MAGYAR PAPI EGYSÉG
Miklósházy Attila
A RÓZSAFÜZÉR TITKAINAK EREDETE
Pápai levél a rózsafüzérrõl
A szentatya, II. János Pál pápa, 2002. okt. 16-án kelt apostoli levelében (Rosarium Virginis Mariae) azt kéri, hogy a 2002 októberétõl 2003 októberéig terjedõ év legyen a Rózsafüzér éve, amikor buzgóbban végezzük azt a máriás ájtatosságot, amelyet „rózsafüzér”-nek nevezünk, és amely már századok óta a katolikusoknak egyik legkedvesebb és legelterjedtebb imádsága. Imádkozzuk a rózsafüzért különösen a világ békéjéért és a családi élet szentségéért. Ugyanakkor ajánlja, hogy az eddig ismert 15 „titokhoz” adjunk hozzá még ötöt, „a világosság titkait”, melyek figyelmünket ráirányítják az Úr Jézus tevékenységére, ahogyan kinyilatkoztatta az isteni világosság fényét. Ezek a titkok a következõk:
1) aki a Jordán vizében megkeresztelkedett;
2) aki a kánai menyegzõn kinyilvánította isteni erejét;
3) aki meghirdette Isten országát;
4) aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsõségét;
5) aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát.
Az Egyház szokása szerint a karácsonyi idõben (adventtól Jézus megkeresztelésének ünnepéig) az örvendetes titkokat, nagyböjt folyamán a fájdalmas titkokat, a húsvéti idõben a dicsõséges titkokat imádkozzuk. Az év többi részében (általános idõben) pedig felosztjuk a titkokat a hét napjai között: hétfõn és szombaton az örvendetes, kedden és pénteken a fájdalmas, szerdán és vasárnap a dicsõséges titkokat mondjuk, míg az újakat, a „világosság titkait” csütörtökre ajánlja a szentatya.
A rózsafüzér eredete
A rózsafüzér eredetét sokan tanulmányozták.* Most csak röviden utalunk az eredetére, amelyet tulajdonképpen négy forrásban találhatunk meg: a zsoltározásban, a miatyánkban, az üdvözlégyben és az imaláncokban. Ezekbõl adódott össze kb. a 15. században a ma ismert rózsafüzér.
A 13. században a szerzetesek (bencések, ferencesek, domonkosok stb.) kórusban imádkozták a zsoltárokat, néhány helyen mind a 150 zsoltárt. Azok a barátok, akik nem tudtak olvasni, ugyanakkor 150 miatyánkot mondtak a zsoltárok helyett. Valószínûleg privát jelenés formájában Szent Domonkos kapta az üzenetet, hogy az üdvözlégyet imádkozzák 150-szer a miatyánk helyett, és ezért a domonkosokkal van összekapcsolva a rózsafüzér terjesztése. Ezt különben Alanus de Rupe, egy domonkos a 15. században (+1475) említi elõször. Akkoriban tehát a rózsafüzér 150 üdvözlégybõl állt, de az üdvözlégynek csak az elsõ, szentírási részét mondták. IV. Orbán pápa 1261-ben hozzáadta „Jézus” nevét, és ez alkalmat adott a 15. században a rajnavölgyi karthauzi szerzeteseknek, hogy minden egyes üdvözlégyhez hozzáadjanak egy titkot Jézus életébõl, amin aztán elmélkedni, szemlélõdni tudtak. Többnyire csak 50 üdvözlégy imát mondtak, és így 50 titkot soroltak fel; de vannak olyan listák is, amelyek 150 titkot tartalmaznak. Mindez a 15. század elején (1409–1415) történhetett a rajnavölgyi karthauzi kolostorokban, mint pl. Trier, Mainz, Köln, Strassburg.
Úgy tûnik, hogy a titkoknak elsõ ilyen sorozata a karthauzi Esseni Adolf (+1439) mûve, akit élénken befolyásolt a kornak Devotio modernája, valamint a tanítványáé, Porosz Domonkosé (+1460), aki valószínûleg több ilyen sorozatnak a szerzõje. Valamivel késõbb Alanus de Rupe, domonkos szerzetes Douaiban 1468–70 körül megalapította a Rózsafüzér Társaságot, amely nagyban hozzájárult ennek az ájtatosságnak az elterjedéséhez.
