SZEMLE



Diccionario Histórico de la Compañía de Jesús. Biográfico-temático. [A Jézus Társasága történelmi lexikona. Életrajzi és tematikus.] Ed. Ch. E. O’Neill, S.I.–J. M. Domínguez, S.I. 4 kötet, Roma. (Institutum Historicum S.I.) – Madrid (Universidad Pontificia Comillas). 2001. 300 euró.

A Jézus Társasága római rendtörténeti intézetében 1977-ben született meg a döntés arra nézve, hogy el kell készíteni egy jezsuita történeti lexikont. A rend történetének, az egyes jezsuiták irodalmi tevékenységének, az alapítás korának feldolgozása és az elsõ évtizedek levéltári anyagának kiadása jórészt már megtörtént; de hiányzott egy lexikon, mely a mai történelmi kutatás számára a megfelelõ elsõ információkat és alapismereteket tartalmazza. Ludwig Koch kétkötetes Jesuiten-Lexikona 1934-ben jelent meg, és a történészek számára nagy segítséget jelentett, de idõközben elavult.

Az új lexikont eredetileg három-négy kötetre tervezték, és angol meg spanyol kiadásban egyszerre kellett volna megjelennie. A munka azonban túlságosan elhúzódott. Így született a döntés, hogy az elõbbre haladott spanyol kiadást kell folytatni. Az eddig elkészített angol nyelvû anyagot az észak-amerikai The Institute of Jesuit Sources, St. Louis, MO gondjaira bízták.

A lexikon 2001-ben jelent meg négy nagyformátumú kötetben. Fõ részét az életrajzi cikkek foglalják el. A jezsuiták mellett szerepelnek a pápák, együtt a Pápák címszó alatt, és néhány fontosabb személyiség, akik a történelem folyamán fontos szerepet játszottak a renddel kapcsolatban, mint pl. Descartes, Pascal, Pombal, Voltaire stb. Összesen 5637 személy szerepel, akik néhány kivételtõl eltekintve 1990 elõtt haltak meg.

A cikkek felépítése a következõ: a születés és a halál ideje és helye, majd a belépés, pappá szentelés és az utolsó fogadalmak ideje és helye. Ezek után az adatok után jön az életrajzi rész. Ezután következnek a szükség szerint levéltári források, a saját mûvek és az irodalom. A pápák és az általános rendfõnökök egy-egy önálló csoportot alkotnak, ugyanúgy a vértanúk csoportjai, mint pl. a Kassai vértanúk.

138 cikk mutatja be a rend történetét az egyes országokban. Ebben szerepelnek a földrajzi nevek és az intézmények is. Ezek közül alig néhány szerepel külön is, pl. a Római kollégium vagy a Sorbonne. Körülbelül 70 alapos és pontos leírást tartalmazó cikk van a rend alkotmányáról, szabályairól és mûködésének fõbb területeirõl.

A jezsuita rend alkotmánya (Constituciones) elkészült az alapító Loyolai Szent Ignác halála elõtt, és az elsõ általános nagygyûlés 1558-ban hagyta jóvá; az választotta meg az utódot is. Az alkotmány tíz fejezete ma is alapvetõ törvénye a Jézus Társasága életének és mûködésének. A rend jogrendszeréhez (Instituto) tartoznak még a Formula Instituti, a pápai bullák és brévék, a kiváltságok, a szabályok és más jogi elõírások.

Gyakorlatban a legfõbb hatalmat az általános nagygyûlés jelenti, melynek fõ feladata a rendfõnök megválasztása élethossziglani idõre. Maga a gyûlés a rend törvényhozó intézménye. Összehívható meghatározott módon a rendfõnök életében is súlyos problémák orvoslására. Ilyen jellegû a történelem folyamán jóval kevesebb gyûlt össze, mint azok, amelyek új rendfõnököt választottak. Pontos leírását kapjuk még a prokurátorok, a tartományfõnökök és a tartományok gyûléseinek.

A szerzetesi élet alapját jelentõ három fogadalom, a szegénység, tisztaság és engedelmesség mellett a lexikon világosan kifejti a jezsuiták úgynevezett negyedik fogadalmát, a pápák iránti engedelmességet a küldetésre.

A Társaság kormányzása címszó alatt (Gobierno) a különbözõ hivatalok pontos leírását kapjuk a rendfõnöktõl kezdve lefelé a legkisebb szerzetesi közösségig. Ez egy igen fontos címszó, a talán a legtöbbet használt történelmi forrás, a személyek és a hivatalok évi katalógusainak helyes megértéséhez és magyarázatához.

Az utolsó évtizedekben sok fiatal történész foglalkozik a rend történetével, de éppen ezeknek a fogalmaknak ismeretében nagy hiányok vannak, és ezek sok félreértésre adhatnak okot.

