MAGYAR PAPI EGYSÉG
Nagy István
A JÉZUS TÁRSASÁG BUDAI GIMNÁZIUMA
Az alapítás
1687. III. 19-én Szécheny György prímás egy budai Academicum et Universitatis Collegium, azaz Fõiskola és Egyetemi Gimnázium alapítólevelét írja alá Pozsonyban. E diploma bármely ismertetésnél jobban kifejezi az alapító akaratát, lelkületét és a kor viszonyait, ezért a budai jezsuita gimnázium történetét eme dokumentum bemutatásával kell kezdeni.
„Jézus az emberek megváltója.”
„Éna, Szécheny György,
Isten kegyelmébõl az Esztergomi Fõegyházmegye érseke, a helység és a megye legfelsõbb vezetõje és örökös grófja, Magyarország prímása, születésemtõl követe vagyok, valamint a császári és királyi felség legbizalmasabb tanácsosa.
Mindazoknak a jelentõs személyeknek, akiket ez megillet, emlékezetébe ajánlom a következõket.
Miután Isten különleges kegyelmébõl nyolcvannegyedik életévemet elértem, a Magyar Királyság számos forrongásának s mind az állam, mind saját személyem veszedelmeinek tanúja voltam, de annak a boldogságnak is (melyet õseink annyira reméltek), hogy a törökök általi megszállás 145 éve után a Magyar Királyság valaha oly dicsõséges metropoliszát, Budát, I. Lipót császári és királyi felségének különleges jámborsága és hadserege, Isten jobbjának hatalmas erejével és isteni bátorsággal, a törököket legyõzve visszafoglalta és a kereszténységnek visszaadta, majd a fent említett felség jelenlétében, a Szentháromság kegyelmével, Bécs városában – amely az egész kereszténység virága – nyilvános körmenetet tartottam, hálát adva az isteni jóság bõséges megnyilvánulásáért.
S minthogy Atyám a kereszténység védelmében a Szécheny nemzetség fejeként vezette hûséges hadseregét, amely oly gyakran ontotta vérét, és dicsõségesen halt is meg; és Anyám, aki a Budával szomszédos helységben lakott, és a török tirannus általi elfoglalás miatt onnan kiûzetett, engem, az Õ fiát azért szülte meg, hogy amit a török zsarnok és gonosz kegyetlenség lerombolt, azt Istenért és a Hazáért újra felépítsem.
Isten általi ilyen ihletéssel, önként és szabadon megérlelt megfontolással a Jézus Társaságot, amely a Magyar Királyságban sok éven keresztül a lelkek gondozásáért, a katolikus hit terjesztéséért, valamint az eretnekség elleni küzdelemben oly sokat munkálkodott, és engem magamat is vitézségben, az isteni és emberi tudományokban hûségesen nevelt, bízom meg azzal, hogy Buda városában Akadémiát és Egyetemi Gimnáziumot létesítsen, és erre saját javaimból és a Nezsiderb nevû város, valamint a Moson vármegye területén lévõ jövedelmekbõl százezer forintot adományozok, mentesen bármilyen kötelezettségektõl, az ingatlanokra telekkönyvileg feljegyzett terhektõl, törölve és semmissé nyilvánítva minden rájuk vonatkozó korábbi adományomat, ami utolsó és visszavonhatatlan akaratom, átadva ezt az összeget tulajdonjog nélkül a Jézus Társaság legkegyelmesebb atyjának, Thyrsus Gonzales rendfõnöknek, valamint utódánakc.
Így tehát végrendeletileg, utolsó rendelkezésem által, alapítványom végrehajtásával a fent említett legkegyelmesebb rendfõnök atyát és a szent Társaságot bízom meg.
A létesített Akadémia és Gimnázium, jövõbeli emlékezetemre, viselje címeremet, és itt az Isten szõlõskertjében az Apostoli Királyságért és az Egyházért munkálkodva neveljék és oktassák az erre méltónak talált egyházi és világi személyeket.
Remélem, hogy a szent Társaság, kegyes és értékes áldozatként, lelkem emlékére és az isteni kegyelem reményében ezt a feladatot elfogadja!
Egyebekben, amíg javaim felett rendelkezni tudok, pénzzel és egyéb javakkal továbbra is támogatni fogom eme Akadémia Gimnáziumát, hogy a felépítés megtörténjék. De hogy ez miként valósuljon meg, abba nem tudok, és nem akarok beavatkozni.
Ha az elkövetkezendõ idõkben (kegyelmét Isten tõlünk elfordítva) az ellenség Budát ismét visszafoglalná a keresztényektõl, az alapítvány veszendõbe ne menjen, hanem más megfelelõ helyre vitessék át; ebben a vonatkozásban is a legkegyelmesebb rendfõnök atya végrehajtási intézkedésébe helyezem bizalmamat.
Mindezek hiteléül a privilégiumokat és az alapításokat saját kezû aláírásommal és pecsétem lenyomatával erõsítem meg.
Kelt pozsonyi érseki udvaromban, március XIX., Szent József, a Szûzanya jegyesének napján, aki Krisztust felnevelte, a Judica vasárnap utáni negyedik ünnepen [feria quarta = szerdán], az Úr ezerhatszáz-nyolcvanhetedik évében, Buda visszafoglalásának elsõ, érsekségem második esztendejében.”