Az üdvözlégy második része (Asszonyunk, Szûz Mária. . .) csak késõbb lett része az imádságnak V. Szt. Piusz pápa szorgalmazására, aki maga is domonkos volt, és aki hivatalosan jóváhagyta a rózsafüzért (1568), és terjesztette annak imádkozását. Õ vezette be az ünnepet „Gyõzedelmes Nagyasszonyunk” tiszteletére 1572. október 7-én, mivel 1571-ben ezen a napon szenvedett vereséget a török hajóhad Lepantónál a rózsafüzér-imahadjárat eredményeként. Az ünnep nevét XIII. Gergely pápa 1573-ban megváltoztatta a „Rózsafüzér Királynõje” címére.
A dicsõség és az apostoli hitvallás, valamint az 5 tizedet megelõzõ 3 üdvözlégy az isteni erényekkel kapcsolatban, a tridenti zsinat után, a 16. században került hozzá. A rózsafüzér titkainak számát is lecsökkentették 15-re, vagyis minden tizednek egyetlen titka van.
A karthauzi szerzetesek a rózsafüzérrel követték az õskeresztény pusztai remeték szokását, akik egy-egy zsoltárt együtt elmondtak, majd csendben térdelve vagy leborulva azon hosszasan elmélkedtek, és a végén az elöljáró összefoglalta az egyéni imákat a „zsoltárkollektával”. A karthauziak elmondták az üdvözlégy elsõ részét közösen, Jézus nevéhez hozzáfûzték a megfelelõ titkot, és azon hosszasan egyénileg elmélkedtek, vagy inkább szemlélõdtek. (Vö. Fra Angelico freskóit a firenzei Szent Márk kolostor minden egyes cellájában.) Természetesen manapság a rózsafüzért folyamatosan imádkozzuk, és a titokról való szemlélõdés csupán színezi a 10 üdvözlégy lelkiségét. De jó volna, ha tudnánk néha idõt szentelni az egyes titkok hosszabb megelmélkedésére, szemlélésére!
A karthauziak a titkokat (50 vagy 150) csupán ajánlották szemlélõdésre. Valószínûleg Porosz Domonkos volt az, aki az 50 üdvözlégy imát (Quinquagena) tizedekre osztotta, a titkokat hozzáadta, és elnevezte ezt az imádságot „rosarium”-nak, vagyis Mária rózsakoronájának.** A titkokat latinul clausulának nevezték, mert ezek zárták le az üdvözlégy imáját. A titkoknak többféle sorozatát lehet találni a 15. század karthauzi kolostorainak kéziratai között. A legtöbb 50 titokból áll, de van 150 titkot tartalmazó is.
Ebben a kis ismertetésben 3 példát hozunk a titkok sorozatából, lefordítva õket latinról magyarra. Az „1. rosarium” ötven „titokban” tartalmazza, arányos felosztásban, mindazt, amit ma az öröm, a világosság, a fájdalom és a dicsõség 4x5 titokban foglal össze. A „7. rosarium” ugyanezt teszi, kiegészítve megfelelõ fohásszal minden egyes titkot. A „2. psaltérium” feltûnõ sajátossága viszont az, hogy az örvendetes titkok (legendás) részletekbe menõ szemlélése a 150 „zsoltár” majdnem kétharmadát foglalja le, a további pontok viszont néha 2–3 különbözõ titkot foglalnak össze.
Jegyzetek: * A rózsafüzérrõl és a titkokról szóló irodalomból csupán két mûvet említünk: Miller, John Desmond: Beads and Prayers: The Rosary in History and Devotion, Burns and Oates, 2002; Klinkhammer, Karl Joseph: Adolf von Essen und seine Werke (Der Rosenkranz in der geschichtlichen Situation seiner Entstehung und in seinem bleibenden Anliegen), Eine Quellenforschung (Frankfurter Theologische Studien, 13), Frankfurt, Knecht, 1972. ** Élõ nyelvek is nevezik a rózsafüzért „kalapocskának” (a francia chapelet) vagy „rózsakalapocs- kának” (a holland rozenhoedje).