158 cikk foglalkozik az úgynevezett „globális” témákkal, mint pl. teológia és más tudományágak, az apostoli munkák, a tanítás és a nevelés, az iskolai színjátszás, a jámbor társulatok, vagy a visszaállított Jézus Társasága, a társadalmi kérdés stb.

Térjünk ki most a lexikon Magyarországot érintõ cikkeire is. Amint már említettem, a Társaság történetét 138 mai állam szerint tárgyalják. Eme általános szabály alól csak az Osztrák Rendtartomány története (az alapítástól a rend feloszlatásáig, 1773) tesz kivételt. A több mint két évszázadig fennálló provincia akkori területén ma 11 állam létezik: Ausztria, Bosznia, Csehország, Horvátország, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna. A történelmi hitelesség kedvéért ezt a 233 évet egységesen tárgyaltuk. A visszaállított Jézus Társaság bemutatása az említett 11 országban már az általános szabály szerint történt.

Ami a történelmi és a mai Magyarországot érinti – a horvát-szlavón királyságot kizárva –, a következõ adatokat hozhatom: 117 jezsuitáról van név szerint szó, ami a lexikon két százalékát jelenti. Ezek között szerepelnek külföldi jezsuiták is, mint pl. P. Argenti és P. Carrillo, azonkívül az összes magyar felszentelt vagy csak kinevezett ex-jezsuita püspök, szám szerint tíz.

Magyarországot érintõ tematikus cikkek a következõk: az osztrák rendtartomány a régi Társaságban; az új Társaság Magyarországon; a jezsuiták mûködése a magyar nyelv fejlõdésében; jezsuita teológus az erdélyi görög katolikus püspök mellett; a török hódoltsági misszió; a kassai szent vértanúk és a pécsi vérengzés jezsuita áldozatai 1704-ben.

A lexikonnak 14 magyar munkatársa volt: a csillagászattörténész Mojzes Imre, valamint 13 jezsuita: Alszeghy Zoltán, András Imre, Fábry Antal, Fricsy Ádám, Ladány László, Lukács László, Maron József, Morel Gyula, Muzslay István, Õry Miklós, Sebes József, Szabó Ferenc és Szilas László.

Megjegyzendõ, hogy közülük többen nemcsak Magyarországot érintõ témát dolgoztak fel, hanem mást is. Megemlítem itt Sebes Józsefet, aki bõven foglalkozott a kínai misszióval. Másrészt viszont horvát, osztrák vagy szlovák szerzõ is foglalkozott magyar témával.

Szilas László




Magyar Mûvelõdéstörténeti Lexikon. Középkor és kora újkor. I. (Aachen–Bylica). Fõszerkesztõ Kõszeghy Péter. Balassi Kiadó, Budapest, 2003, 496 o. 5700 Ft.

A Magyar Tudományos Akadémia egyik termében nagyszámú érdeklõdõ jelenlétében mutatták be (2003. november 20-án) a Balassi Kiadónál megjelent Magyar Mûvelõdéstörténeti Lexikon I. kötetét. Tíz év munkájával, mintegy 300 szerzõ közremûködésével befejezéshez közeledik a 6 kötetre tervezett lexikon (de talán tíz kötet is lesz a sok képmelléklet miatt). A maga nemében páratlan vállalkozás. Ahogy a fõszerkesztõ (aki a Balassi Kiadó igazgatója) elmondta, a mûvelõdéstörténet túllép több diszciplína határain (történelem, kultúrfilozófia, szellemtörténet képzõmûvészet, technika stb.), ezért is nehéz meghatározni mivoltát és „határait”. Enciklopédikus címszavak mellett találunk benne átfogóbb – szellemtörténeti – reflexiókat is. A most megjelent kötetben az egyik ilyen alapvetõ szó a barokk (barokk kor, barokk stílus), amely 22 oldalon (217–239) próbálja körülírni a sokat vitatott fogalmat (Széphelyi F. György). Utána következik a barokk építészet (239–252, Kelényi György), majd a barokk és rokokó bútormûvészet (252–263, Vadászi Erzsébet), végül a barokk irodalom (263–283, részletes bibliográfiával). Kõszeghy Péter húsz oldalon szól a definíciós nehézségekrõl, ismertetve a legjobb szakemberek véleményét (a magyarok közül Klaniczay Tibor és Bán Imre a legfõbb tekintély), majd irodalomtörténeti vázlatot közöl. Természetesen itt számos utalás van a késõbbi kötetekben ismertetendõ szerzõkre, írókra és költõkre. Mivel a barokkot „jezsuita korszaknak” vagy stílusnak is szokták nevezni, számos jezsuitáról lesz majd még szó. „Az újra felvirágzó katolikus vallásos irodalom fõ sodrát, legalábbis a prózai mûvekben, az iskolateremtõ tehetség, a kitûnõ szervezõ, a magyar nyelvû próza egyik legnagyobb mestere, Pázmány és számos – többnyire jezsuita – társa (Vásárhelyi Gergely, Balassi Tamás, Dobokay Sándor, Forró György, Káldi György) szabta meg. A szellemi élet egyéb területein is a jezsuiták léptek fel kezdeményezõként, s rendkívül színvonalas, a rend nemzetközi tevékenységének részeként mûködõ iskoláik révén igen jó hatásfokkal közvetítették tanaikat.” (268. o.)