Szécheny György s.k.
esztergomi érsekd
Az alapító
Szécheny György születésérõl keveset tudunk. Helye a nógrádi város, a Cserhát lankái közti Szécsénke, de a Szombathely közeli, Gyöngyös-patak parti vasszécsényi uradalom is lehet. A 15 éves háború harcairól és a gyöngyösi birtokról szóló utalásokat ismerve utóbbi valószínû. Bizonytalan születési ideje is, mert más-más okleveleiben 1592, 1597, 1598, 1603-ra datálja. [A jelen oklevélbõl úgy tûnik, hogy 1603-ban kellett születnie – valójában még késõbb, valószínûleg 1605-ben született. Szerk.] Apja, Szécheny Márton katona, anyja, Bán Sára Buda környéki vagy inárcsi. Megözvegyülve György és Lõrinc fiait maga neveli. Az elsõ tehetségére a távoli rokon, Pázmány Péter figyel fel. Taníttatni kezdi; elõbb a nagyszombati jezsuita collegiumban, majd a nem sokkal korábban alapított bécsi Pazmaneumban. György Bécsben személyre szóló nemességet is kap a királytól 1629-ben (1), majd 1631-ben pappá szentelik. Ezután hosszú, változatos és küzdelmes életút következik (2).
Mint pap a korabeli katolikus hierarchia majd minden fontos lépcsõfokát végigjárja. 1631-ben Vágsellye plébánosa, 1632-ben esztergomi kanonok, 1636-ban tornai fõesperes, 1638-ban vágújhelyi prépost. 1641-tõl Zólyom fõesperese és csanádi, 1644-tõl pécsi püspök. 1647-tõl Szentistván prépostja [püspökszentelése Sümegen, 1654-ben. Szerk.]. 1656-tól Gyõr püspöke. 1667-tõl kalocsai, majd 1685-tõl 1695. február 18-ai haláláig esztergomi érsek. Utolsó a Pázmány-tanítvány nagy magyar érsekek sorában, s mert ellenében Bécs Kollonich Lipótot pártfogolta, a bíborosi méltóságot is ez utóbbi kapta.
Mint költõ és szónok is tehetség. Példa rá Pázmányhoz 1628-ban írt latin ódája és Batthyány Ádám neje, Aurora Catharina Formontin temetésén 1653-ban mondott magyar gyászbeszéde.
Mint hadvezér 1649-ben a török ellen hiába kér császári segítséget, ezért maga toboroz hadat, és Zalaszentgrótnál gyõzelemre is vezeti. Katonai vonatkozású tény, hogy Bécs 1683-as török ostrománál a zúgolódó védõk zsoldját Szelepcsényi prímási és az õ kalocsai érseki kincstárából fizetik ki. Így lehet Sobieski felmentõ erõinek megérkezéséig Bécset keresztény kézen tartani.
Mint politikus Pázmány útján jár, de mozgástere a Habsburgok megerõsödésével leszûkül, ezért kerüli az ellentéteket. Próbál közvetíteni Bécs és a rendi ellenállók közt. 1671-ben szót emel a Wesselényi-összeesküvés utáni önkény ellen. 1687-ben õ koronázza I. Lipót fiát, I. Józsefet, akit beszédében mérsékletre int. A bécsi önkénnyel a hit és az értelem erejét fordítja szembe.
Mint jó gazda György hitelez a Habsburgoknak, bár az új szerzemények és adók korában õk maguknak és idegen kegyenceiknek szánják a magyar birtokokat. Ravasz, de tisztességes út ez ahhoz, hogy súlyos politikai feltételektõl függetlenül jusson földhöz, mert a király állandó pénzzavarban van, s a hitelért zálogbirtokot ad cserébe, ami a 10 év zálogidõ letelvén az érsek tulajdonába kerül. 2,4 millió Ft értékû birtokot szed így össze. E javakat idegen katonaság és urak helyett magyar iskolák, plébániák, kórházak és városfalak építésére költi. 28 helységben 66 adományt tesz jótékony egyházi és nemzeti célra. Ezek harmadát, 700 000 forintot Buda, Pest és Esztergom, az ország régi politikai, gazdasági, vallási központjai felemelésére szánja.
Mint városfejlesztõ ezért messze megelõzi korát; mert érseksége csak 1820-ban, a diéta és a kormány 1848-ban, sõt véglegesen csak a kiegyezés idején költözhet vissza az ország szívébe.
Mint családja irányadó alakja annak anyagi egzisztenciáját, politikai és lelki alapállását is õ határozza meg. Így készíti elõ az újkori magyar történelem kétségtelenül legnagyobb hatású családjának késõbbi alkotásait. Fenti céljait utóbb Széchényi Ferenc és fia, István is követik. Szerénysége ma is tiszteletet parancsol, mert végig megmarad szülei, mestere és Jézus hû gyermekének. Szüleit kései okleveleiben is hálával említi. Pázmánynak mûvei folytatásával és azzal állít emléket, hogy budai és esztergomi alapításait 1687. március 19-ére, mestere halálának 50. évnapjára idõzíti. A budai Academicum et Universitatis Collegium mellé világi Convictust és papnevelõ Seminariumot is alapít. Áldozatkészségét példázza, hogy míg fejedelmi vagyont hagy másokra, addig halálakor saját holmija pár bútor, egy feszület, egy láda s benne 8 forint.
A jezsuiták pedagógiája
A „Ratio atque Institutio studiorum Societatis Jesu”e Loyolai Szent Ignác tanító-nevelõ irányelveire, a katolikus hit és a humanista pedagógia egységére épül. 1. tervezetét 1583 és 1585 között dolgozza ki 6 kiváló jezsuita, 1586-tól a rendtartományok is véleményezik. Javaslataikat beépítve 1591-re kész a 2. tervezet. 3 évi kipróbálásra az összes jezsuita iskolába elküldik. A 3. tervezetet a gyakorlatban felmerült hiányok pótlása után fogadják el és léptetik hatályba 1599-ben.
A Ratio 4 részbõl: a provinciálisok, rektorok, prefektusok, illetve a hit-, bölcsész- és gimnáziumi tanárok szabálykönyvébõl áll. Ma is korszerû, mert a diák természetébõl indul ki. Az órák 30 percesek, amennyit a mai lélektan szerint a diák figyelni tud. A Ratio a pedagógia elsõ egységes és legtovább hatályos tanrendje. Ma is a jezsuita iskola elvi alapját képezi (3). Az osztályfõnökség, osztálynapló és nevelési értekezletek beépültek az egyetemes pedagógiai elméletbe és gyakorlatba. Iskoláik színvonalát még legádázabb politikai s vallási ellenfeleik is elismerik, ami cáfolja azt a nézetet, hogy e rendnek a nevelés és oktatás nem lenne hivatása.