1. rosarium
A trieri karthauzi kolostorból, valószínûleg Porosz Domonkostól. Forrás: Klinkhammer, 98–201. o.)
(Latin eredeti: Ave, Maria, gratia plena, Dominus tecum. Benedicta tu in mulieribus, et benedictus fructus ventris tui Jesus Christus. . . Quem Angelo nuntiante de Spiritu Sancto concepisti. Amen.)
(Magyarul: Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus Krisztus. . .)
1) Akit Te, Gábriel arkangyal híradása szerint, a Szentlélek által méhedben fogantál. Ámen. 2) Akit Te, Erzsébetet látogatván a hegyekben, méhedben hordoztál. Ámen. 3) Akit Te örömmel szültél, és örökre szent maradtál testben és lélekben. Ámen. 4) Akit Te mint Teremtõdet imádtál, és szûzi kebledbõl tápláltál. Ámen. 5) Akit Te pólyába takartál, és jászolba helyeztél. Ámen. 6) Akit az angyalok dicsértek glóriát énekelvén, és akit a pásztorok megtaláltak Betlehemben. Ámen. 7) Akit a 8. napon körülmetéltek, és Jézusnak neveztek. Ámen. 8) Akit a három Király tisztelettel imádott, hozván neki háromféle ajándékot. Ámen. 9) Akit Te anyai karjaidban a templomba vittél, és felajánlottad õt az Atyának. Ámen. 10) Akit az öreg Simeon karjaiba vett és megáldott, és akit az özvegy Anna felismert. Ámen. 11) Akivel Te Heródes elõl Egyiptomba menekültél. Ámen. 12) Akivel 7 év után visszatértél hazádba, amint az angyal utasított. Ámen. 13) Akit 12 éves korában elvesztettél Jeruzsálemben, fájdalommal kerestél, és végül 3 nap múlva ismét megtaláltál. Ámen. 14) Aki napról napra növekedett korban, kegyelemben és bölcsességben Isten és az emberek elõtt. Ámen. 15) Akit János a Jordánban megkeresztelt, és rámutatott, hogy Õ az Isten Báránya. Ámen. 16) Aki 40 napon át böjtölt a pusztában, és akit a Sátán ott háromszor megkísértett. Ámen. 17) Aki tanítványokat hívott különbözõ életkörülményekbõl, és meghirdette nekik a mennyek országát. Ámen. 18) Aki visszaadta a vakoknak a látást, megtisztította a leprásokat, meggyógyította az inaszakadtakat, és megszabadított mindenkit, akiket az ördög hatalmába kerített. Ámen. 19) Akinek lábát könnyeivel mosta meg Mária Magdolna, hajával törölte meg, megcsókolta, és drága kenõccsel kente meg. Ámen. 20) Aki Lázárt, aki már 4 napja halott volt, és egyéb halottakat is feltámasztott. Ámen. 21) Aki egy szamár hátán ülve a pálmák napján dicsõségesen bevonult Jeruzsálembe, és akit a nép lelkendezve fogadott. Ámen. 22) Aki az utolsó vacsorán testének és vérének tiszteletreméltó szentségét megalapította. Amen. 23) Aki a Getszemáni kertbe ment tanítványaival együtt, ahol hosszan imádkozott, és vért izzadt. Ámen. 24) Aki önként ment találkozni ellenségeivel, és kiszolgáltatta magát nekik. Ámen. 25) Akit a zsidók szolgái durván megkötöztek, és a fõpapokhoz