a legnagyobb szerepet. „A szegény ember  midõn munkára mégyen, vigye el oda magával magzatit: Azok . . . azon fognak iparkodni, hogy amit látnak felkapják. . .”22 Az erkölcsi példamutatás terén a pedagógusnak is fontos szerepet tulajdonít a szerzõ. Az értelmi nevelésrõl szólva kifejti, hogy az alapvetõ ismereteket, az írás, olvasás, számolás alapelemeit minden gyermeknek el kell sajátítania. Az elemi ismeretek oktatása anyanyelven történjen.

Molnár a klasszikus kultúra híve, de mint nevelõ felismeri, hogy korában kizárólag görög-latin mûveltséget adni az ifjúságnak már nem elég. Hangsúlyozza, hogy a reális ismeretek oktatása elengedhetetlen. Tanuljon a gyermek „földismeretet”, fizikát, matematikát. A nyelvek tanításával kapcsolatban is kiegyensúlyozott a szerzõ álláspontja. A klasszikus nyelveket ismerni kell, de a modern nyelvek elsajátítása is nélkülözhetetlen. Nem hanyagolja el az esztétikai nevelést sem. Kimondja, hogy zenét és rajzolást is kell tanítani, hiszen ez a gyermek harmonikus lelki fejlõdését segíti elõ. A testi nevelés fontos része a gyermek nevelésének. Mûvében ezt a szerzõ sok helyen hangsúlyozza. Locke és Rousseau nézeteit követi, mikor kiemeli: a gyermeknek sok mozgásra van szüksége a szabad levegõn, télen-nyáron egyaránt. Szorgalmazza a kényelmes ruházatot, mértéktartást ételben, italban, a megfelelõ mennyiségû alvást. Ajánlja – miként Locke is – a vívást és lovaglást a fiúgyermeknek.

Könyvének tizedik levelében szól Molnár a nevelés és oktatás módszereirõl: „ebben a tzikkelyben tudok a nevelõ Mestereknek jó tanátsal szolgálni sok esztendeji próbám és tapasztalásom után”23 – írja.  Mûvének ez a része valóban gyakorlati oktatási tapasztalatokat tükröz, és ha nem is alkot rendszeres oktatás- és nevelésmódszertant, sok értékes, önálló és a gyakorlatban is hasznosítható gondolatot ír le. Megfogalmazza – magyarul elõször – hogy a „jó nevelõmesternek” egész életében folyamatosan kell képeznie magát minden területen ahhoz, hogy eredményesen oktasson. Hisz abban, hogy a nevelés és oktatás tervszerû folyamat. A pedagógus feladata, hogy a megfelelõ módszert kiválassza. Abból az alapvetõen helyes felfogásból indul ki, hogy a pedagógus számára szükségszerû a gyermek természetének megismerése és az ehhez való alkalmazkodás az oktatásban. Helyteleníti a korabeli – kizárólag az emlékezetet terhelõ – oktatási módszereket. Õ fogalmazza meg nálunk a legkorábban, hogy a gondolkodás és gondolkodtatás milyen fontos. A pedagógus elsõrendû feladata, hogy „az emlékezetet úgy gyakoroltassa, hogy az elmének futamattya el ne nyomassék” – írja. Felismeri a szemléltetés, az ismétlés jelentõségét az oktatásban. A beszélgetés mint módszer szintén helyet kap a szerzõ rendszerében.

A könyvet és a könyvek olvasását a nevelés és oktatás eszközének tekinti. A pedagógus feladata, hogy a gyermeknek szánt könyveket gondosan válassza meg.

A mû legfõbb erénye az, hogy magyarul íródott. Stílusa nehézkes, de ezt nem vethetjük a szemére, hiszen a fordítások után az õ mûve az elsõ, melyben elõször íródnak le speciális pedagógiai fogalmakat kifejezõ szavak magyarul.