Hazánkban 1687-ben a Jézus Társaság már százados múltra tekint vissza. Magyarországra elõször 1561-ben Oláh Miklós esztergomi érsek, Erdélybe 1581-ben Báthory István fejedelem hívására érkeznek. Elsõ Nagyszombat, utóbbi Kolozsvár városába telepíti õket, de a kezdeti problémák miatt még mindkét helyrõl távozniuk kell. 1580-tól a német rendtartomány római iskoláját magyar tagozattal bõvítik. Így jön létre a Collegium Germanicum et Hungaricum. A hazai utánpótlás általa sokat javul. A znióváraljai és vágsellyei rendházak létesítése, majd a nagyszombati collegium ismételt megnyitása után a jezsuiták helyzete a 16. század végétõl nálunk is stabilizálódik. A 17. században e fejlõdés, fõleg Pázmánynak köszönhetõen, tovább bõvül, mert a jezsuita érsek a nagyszombati collegiumot 1635-ben egyetemi rangra emeli (4).
A budai iskola
Budán a jezsuiták csak a város 1686. szeptember 2-ai visszafoglalása után jelennek meg. A felszabadító sereg nyomában a településen alig 6 ép ház, némi helyõrség, lakosság, a bosnyák ferencesek s 4 jezsuita atya marad. Közülük P. Darasóczinak betegsége miatt hamar távoznia kell, s noha a helyére új rendtársak érkeznek, 1686–87 telén 3 fõ is belehal a nélkülözésekbe. Ilyen elõzmények után kerül sor az Academicum et Universitatis Collegium 1687. március 19-ei megalapítására (5). Mivel az iskola fentebb ismertetett alapítólevelében tett érseki felkérést Thyrsus Gonzales generális elfogadja, és ellene az uralkodó, I. Lipót mint fõkegyúr sem emel kifogást, a jezsuiták budai gimnáziuma 1687 decemberében, a híres adakozó, Szent Miklós püspök ünnepe táján már meg is nyitja kapuit. Az említett, elképesztõen rossz körülmények közepette ma ez hihetetlennek tûnik. Csakis a rend krisztusi küldetéstudata és nevelõi hivatása magyarázza, hogy mégis sikerült.
Eleinte sok a nélkülözés és bizonytalanság a jezsuita iskolákban, mert a biztató kezdetek után Budát még évtizedekig rengeteg csapás sújtja. A király továbbra is birodalma központjában, Bécsben él. Buda német ajkú város, ahol a kis népesség és a nagy szegénység miatt a jezsuiták legfeljebb a katonaság segítségére számíthatnak. További bajt okoznak a pestisjárványok és a tûzvészek. Ezek szintén gátolják Buda fejlõdését, ezért egy-egy rossz évben az elsõs osztályt nem is sikerül beindítani. A bajon írni-olvasni tanító elemi iskolai tanfolyamok szervezésével segítenek. Így a gimnáziumban 1698-tól teljessé válhat a tanítás. A Papnevelde, Diákotthon és Akadémia csak a Rákóczi-szabadságharc után kezdi meg mûködését: az elsõk 1712-tõl, az utóbbi 1713-tól. A jezsuitáknak jó 25 évi kemény munkájába telik tehát, amire Szécheny György akaratát végre tudják hajtani, és sikerül újjászervezniük Buda keresztény iskolarendszerét (6).
Az iskolák mûködésének helye kezdetben a Nagyboldogasszony (Mátyás) templomtól északra álló volt török medressze (fõiskola) épülete, amit a katonaság segítségével sikerül úgy-ahogy helyreállítani. Így is rendkívül szûkös, mert a gimnáziumot és a rendházat is be kell fogadnia. A déli oldalon 1715-re megépült (1901-ben pedig lebontott) Papnevelde és Convictus sem enyhíti a fõépület zsúfoltságát. Bár a rend a pesti (Galamb utcai) beruházásokba 14 000 Ft-ot fektet, a budai építkezések befejezése miatt 10 000 Ft veszteséggel kénytelen eladni azokatf. Néhány év múlva az 1723. évi nagy tûzvész pusztításai miatt itt is szinte mindent újra kell kezdeniük, s ennek fedezetéül kölcsönt kell felvenniük. A helyhiány csak 1747-ben, P. Kunics Ferenc rektorsága idején enyhül, mert ekkor elkészül a Fõiskola és Gimnázium önálló épülete. Ez a mai Szentháromság tér 6. számú ház helyén állt, de 1901-ben szintén lebontották.
A fõiskolai tagozat 2-2 évig tartó filozófiai és hittudományi tanulmányokat foglal magába: a bölcsészek metafizikára épülõ logikát, matematikai alapú (newtoni) fizikát és etikát, a teológusok dogmatikát, biblikumot, kánonjogot, polemikát, egyháztörténelmet, görögöt, hébert és ékesszólást tanulnak (7). A collegiumot (gimnáziumot) alsó; az akadémiát fõiskolaként is emlegetik – „scholae inferiores et scholae altiores (severiores).”
Nagy iskola lévén a budai gimnáziumban valamennyi évfolyamnak külön osztályfõnöke van.
Az évfolyamok száma az eredeti Ratio szerint öt, ám a budai gimnáziumban már hat volt:
I. Classis elementaris: Az ide járó kezdõk a legkisebbek, így õket latinul parvistáknak hívják. Itt a legfontosabb cél az alapfokú tanulási készségek (a latin írás, olvasás és a számolás) megerõsítése.