vezettek. Ámen. 26) Akit hamis tanúkkal vádoltak, megfosztottak ruháitól, leköpdöstek, és ütésekkel és pofonokkal megaláztak. Ámen. 27) Akit Pilátus és Heródes elõtt bevádoltak mint halálra ítélendõ gonosztevõt. Ámen. 28) Akit, ruháitól megfosztva, Pilátus kegyetlenül és hosszasan megostoroztatott. Ámen. 29) Akit a szolgák tövissel koronáztak meg, bíborpalástba öltöztettek, és csúfolkodva imádtak. Ámen. 30) Akit igazságtalanul a legkegyetlenebb halálra ítéltek, és elvezettek két gonosztevõ között, hogy kivégezzék. Ámen. 31) Akinek kezeit és lábait keresztre szögezték, és epével kevert bort adtak neki inni. Ámen. 32) Aki imádkozott kínzóiért, kérvén az Atyát, hogy bocsásson meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Ámen. 33) Aki a jobb latornak azt mondta, „Mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban.” Ámen. 34) Aki legszentebb édesanyjához így szólt: „Asszony, íme, a Te fiad”, és Jánoshoz: „Íme, a te anyád.” Ámen. 35) Aki hangosan felkiáltott: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Ámen. 36) Aki így kiáltott fel: „Beteljesedett!”. Ámen. 37) Aki utoljára így szólt: „Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet!” Ámen. 38) Aki a legkeservesebb és legszentebb halállal halt meg értünk, nyomorúságos bûnösökért, Istennek legyen hála! Ámen. 39) Akinek oldalát egy katona lándzsával szúrta át, és onnan vér és víz folyt ki bûneink bocsánatára. Ámen. 40) Akinek legszentebb testét levették a keresztrõl, és öledbe helyezték. Ámen. 41) Akit a jámbor emberek fûszerrel megkentek, lepelbe takartak és eltemettek. Ámen. 42) Akinek sírját a zsidók lepecsételték, és katonákkal õriztették. Ámen. 43) Akinek lelke leszállt az alvilágba, hogy megvigasztalja a szent atyákat, és kivezesse õket a Paradicsomba. Ámen. 44) Aki a harmadik napon feltámadt, és túláradó örömet hozott neked. Alleluja. Ámen. 45) Aki feltámadása után többször megjelent tanítványainak, és vigasztalta szívüknek hitét. Ámen. 46) Aki õelõttük, a Te jelenlétedben és élénk figyelemtõl kísérve, felment a mennybe, és most ott ül az Atya jobbján. Ámen. 47) Aki pünkösd napján elküldte a Szentlelket a mennybõl híveire, amint azt megígérte. Ámen. 48) Aki végül is felvitt Téged, édesanyját, magához, maga mellé helyezett a mennyben, és dicsõséggel koronázott meg. Ámen. 49) Aki minket is, a Te és az Õ szolgáit, felvisz majd a mennybe ezen élet keservei után a te közbenjárásodra, és elhelyez minket Atyjának országában. Ámen. 50) Aki az Atyával és a Szentlélekkel, és Veled is, dicsõséges édesanyjával, él és uralkodik mint gyõzhetetlen és dicsõséges király, örökkön örökké. Ámen.
7. rosarium
(Egy mainzi karthauzi kolostorból. Forrás: Klinkhammer 246–50.)