Mélységes tisztelettel kell megemlítenünk Molnár Jánosnak azt az 1777-ben, budai tartózkodása alatt írt munkáját, mely az elsõ magyar nyelven megjelent fizika. „Lészen ollyan idõ – írja elõszavában –, hogy erre a fundamentumra valaki tornyot tegyen; lészen olly idõ, hogy megköszönnyék hazám jövendõ nevendéki buzgóságom merészségét, melly valóban nem tsekély volt, hogy illy idõben, mellyben az ország teli vagyon az illyenek deákos értésével, Magyarul is mertem hasanlókkal köztök elé-állani.” Hisz abban, hogy a magyar nyelv alkalmas a tudományok, köztük a természettudományok mûvelésére is: „meg-kell vallanunk, hogy nyelvünk oly bévséges, hogy amelly Tudományokhoz tartozandó egy szó helyébe többet is állíthasson.” A természetiekrõl Newton tanítványainak nyomdoka szerint. A Fisika eleji címû mûve a fizika XVIII. század végén ismert egész körét felöleli. A mû egyes részeinek elején röviden összefoglalja a címben jelzett tételt, ezt követõen kérdések és feleletek formájában elemzi a témát. A szerzõ foglakozik a fizika tudományának fontosságával, szól a testek kiterjedésérõl, az erõrõl, a mozgásokról, a gravitációról.  Szó van a könyvben az égitestek mozgásáról, a napfoltokról, a nap- és holdfogyatkozásról, az árapályról, a tûz és a víz, a meleg és a hideg, a fény, a színek problémakörérõl, a „levegõég” tulajdonságairól, a szélmalom mûködésérõl, sõt az elektromosságról is. Az általa alkotott fizikai mûszavak24 közül ma már keveset használunk, de akkoriban úttörõ jelentõségük volt a magyar nyelvû fizikai irodalom megteremtésében.

Itt kell megemlékeznünk latin nyelven írt, három részbõl álló tanító költeményérõl (Physiologicon complexum historiae naturalis), melyben a növény-, állat- és ásványtan összefoglalását adja.

Irodalomtörténeti szempontból igen jelentõs vállalkozása a Magyar Könyvház 22 kötetének kiadása 1783 és 1804 között. Hogy mi volt a célja, arról õ maga vall az elsõ kötet elõszavában: „Amint a válogatott hasznú könyveket, s fõképpen a minapiakat olvasám, úgy azokat . . . elé adom rendre; kiszedvén belõlök azt, a mit tudósításra gyönyörûnek, a tudományra hasznosnak, az igyekezet nevelésére hathatósnak, az okos mulatságra, beszédre, írásra készületesnek véltem lenni.” A kivonatolt könyvek legnagyobb része frissen megjelent külföldi munka, de esetenként megemlékezik kortárs magyar szerzõk mûveirõl is. Milyen könyveket ismertet? A felvilágosodás szellemébõl fakad, hogy kizárólag olyanokat, melyeket hasznosnak ítél valamilyen szempontból. Kivonatol tehát útirajzokat, melyek különbözõ országok földrajzával, állat- és növényvilágával, a lakosok szokásaival, életmódjával, vallásával ismertetik meg az olvasót.  Ismertet fejedelmek, államférfiak, tudósok, szerzetesek, nevelõk, hitvitázók életérõl szóló könyveket, történeti munkákat, szépirodalmi mûveket éppúgy, mint természetrajzi, matematikai, gazdasági, építészeti, szakmunkákat. A Magyar Könyvház hatalmas munkával készült, nagyban elõsegítette az érdeklõdõ kortársak sokirányú tájékozódását.

Mindezekbõl kitûnik, hogy Molnár János tanári tevékenységével, sokoldalú tudományos munkásságával, egész életével szolgálni és használni akart korának. Kortársai – Kazinczy, Baróti Szabó Dávid, Horváth Ádám, Virág Benedek – ismerték és elismerték, Révai Miklós mesterének, Ürményi József példaképének tekintette. Az utókor azonban nem becsülte õt érdemei szerint. Egyetlen rövid, és tévedésekkel teli életrajz látott napvilágot róla 1896-ban25. Zemplén Jolán26 ugyan kimerítõen és tudományos alapossággal elemzi fizikáját, ám többi mûvérõl, még a teológiaiakról sem készült érdemi méltatás. E néhány sor tisztelgés kívánt lenni e kiváló jezsuita tudós életmûve elõtt.

Jegyzetek

1 Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. In: Kazinczy Ferenc: Versek, mûfordítások, széppróza, tanulmányok. Budapest, 1979. 290.

2 Tudományos Gyûjtemény 1819. XI. 117.

3 Ürményi József országbíró, a Ratio Educationis egyik alkotója, aki tanítványa volt, mindig a legmelegebb szavakkal emlékezett meg róla.

4 Vö. Pécsi Ödön: Molnár János élete és mûvei. Szeged, l896. 12.

5 Az anya-szent-egyháznak történeti. Mellyeket a régi, és utóbbi írók válogatott nyomdoka-szerént egybe-szedett, és elé-adott. I.–IV.  Nagyszombat, 1769., 1770., 1771.,1788.