II. Infima Grammaticae classis: Itt kezdik bevezetni a diákot a latin rejtelmeibe. E nyelvtani alapozás nyomán a másodikosokat principistáknak is nevezik.
III. Media Grammaticae classis: E középsõsök a nyelvtanosok, vagyis grammatisták.
IV. Suprema Grammaticae classis: Ebben a felsõ kisgimnáziumi osztályban zárul a nyelvtan oktatása. Az ide járókat mondattani tanulmányaikról syntaxistáknak hívják.
V. Poesis: A diákok már az irodalomtanulás szintjére lépnek. Nevük a költészettanról poeta.
VI. Rhetorica: A gimnáziumi tanulmányokat záró szónoklattani osztály, diákjait rhetoroknak nevezik.
A tananyag a gimnázium és a fõiskola filozófiai fakultásán a középkori trivium: grammatica, rhetorica, dialectica beosztását követi. Célja: az eloquentia, vagyis készség a klasszikus latin nyelv szóbeli és írásbeli elõadására. Feladata: objektíve az antik nyelvre és irodalomra épülõ vallási és világi kultúra közvetítése; szubjektíve az értelmi, logikai, kifejezõ- és vitakészség fejlesztése (8). A gimnáziumban a latint Aesopus, Cornelius Nepos, Cato, Curtius, Ovidius, Vergilius, Juvenalis, Plautus és Cicero; a görögöt Xenophón, Homérosz, Platón, Pindarosz, Démoszthenész és a keleti egyházatyák mûveibõl tanulják. A fõiskolán Arisztotelész, Eukleidész, Aquinói Szent Tamás a tananyag, de az oktatásra az újkori jezsuita szerzõk – így Suarez, Bellarmin és Pázmány Péter – mûvei is hatást gyakorolnak. Nem irodalmi témák esetében a tankönyvet a jezsuiták írják: a nyelvtant Alvarez és Soarius; a történelmet Kunics Ferenc. A földrajzot olyan térképek segítségével tanítják, mint Hevenesi Gábor kis magyar atlasza (9).
Az oktatás és a nevelés
A tanév beosztása ma különös; november elején kezdõdik, és szeptember végén ér véget (10). A szorgalmi idõszak a sok egyházi ünnep miatt csak 170 nap. Központi tanmenetet követnek, a tanításban pontosan kell haladni.
A heti- és napirend is érdekes. Az 1735. évi Molindes-féle, nálunk p. Wagner Ferenc S. J. nyomán bevezetett Instructio szerint délelõtt ½7-tõl 9-ig, délután ½2-tõl 4-ig van tanítás. Reggel az 1. félórában leckefelmondás, a 2.-ban dolgozatjavítás, a 3–4.-ben ismétlés folyik. Az új anyag magyarázata ezután kezdõdik. Az 5. óra után az iskola szentmisére vonul. Délután szintén a leckével kezdenek, majd másfél órán át az utóbbi idõben vett szerzõket ismétlik, új részt fordítanak, végül az otthoni dolgozat témáját mondja tollba a tanár. Az alsóbb osztályokban magyarul és németül is le kell diktálni a feladatokat. Ügyelnek kellõ pihenõidõ biztosítására, így a napi órák száma kevesebb, mint ma, a heti teher több, az évi kevesebb napon oszlik el.
Minden osztálynak egy tanára van, így a diák elkerüli a túl sok alkalmazkodást (11). Az oktatás sem merev, figyelembe veszi a tanuló és az osztály adottságait. A gyengébbek néha 1 év anyagát csak 2 év alatt végzik el. Az I. évfolyam is ezért került a kezdõ grammatikai osztály elé, hisz kisebb korban a diák kevésbé terhelhetõ. A tehetségeknek is megengedik, hogy 1 tanév alatt 2 év tananyagát végezzék el.
Az ellenõrzés változatos módszerekkel folyik. Az órán tanultakat és házi dolgozatokat mindenkinél naponta ellenõrzik. A hibák javítására és az ismétlésre is ügyelnek. A házi és iskolai dolgozat mellett fontosak a szóbeli feleletek. Formái: felolvasások, szabály- és memoriter-felmondás, oda-vissza fordítás.
Az önállóság nagy szerephez jut: A poéták költõi gyakorlatot tartanak; a rhetorok chriát és szóképeket, alakzatokat gyakorolnak, majd „stylo ligato” (kötött stílusú) verset írnak, és saját beszédet készítenek. A 4 kisgrammatikai osztály (bár más fokon) azonos témát kap a dolgozatban. A III–IV. nyelvtani és V–VI. humanista osztálynak esetenként történelem helyett földrajzot és matematikát tartanak. Pénteken görögóra van, belõle dolgozatot is írnak, szombaton a katekizmus, a szentségek oktatása és a versenyfelelés folyik.
A nyári hõségben reggel fél órával elõbb kezdenek, s a tanítás 1 órával lerövidül. A humanistákkal csak délelõtt íratnak iskolai dolgozatot, „tekintettel arra, hogy Buda bortermõ vidék”. (12)
Az értékelés az írás- és szóbeli feleletek osztályozása; továbbá az éves elõmenetel minõsítése által történik. Az érdemjegyek a tudás értékére és a továbbhaladás lehetõségére is utalnak:
A – „Ascendit”, vagyis „tovább-, illetve fölléphet”, ami a mai „jeles”-nek felel meg.
a – Másodrangú jegy, azaz „jó”, ám nem hibátlan felelet, a föllépést nem akadályozza.
m – „Mediocris”, tehát „közepes”.
d – „Deficit”. Nagy „hiány”-t jelez, így a felelet továbbhaladásra alkalmatlan: „elégtelen”.
Az éves elõmenetel megállapítását egy ötfokozatú minõsítési rendszer segítségével végzik:
1. „Optimi” – Ebbe a csoportba sorolják a „legjobb” tanulókat.
2. „Boni” – Ide a „jók” tartoznak.