Igazában csak akkor tudunk alaposabb és részletesebb kritikát írni e nagyszabású vállalkozásról, ha a sorozat valamennyi kötete megjelenik, és az utalásokban szereplõ címszavak kidolgozását is olvashatjuk. Gratulálunk a kezdeményezéshez, amely a magyar tudományosság és mûvelõdés szempontjából korszakalkotónak nevezhetõ.

                                        Szabó Ferenc




A Szent István Társulat 2003. évi kiadványaiból

1. Újszövetségi szentírás. (Gál Ferenc és Kosztolányi István fordításának javított szövege új bevezetõkkel és jegyzetekkel.) Sajtó alá rendezte Rózsa Huba, a SZIT Szentírás-bizottságának elnöke.

A mostani, új kiadás elõnyeit egy szóban összefoglalhatjuk: felhasználóbarát ez az új kötet.

Azért, mert

– küllemét tekintve tetszetõs külsõt kapott, kétféle méretben készült puha mûbõr, illetve kemény kötésben, többféle színben;

– az alkalmazott betûtípus és a világos drapp (chamois) papír együtt még a kisebb formájú könyv olvasását is megkönnyíti;

– a bibliofil papír alkalmazása következtében vademecum-kötetté lett a szentírás, könnyen elfér akár az olvasó zsebében is;

– szedése kéthasábos helyett egyhasábossá lett;

– az egyes szakaszok tagolása áttekinthetõbbé teszi a szöveget.

De tartalmilag is változásokon ment át a kötet:

– A bevezetõ szövegeket és a szövegmagyarázatokat rövidebb és közérthetõ megfogalmazásúakkal cserélték fel.

– Az olvasó gyors tájékozódását a könyv végén található háromféle, alaposan kibõvített mutató segíti: Név-, tárgy- és helységnév-mutató.

Véleményem szerint a katolikus iskolák, fõiskolák, egyetemek diákjai, valamint minden érdeklõdõ legkényesebb igényeit is kielégíti ez a barátságos áron kapható szentírás. A recenzor értesülése szerint az ószövetségi könyvek hasonló stílusú megjelentetésének az elõkészületei folynak a kiadónál, s a közeljövõben kiadásra kerülnek efféle változtatásokkal azok is.

2. Esztergomi érsekek 1001–2003. Szerkesztette: Beke Margit 480 o. Az szerzõ ismert igényességével szerkesztett mû teljesíti, amit a címben ígér. Kronológiai rendben mindazon személyeket, akik a fõegyházmegye érsekei voltak a több mint ezer év során. Összesen nyolcvanhárom érsekünk mindegyikérõl egy-egy fejezet szól. Neves egyháztörténet-kutatók (összesen 35 szerzõ) ismertetnek meg a rendelkezésre álló több-kevesebb történelmi feljegyzés és emlék alapján egykor élt és ma élõ esztergomi érsekeink életével. Minden életrajz után jegyzetek és irodalmi vonatkozások állnak. A könyv végén összefoglaló felsorolást találunk valamennyi esztergomi érsek és apostoli adminisztrátor feltüntetésével, majd pedig színes nyomású ábrázolások következnek: I. Képmások és aláírások, II. Pecsétek, III. Címerek, IV. Zászlók. A nagy alakú, díszes kivitelû keménykötésû áttekintés hézagpótló szakirodalmi alapmû. Lexikális jellegénél fogva helye van valamennyi hazai könyvtárban.

3. Seregély István: A mi vendégünk története. Hittanregény. Új oldaláról mutatkozik be a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. Az egri érsek harminckét éves hitoktatói tapasztalatainak egy részét foglalta össze könyvében. Azon kisiskolások számára készült a könyv, akik most ismerkednek meg hitünk alapjaival, és az elsõáldozásra készülnek. Az egyszerû nyelven megfogalmazott történetek adaptálásával a hitoktatók hasznos segítséget kapnak munkájukhoz, ha a rövid történetek egyikét-másikát a gondjaikra bízottaknak felolvassák, elmesélik.                                                                                                              Gy. M.