6 Concionum dogmaticarum, ac moralium dominicis totius anni congruentium synopsis. Plures eadem die sacras orationes repraesentans ea ratione, ut praeter thema epitome exordii, patriumque sermonis ceterarum proponatur, instructa verbi Dei, sanctorumque patrum sententiis. Cassoviae, 1787.

7 A megtérõ reformatus elmélkedésérõl négy könyvei. Nagyszombat, 1763.; Az oltári szentségrõl és áldozatról a reformátusok paizsa ellen hármas könyv. Pozsony, 1775.; De ratione critica legendi libros moderni temporis sine iactvra religionis, et veritatis. I–II. Posonii & Cassoviae, 1776.

8 Urnapi prédikátzió, mellyel urunk 1769. eszt. pünkösd havának 25. napján a n. kolozsvári közép-öreg utczán tartott. Kolozsvár, 1769.; Egész esztendõnek vasárnapira és innepire szolgáló predikátziók. Posonii - Cassoviae, 1777.; Szent Ágoston hármas levele, mellyeket megmagyarázott és oktató fejtegetésekkel eléadott a római közönséges hitûeknek lelki vigasztalásokra. Pozsony, 1780.

9 A természetiekrõl. Newton tanitványainak nyomdoka szerént hat könyv. Posonii - Cassoviae, 1777.; Zoologicon. Complexum historiam natvralem animalivm, monvmentis inavgvrationis Bvdensis institvtae e decreto, formvlisqve Mariae Theresiae . . . insertvm. Budae, 1780.; Phytologicon, complexum historiam naturalem vegetabilium. Budae, 1780.; Oryctologicon, complexum historiam naturalem mineralium. Budae, 1780. (Összefoglaló címe: Physiologicon complexum historiae naturalis. A három verses munka kéziratai és cenzúrai példányai megtalálhatóak az Egyetemi Könyvtárban.)

10 A régi jeles épületekrõl. Nagyszombat, 1760.

11 Petrovszky Sándor urhoz . . . tizenöt levelei. midõn õtet a jó nevelésrõl való irásra ösztönözné. Posonii – Cassoviae, 1776.

12 Pásztor ember, avagy a pásztorok tanításáról két könyv. Pozsony. 1775.

13 Historiae Hungariae Synopsis; Analecta artium et scientiarum, quae in scholis grammaticis et institutis secundum regium institutum in Hungaria pertractantur. OSZK Kézirattár.

14 Molnár János: A Régi Jeles épületekrõl. Nagyszombat, 1760.

15 Vö. Kosáry Domokos: Mûvelõdés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1983. 202.

16 Érdekesebb szavak: csillagnézõ torony = csillagvizsgáló; égvizsgáló = csillagász; faragott kép = szobor; játékház = színház; kõfaragó = szobrász; útmutató mágnes = iránytû

17  Petrovszky Sándor urhoz Molnár Jánosnak tizen-öt  levelei midõn õtet  A jó nevelésrõl való írásra ösztönözné. Pozsony - Kassa, 1776.  392. (A könyv kézirata, mely némileg különbözik a nyomtatásban megjelent szövegtõl, az Egyetemi Könyvtár Kézirattárában található F. Bölcsészet 41. jelzet alatt.)

18Molnár János: i. m.: 2.

19 Molnár János: i. m.: 13.

20 Molnár János: i. m.: 14.

21 Molnár János: i. m.: 85.

22 Molnár János: i. m.: 96.

23 Molnár János: i. m.: 244.

24 Pl. akasztott karikacsiga = állócsiga; felfutó karikacsiga = mozgócsiga; ásott víz = ásványvíz; bujdosó = bolygó; dörgölõdzés = súrlódás; egyarányos lapú = vízszintes; piczinyt mutató szerszám = mikroszkóp; világhányó = foszforeszkáló stb.

25 Pécsi Ödön: Molnár János élete és mûvei. Szeged, l896.

26 Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században. Bp. 1964.







Nemesszeghy Ervin

EGY TUDOMÁNYOS KONFERENCIA MARGÓJÁRA

A magyar jezsuiták Spirituális és Kulturális Központjában (Manréza, Dobogókõ) érdekes konferencián vehettünk részt 2004. november 20-án és 21-én. A konferencia témája – tudomány és vallás – azt a párbeszédet törekedett szolgálni, mely megindult a természettudósok és a teológusok között. A konferencia megrendezése Teres Ágoston Norvégiában élõ jezsuita szerzetespap, csillagász kezdeményezésére indult és szervezõdött meg, Hetesi Zsolt asztronómiai tanársegéd (ELTE) segítségével, akik a konferencia anyagi alapját is megteremtették.