3. „Mediocres” – vagyis a „közepes” elõmenetelûek.
4. „Dubii” – a „kétesek” fokozata a gyenge tudású növendékeket jelenti.
5. „Reiciendii” – tehát „elutasítandók” azok a tanulók, akik tanév végén megbuktak.
Tanévkezdés elõtt szigorú írásbeli vizsgák vannak – a négy grammatista osztálynak félévkor is. A humanistáknak évi 4 nyilvános declamatiójuk (szavalatuk, elõadásuk) van, a kisebbeknek egy. Az elõmenetel változatos feladatok nyomán alakul ki. A kéteseknél évközi dolgozataikat is áttekintik, ha még így sem jutnak dûlõre, pótvizsgára kerül sor (13).
A tanulás fõ hajtóereje az aemulatio (vetélkedés). A Ratio szerint: „A mérkõzést nagyra kell becsülni, és valahányszor idõ engedi, foganatba kell venni, hogy a tisztes verseny, a tanulmányok eme nagy ösztönzõje, ápoltassék.” Saccini így ír róla (14): „Aki a versengést jól fel tudja kelteni, a leghatalmasabb segítséget merítheti belõle; olyant, mely majdnem egymagában is elegendõ az ifjúság legjobb kiképzéséhez.” Az aemulatiónak ellenõrzõ, motiváló, közösségformáló ereje van. Az osztályt római és karthágói, vagy gall és görög táborra bontják, jelképeik a sasok, zászlók, címerek. A római legio mintájára bennük tisztek – princeps, centurio, decurio – mûködnek. A tudás kivívta rangot az ülésrend is tükrözi: az elsõrendû (primus) diákok közül is a legjobb, az eminens ül elöl. Õ pártja princepse. A centurio a jók, a decurio a közepesek tisztje. A „harc” párok, csoportok, táborok közt zajlik. A pártok azonos elõmenetelû, rangú, helyû diákjai mérik össze tudásukat: princeps a princepssel, centurio a centurióval. Hétköznap is megvan mindenkinek a maga aemulusa, õk az írásbelin is vetélkednek. A párok egyéni kihívás (lacessere), a pártok tanári vezetés (moderante praeceptore) szerint vívnak, díjaik kitüntetõ jelvények, javuló elõmenetel (átültetés), a pártjelképek kiemelése. Az írásbelire pályadíjakat tûznek ki. Minden osztály elsõ hittanosa különdíjat kap (15). Az akadémián, de tanárok közt is vannak nyilvános disputatiók.
A Mária-kongregáció a szentmisék és egyházi ünnepek mellett a nevelés és hitélet kiemelt fóruma. Gyökerei Sodalitas Mariana elnevezéssel 1563-ig nyúlnak vissza. Eleinte a jezsuiták csak Rómában mûködtetik e vallásos egyesületet, késõbb széleskörû hálózatuk épül ki. Az Academicum et Universitatis Collegiumban a felsõbb (humanista) gimnazisták részére elõször 1698-ban jön létre Mária-kongregáció Sodalitas B. Mariae Virginis néven. A fõiskolai tagozat beindítását követõ évtizedekben a tagok száma annyira megnõ, hogy 1745-ben a provinciális újabb kongregáció létesítésére ad engedélyt. A Gyümölcsoltó Boldogasszonyról elnevezett új egyesület a poetika és retorika osztályt végzõ gimnazisták számára alakul, míg a bölcsészek és teológusok a régiben maradnak (16). A kongregációk tagjai kitûnnek hitük gyakorlásában és a vallási áhítatban. A többieknél gyakrabban járulnak szentgyónáshoz, áldozáshoz, tartanak böjtöt, és imádkoznak rózsafüzért. Circulus menstruus címû imakönyvük havi beosztásban, de az év minden napjára is külön imádságokat és rövid elmélkedést tartalmaz. Emellett mindenki önként is vállal jócselekedeteket: élvezetekrõl mond le, ételét megosztja a szûkölködõkkel, és vetélkedik, hogy ki ápol több beteget, ajándékoz meg több koldust, vigasztal több elesett és elkeseredett embert. Van, hogy valaki egy nap több mint 1000 angyali üdvözletet mond el. E jótetteket Catalogus Bonorum Operum címmel feljegyzik. A kongregációknak egyesületi szerepük is van, mert bennük nemcsak diákok, hanem felnõttek is tevékenykednek (17).
A színielõadások is fontos pedagógiai és társaséleti jelentõséggel bírnak. Ide a szülõket, városi elõkelõket is meghívják, s a diákok itt adnak számot felkészültségükrõl, ügyességükrõl, tehetségükrõl. Buda városában az elsõ darabot már 1690-ben elõadják. Ezt további 107 követi (18). E 108 mûbõl 12 már magyar nyelvû. A jezsuiták és diákjaik az újkori magyar színjátszás megteremtõi Budán. Míg a latin mûvek bibliai és antik, addig a magyarok nemzeti tárgyúak. Esztétikai, etikai ihletésû darabokat is írnak. A tragédiára az iskolának új otthont és dísztermet építtetõ P. Kunics Ferenc Sedeciása, a vígjátékra P. Illei János Tornyos Pétere példa. Az elsõ magyar darabot 1744-ben adják elõ. A Mohács utáni Magyarország olasz kalandoráról, Gritti Lajosról szól. A darabokat a tanárok írják, és általában a felsõ (humanista) osztályok mutatják be, de ünnepi alkalmakkor a kis grammatikusok is szerepelnek. 1754-ben a poéták hazánk utolsó nemzeti nádora, Batthyány Lajos elõtt adják elõ édesapja, törökverõ Batthyány Ádám Székesfehérvár 1688. évi visszafoglalásakor véghezvitt hõstetteirõl szóló drámájukat (19).
A tanárok és a diákok
A jezsuita tanár kettõs – papi és pedagógusi – hivatással bír. Az iskola a tanáron múlik. A Ratio leírja e diák és szülõ számára ma is egyértelmû igazságot: „A tanítványok s növendékek rendesen olyanok lesznek, mint tanáraik.” (20). Bonifacio szerint: „A gyermeknevelés a világ megújítása; a gimnáziumok az Isten várai; így itt rejlenek minden jónak magvai.” Így mûködnek a budai iskolában tanító jezsuiták is. A rend 1773. évi feloszlatásáig a 14 rektorral az élen a tanárok a hit, kultúra és közélet terén igen változatos munkásságot fejtenek ki. Ilyen a lelkipásztorkodás: A rend több plébániát vezet, mint Budán a Nagyboldogasszony és az Országúti Szent István (ma ferences) templomot. Tudományos és írói tevékenységet végez: p. Höck Ferenc a közmondásgyûjtés és az arab, török, perzsa orientalisztika, p. Molnár János a mûvészettörténet, p. Szerdahelyi György Alajos a klasszika filológia és az 1806. évi II. Ratio Educationis szövegezése, p. Sajnovics János a nyelvtörténet, illetve a lappföldi kutatások és p. Pray György a történetírás és a források gyûjtése terén (21). Az iskolának külföldön jól, ám hazájában alig ismert missziós felfedezõje is van: Koncság Nándor. Írásait és térképeit látva kora elsõ földrajzosának nevezi õt a geográfia nagy alakja, Alexander von Humboldt (22). Az iskola mûködtetéséhez komoly gazdasági munka kell. 1730-ig a helyzet szûkös, 1740-tõl javul, mert a 100 000 Ft értékû nezsideri birtokot tõkésítik (23), s évi 5% kamattal a pesti sóhivatalnál fialtatják (24). 1773-ra a többi birtok, így a budai szõlõk bevételével a pénzt sikerül megduplázni. Mária Terézia budai palotaépítkezéseire már az atyák adnak hitelt. Fontos városfejlesztõ tevékenységük is. A Szentháromság teret övezõ 3 épületbõl ma már csak a p. Kerchensteiner Konrád tervezte kétemeletes copf rendház (a Hilton-szálló régi szárnya) áll. A jezsuitáknak köszönhetõ a város elsõ újkori vízvezetéke. Sváb-hegyi forrásból hozza a vizet a Várba. A nagy pestisvész idején szintén jezsuiták emelik az elsõ, ma a Zsigmond téren, és a második, a Mátyás-templom elõtt álló budai Szentháromság-emlékmûvet.
Diákjaik nevét alig ismerjük. Kivétel az 1737/38. tanév, amikor egy koldusdiákok felvételét tiltó helytartótanácsi rendeletre írt válaszában p. Mayerl Benedek rektor õket évfolyamonként sorolja fel (25). A többség német, de szláv és magyar nevek is vannak. Évfolyamok szerint 110 akademista: 25 theológus, 37 physicus, 48 logicus van. A 142 gimnazistából: 18 rhetor, 21 poeta, 38 syntaxista-grammatista; 25 principista, 40 parvista. Az akadémistáknál a lakhely nem számít; 28 diák klerikus, alig akad helyi vagy környékbeli. Sok gimnazista is távoli vidék szülötte, ami a budai collegium magas színvonalára utal. Pestrõl kevesen vannak, amit a télvíz idején nehéz dunai átkelés és 1717-tõl a rivális pesti piarista gimnázium mûködése magyaráz. Létszám szerint a budai Fõiskola és Gimnázium jezsuita múltja négy idõszakra osztható:
I. 1687–1715: Iskolaszervezés folyik 40 fõ feletti, de 200 alatti létszámokkal;
II. 1716–1747: A konszolidáció idõszaka, többnyire 200–400 tanulóval;
III. 1748–1760: A virágkor, 1757-ben 788 fõs létszám-maximummal;
IV. 1761–1773: A növekvõ támadások, végül a feloszlatás ideje, 500–600 fõvel.
A barokk társadalom rendi zártságának ellentmond a diákok származás szerinti megoszlása. 1715-ben a budai Academicum et Universitatis Collegiumnak 226 tanulója van. Bár az Anjou-kor óta többnyire 50 (cserélõdõ) arisztokrata családból ekkor 22 fõ (10%) képviselteti magát, ám a 49 (27%) nemesi sarj mellett a többiek – 155 fõ (63%) – polgári és plebeius (jobbágy) származásúak. Ezt nemcsak a korabeli közállapotok, hanem Szécheny György alapítói akarata is magyarázza, aki budai iskoláit tudatosan az alsó társadalmi osztályok gyermekeinek is szánja. E kívánságát diákotthona alapítólevele tartalmazza, amit a jezsuiták tiszteletben is tartanak.
Az utótörténet és a jövõ
Loyolai Szent Ignác Jézus Társasága az egyetemes, de a hazai vallás, mûvelõdés és pedagógia történetében is óriási munkásságot fejt ki (26). Ennek dacára, vagy épp ezért, a protestáns és felvilágosodott erõk állandóan támadják. Noha tudományos vitában nem tudják legyõzni, de rágalmakat és politikai támadásokat zúdítanak a Társaságra (27). Olyannyira, hogy 1759-tõl Portugáliából, 1764-ben Franciaországból, 1767-ben Spanyolországból tiltják ki õket, majd a növekvõ jezsuitaellenesség 1773-ban kikényszeríti feloszlatásukat is (28). A szülõföldjükön földönfutóvá tett jezsuitákat II. Frigyes lutheránus porosz király és az ortodox Oroszország cárnõje, II. Katalin fogadja be. Nyugaton VII. Pius csak 1814-ben tudja helyreállítani a rendet.