    A konferencia kezdetén dr. Mészáros Ferenc NKÖM-fõosztályvezetõ köszöntötte a megjelenteket, majd Nemesszeghy Ervin jezsuita tartományfõnök megnyitotta a konferenciát, és megtartotta elõadását „A kulturális tényezõk fontossága a tudomány–vallás párbeszédben” címmel. Hangsúlyozta, hogy a kulturális tényezõk fontosságára sokszor sem a tudósok, sem a teológusok nem figyelnek eléggé, pedig jórészt ezek teremtik meg azt az atmoszférát, melyben a párbeszéd gyümölcsözõ lehet. A tudományos és technikai globalizáció folytán egy olyan multikulturális civilizáció van kialakulóban, melyben a kulturális tényezõk még nagyobb fontosságot nyernek, mint ma.

    Ezután Balázs Bélának, az ELTE asztronómiai tanszéke professzorának elõadása következett „Finomhangolás, antropikus elv és az univerzumok családfája” címmel. Az irodalomban eddig tárgyalt 34 fizikai paraméter közül nyolcat vizsgált meg, melyek parányi változása olyan óriási következményekkel járna a fizikai világban, hogy emberi élet ki sem fejlõdhetett volna. Elõadása világos, jól átgondolt volt, és sok információt nyújtott. Majd Székely László, az ELTE filozófiai tanára bírálta Hawking híres angol elméleti fizikus teológiai koncepcióját. Ugyanezt tette Jáki Szaniszló dolgozatában (melyet Hetesi Zsolt olvasott fel, mert a szerzõ nem tudott személyesen jelen lenni) Gödel híres tétele segítségével, mely azt mondja ki, hogy minden olyan axiomatikus rendszer, mely legalább olyan bõ, mint a Principia Matematica axiómarendszere, nem teljes, azaz mindig megfogalmazható benne egy állítás, mely se nem bizonyítható, se nem cáfolható. Ez pedig azt jelenti, hogy ha sikerülne is egy átfogó, nagy elméletben összefoglalni és axiomatizálni az összes fizikai törvényszerûségeket, az mégsem tudná megadni minden esemény igazságára a választ.

    Az elõadások után kérdéseket lehetett feltenni, és sokszor érdekes vita alakult ki. Ebéd után Végh László debreceni tudományos kutató beszélt a bûnrõl és arról, amit Szent Pál úgy fejezett ki, hogy „akarom a jót, teszem a rosszat”. Végül az elsõ nap záróelõadását P. Teres Ágoston tartotta, aki arról szólt, hogy mit mond a világ kezdetérõl és végérõl az asztrofizika, a filozófia és a teológia.

    A második nap elõadásait George Coyne, a Vatikáni Csillagvizsgáló igazgatója kezdte meg angol nyelven: The dance of the Universe: is there purpose in evolution? címmel. Sok tudós azon vitatkozik, hogy vajon a természettörvények a fizikai eseményeket determinálják vagy nem? Véleménye szerint vannak determinált és vannak véletlen események is. Így Einsteinnek nem volt igaza, amikor azt mondta, hogy Isten „nem játszik kockajátékot”, azaz nincsen véletlen a természeti eseményekben. George Coyne rendkívül világosan fogalmazott, és szép felvételekkel illusztrálta mondanivalóját. Ezután Bejczy Antal robotológus professzor szólt a korszerû ûrkutatásról, és ugyancsak érdekes fényképfelvételeket mutatott a bolygókról, különösen a Mars felületérõl. A Marson szinte biztos, hogy volt víz, de az, hogy most is van, csak valószínû.

Petrovay Kristóf metafizikai eseményként vizsgálta a teremtést, Hetesi Zsolt a multiverzumról (sok-világ-elmélet) és az antropikus elvekrõl szólt világosan, éles fogalmazásban, végül Ropolyi László a tudomány, technika és világnézet egymás közötti kapcsolatát vizsgálta.

A konferenciát sok fiatal egyetemi hallgató látogatta. Az elõadásoknál a résztvevõk száma kb. 60-70 lehetett, de kiscsoportos megbeszélésekre is adódott alkalom. A konferencia hangulata is kellemes volt. Sok személyi ismeretség és barátság kötõdött a két nap folyamán. Reméljük, hogy a Manréza sok ilyen, illetve hasonló konferenciának lesz a helye a jövõben is.





fiatal / katolikus

IGEN

Megjelenik minden hónapban.

Éves elõfizetõi díj: 3 000 Ft.

Szerkesztõség: 1053 Budapest, Ferenciek tere 7.

Telefon/fax: (06-1)317-5369

Drótposta: igen@axelero.hu

Honlap: www.igen.hu