Nálunk a fent említett támadások 1760. körül kezdõdnek, s nemcsak a protestánsok és a királyi udvar felvilágosodott hivatalnokai, de még az esztergomi érsek, Barkóczy Ferenc is jezsuitaellenes lépéseket tesz (29). Mint hithû katolikus Mária Terézia nem üldözi õket, sõt lehetõvé teszi számukra, hogy világi papként vagy más szerzetbe lépve továbbra is gyakorolják hivatásukat. Ám – mint abszolút uralkodó – fõkegyúri jogon a rend 7,7 millió Ft-ra rúgó javait és 39 iskoláját királyi befolyás alá vonja, betagozva a Ratio Educationis iskolarendszerébe. Az Academicum et Universitatis Collegium „Királyi” jelzõt kap, és a Budára helyezett nagyszombati egyetem 5. fakultása lesz. Az 1777. évi Ratio Educationis (30) és az 1780-as Diploma Inaugurale is kiemelten említi (31). II. József tanügy-igazgatási szempontból leválasztja a gimnáziumot az Universitasról, de Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumként is – az 1851-ig az Egyetemi, majd a Tanulmányi Alapba bevitt – Szécheny-vagyonból mûködik. Igazgatói 1832-ig volt jezsuiták, s bár 1814-ben a rendet helyreállítják, budai gimnáziumuk mûködtetését a magyar katolikus egyházban tovább kísértõ jozefinista szellem miatt mégsem sikerül visszakapniuk. A nagyszombati iskola 1853-tól újra az övék, a budai 1832–51-ig piarista, 1851–61-ig német, ekkortól magyar világi katolikus gimnázium. A kommunista diktatúra 1948. június 28-án államosítja. 1949. 08. 27-étõl jogutódja a Budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium (32).
E sorok írója 1991-ben kezdeményezte az iskola egyházi rehabilitálását. A Szabó Ilonka utcai ingatlant kezelõ Fõvárosi Önkormányzat támasztotta 2 éves per, majd 3 év huzavona után ez állami részrõl megtörtént. Ám hátravan még az egyházon belüli rehabilitáció. Az Egyházi Törvénykönyv 1267., 1284., 1300. kánonjai szerint ez Szécheny György érsek úrnak az iskola pedagógiai mûködtetésére és javai felhasználására vonatkozó – 1773 óta a politikai kényszer miatt nem érvényesíthetõ – alapítói akaratának végrehajtását, vagyis a gimnázium jezsuita kézbe adását jelenti.
Jelen tanulmány a régi budai jezsuita gimnázium és akadémia életét tárgyalta. Célja volt, hogy fényt vessen a Társaság által hazánk, fõvárosunk és az esztergomi fõegyházmegye felemeléséért hozott áldozatokra, történelmi utat és példát mutatva a törökkor utánihoz sokban hasonló idegen önkényuralmat követõ mai újjáépítéshez. A rómaiak tudták: A történelem az élet tanítómestere, így aki nem ismeri a múltat, nem érti a jelent, és nem képes helyesen tervezni a jövõt. Hitünk szerint a história az isteni világterv megvalósulása, s a jövõ az Úr kezében van. Ám rajtunk is múlik, hogy felismerjük és elõmozdítjuk-e akaratát. Mikor „Isten általi ilyen ihletéssel” létrehozta, és a jezsuiták gondjaira bízta a török utáni Buda elsõ iskoláját, az Egyetemi Gimnázium alapítójának ez sikerült. Nekünk sem lehet más feladatunk.
Jegyzetek
a A latin eredetiben az alapító – a kor szokása szerint – fejedelmi többest használ, vagyis Én helyett, Nost (Mit) ír.
b A mai Neusiedl am See a Fertõ-tó északi, jelenleg Ausztriához tartozó csücskében.
c Eszerint az iskolát az alapító egyszer s mindenkorra a jezsuitákra bízza. (Vö. CIC 1267., 1284. és 1300. kánon.)
d Az okirat megtalálható az Országos Levéltárban: Acta Jesuitica E-152. (Fasciculus 1. numerus 2.). Magyar fordítását az Országos Fordító és Fordításhitelesítõ Iroda készítette.
e A Távlatok közölte Mészáros István tanulmányát a Ratio Studiorum neveléstörténeti jelentõségérõl: 45 (1999/3) 437–446.
f 1718-ban Pest városa gimnáziumépítés céljából a piaristák rendelkezésére bocsátja.
(1) Fraknói Vilmos: A bécsi Pázmány-intézet megalapítása – Budapest, 1923. 30. lap.
(2) Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsõvidéki gróf Széchényi család története I. kötet.
(3) A jezsuita nevelés jellemzõi és az ignáci pedagógia. Budapest, 1998. 61–62. 65–76. lap.
(4) Puskely Mária: Kétezer év szerzetessége. Budapest, 1998. I. kötet 555. lap.
(5) Madzsar Imre: A budai jezsuita akadémia története. 1926. 2. lap.
(6) Szalay Gyula: „A Királyi Egyetemi Katolikus Gimnázium története 1687–1937.” A 250 éves Budapesti Királyi Egyetemi Katholikus Gimnázium 1687–1937. címmel Horváth Jenõ szerkesztésében megjelent emlékkönyvben. Budapest, 1937. 24–37. lap.
(7) Fináczy Ernõ: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Budapest, 1899. I. kötet, 96–101. lap.
(8) Fináczy Ernõ: A Renaissance-kori nevelés története. Budapest, 1919. 260. lap.
(9) Szalay: I. m. 44–45. lap.
(10) Pinzger SJ: „Emlékezzünk a régiekrõl. II.” A Pécsi Pius Gimnázium értesítõje 1935/36. 37. l.
(11) Pinzger Ferenc: I. m. 37–38. lap.
(12) Szalay: I. m. 43-44. lap
(13) Pinzger: I. m. 39. lap.
(14) Idézi: Fináczy: A Renaissance-kori… 257. lap.
(15) Fináczy: A Renaissance-kori 264–265. lap.
(16) Szalay: I. m. 35–36. lap.
(17) Fináczy: A magyarországi közoktatás története… i. m. 128–134. lap.
(18) Fináczy: A magyarországi közoktatás története… i.m. 124–128. lap.
(19) Szalay: I. m. 46–47. lap.
(20) Ratio Studiorum: Reg. Prov. 22. 50.
(21) Patonay József: „Intézetünk igazgatói, nevesebb tanárai és tanítványai.” A 250 éves Budapesti Királyi Egyetemi Katholikus Gimnázium 1687–1937. címmel Horváth Jenõ szerkesztésében megjelent emlékkönyvben. Budapest, 1937. 213–215. lap.
(22) A Budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium jubileumi emlékkönyve 1988. 148. lap.
(23) Országos Levéltár: Acta Jesuitica. Holovics Flórián-féle jegyzék: az 1740. év iratai.
(24) Szalay: I. m. 40. lap.
(25) Patonay József: Iskolánk történetéhez. A teljes tanulói névsort közli a Budapesti II. ker. Kir. Egyetemi Katholikus Gimnázium 1939/40. Évkönyve. 25–38. lap.
(26) Petruch Antal S. J.: „A Jézustársaság, mint tanító rend” – lásd: Bangha Béla S. J: A négyszáz éves Jézustársaság. Budapest, 1940. 182–193. lap.
(27) Bangha Béla S. J.: A jezsuita rend és ellenségei. Budapest 1928. Tételesen ismerteti és cáfolja a jezsuitákkal kapcsolatos megalapozatlan és hamis állításokat.
(28) XIV. Kelemen pápa „Dominus ac Redemptor” kezdetû brévéje.
(29) Szalay: I. m. 49. lap.
(30) Ratio Educationis 19. és 33. §. Magyar fordítását közli Mészáros István. Akadémiai Kiadó Budapest, 1981. 33. és 38. lap.
(31) Diploma Inaugurale. Magyar fordítását közli: Papp József: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Budapest, 1982. 268. lap. (Az eredeti oklevél az ELTE levéltárában.)
(32) A Budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium jubileumi emlékkönyve. I. m. 55–57. lap.
PÜSPÖKSZENTELÉS 2004-BEN
Február 21-én Esztergomban a fõszékesegyházban: Kiss-Rigó László és Udvardy György esztergomi segédpüspökök (Erdõ Péter bíboros; társszentelõk: Paskai László bíboros és Juliusz Janusz nuncius)
PAPPÁ SZENTELÉS 2003-BAN
December 8-án Nagybecskereken a székesegyházban: Masa Tamás (Huzsvár László)
HALOTTAINK 2003-BAN ÉS 2004-BEN
Nemes Antal (1912, 1938, veszprémi; ny. nagygyimóti plébános) szept. 1-én Veszprémben; tem. ugyanott szept. 10-én.
Mészáros Tibor (1919, 1943, veszprémi; Mindszenty József püspök, majd bíboros prímás titkára Veszprémben, illetve Bécsben; bebörtönözve és szibériai munkatáborban meghurcolva) szept. 6-án Bázelban.
Czuczai László (1920, 1954, veszprémi; ny. franciaországi magyar lelkész) nov. 2-án Hyères-ben; tem. a családi sírboltba.
Katona Zoltán (1920, 1948, váci; ny. plébános) nov. 20-án; tem. Alsógödön dec. 11-én.
Pálmai Kálmán (1922, 1944, szombathelyi; ny. plébános) nov. 24-én; tem. Szombathelyen nov. 27-én.
Sulik János (1928, 1955, szeged-csanádi; ruzsai plébános) nov. 26-án Szegeden; tem. Ruzsán dec. 1-én.
Molnár Antal (1910, 1934, gyõri, Wayne-South Bend-i; magyar lelkész Belgiumban, Angliában, South Bendben) dec. 2-án South Bendben.
Dr. Erdõs Mátyás (1908, 1935, esztergom-budapesti; apostoli protonotárius, volt szemináriumi lelkivezetõ és tanár, volt lelkész) dec. 4-én; tem. Esztergomban dec. 13-án.
Lenner Jenõ (1947, 1970, pécsi; lengyeli plébános) dec. 7-én; tem. Lengyelben dec. 12-én.
Dr. Király Ernõ (1930, 1954, hajdúdorogi; egyetemi és fõiskolai tanár, a leányfalui lelkigyakorlatos-ház igazgatója) dec. 16-án; tem. Budapesten (a Rózsák terén) dec. 29-én.
Jávor Ferenc (1910, 1935, kalocsa-kecskeméti; ny. bajai plébános) dec. 29-én Baján; tem. ugyanott jan. 3-án.
Dr. Kishonthy István (1929, 1951, egri; ny. plébános) dec. 29-én Székesfehérvárt: tem. Mindszenten jan. 17-én.
Maróthi Zoltán (1926, 1951, székesfehérvári; ny. fülei plébános) jan.2-án Székesfehárvárt; tem. ugyanott jan. 12-én.
Szelle Imre (1930, 1959, veszprémi; ny. tekenyei plébános) jan. 4-én Csopakon; tem. ugyanott jan. 8-án.
Muszély Viktor (1913, 1937, váci; ny. plébános, szolnoki kórházlelkész) jan. 4-én; tem. Harkakötönyben jan. 19-én.
Dr. Varsányi Lajos (1910, 1936, váci; ny. plébános) jan. 14-én; tem. Nyergesújfalun jan. 23-án.
Dr. Hosszú Lajos Ince (1922, 1947, domonkos) jan. 16-án Sopronban; hamvainak elhelyezése ugyanott jan. 23-án.
Szokol Ferenc (82, pozsony-nagyszombati; vágkirályfai plébános); tem. jan. 20-án Nyíren.
Pintér István Alajos (1931, 1962, kapucinus, esztergomi; móri és tatai templomigazgató) febr. 10-én.
Nyugodjanak Krisztus békéjében!