1) Ó legméltóbb édesanyja Uramnak Jézus Krisztusnak, akit Gábriel arkangyal üdvözletére alázatosan méhedben fogantál mint Isten Igéjét, és ott hordoztad õt, míg megszülted az örök élet gyümölcsét a Szentlélek közremûködése által – kérlek, segíts engem, hogy mindig örömmel, alázattal és gyümölcsözõen hallgassam az Isten igéjét, és szorgalmasan õrizzem azt a szívemben. Ámen. 2) Miután Jézust méhedben fogantad, felmentél a hegyekbe, és köszöntötted Erzsébetet, rokonodat – segíts, hogy én is felmehessek Jézussal a mennyei hegyekbe a szentekkel találkozni. Ámen. 3) Akit Te, tisztaságos Szûz, a világra hoztál – segíts, hogy én is vihessem Jézust és az Õ szavát a világnak jó cselekedeteimmel, tiszta szívvel és szándékkal. Ámen. 4) Akit Te pólyába takartál, és jászolba fektettél – helyezd õt szívem jászolába, ide énmellém, aki olyan szegény és lusta vagyok, mint a szamár és ökör, hogy itt pihenhessen, és bennem lakozzék. Ámen. 5) Akit az angyalok dicsõítettek, és a pásztoroknak meghirdettek – segíts engem, hogy én is dicsérhessem õt, és hirdessem másoknak eredményesen. Ámen. 6) Akit a pásztorok felkerestek, megtaláltak és imádtak – segíts engem, hogy én is állandóan és lelkesen keressem õt, valóban megtaláljam, és tisztelettel, melegen és jámborul imádjam. Ámen. 7) Akit körülmetéltek a 8. napon, és a „Jézus” nevet adták neki – segíts engem, hogy minden bûnömtõl és hibámtól megszabaduljak. Ámen. 8) Akinek a három királyok vagy bölcsek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak – segíts engem, hogy én is felajánlhassam az örök Atyának az isteni szeretetnek, a királyi méltóságnak és valódi emberségének felismerését. Ámen. 9) Akit Te, édességes Szûz Mária, felajánlottál a templomban, és akit Simeon karjaiba vett – engedd, hogy én is tarthassam Jézust a karjaimban, és kimondhatatlan örömmel megölelhessem õt. Ámen. 10) Akivel elmenekültél Egyiptomba, és aztán visszatértél Júdeába – segíts nekem, hogy Jézust mindig magammal vihessem, akárhová is megyek. Ámen. 11) Akit megtaláltál a templomban, ahol 12 éves korában õ ott maradt – segíts nekem, hogy az elveszett Jézust állhatatosan keressem, és örömmel fedezzem fel õt a szívemben. Ámen. 12) Aki növekedett korban, bölcsességben, és kegyelemben – segíts engem, hogy én is mindig növekedjek kegyelemben, erényekben és az örök bölcsességben. Ámen. 13) Akit Szent János megkeresztelt a Jordán vizében – segíts engem, hogy én is megkeresztelkedjem, és tisztára legyek mosva könnyeim és bûnbánatom Jordánjában. Ámen. 14) Aki 40 nap és 40 éjjel böjtölt a pusztában – segíts engem, hogy én is örömmel böjtöljek, fegyelmezzem testemet, és erõsítsem lelkemet. Ámen. 15) Akit az ördög megkísértett, de nem gyõzött le – segíts nekem, hogy én is le tudjam gyõzni minden ellenségemet és kísértésemet. Ámen. 16) Aki visszaadta a vakoknak a látást és a süketeknek a hallást – nyissa meg belsõ szemeimet és füleimet, hogy láthassam és hallhassam az üdvösségemet. Ámen. 17) Aki meggyógyított minden beteget a betegségükbõl – legyen Õ mindig az én orvosom, és gyógyítson meg testben és lélekben: Ámen. 18) Aki Lázárt és másokat feltámasztott halottaiból – támassza fel az én lelkemet is, és õrizzen meg az örök haláltól. Ámen. 19) Akinek lábát Mária Magdolna megmosta és megkente – gyújtsa lángra szívemet isteni szeretetével, hogy én is megkenhessem Jézust könnyeimmel és erényeim balzsamával. Ámen. 20) Aki legszentebb testét adta nekünk eledelül – tápláljon engem most és mindig ezzel a tiszteletreméltó szentséggel. Ámen. 21) Aki vért izzadt a kertben – jöjjön segítségemre minden szükségemben, és különösen halálom óráján. Ámen. 22) Akit letartóztattak és megkötöztek – védjen meg engem a bûn veszedelmétõl és minden ellenségemtõl. Ámen. 23) Akit a bírák és királyok elé vezettek – ne ítéljen el engem, méltatlan és nyomorúságos szolgáját. Ámen. 24) Akit arcul vertek, leköptek és megvertek – nyissa meg lelki szemeimet, hogy felismerjem és megjavítsam hibáimat. Ámen. 25) Akit fehér ruhába öltöztettek és kigúnyoltak – segítsen engem, hogy örömmel és türelemmel viseljem el a kigúnyolásokat, megaláztatásokat és hamis vádakat. Ámen. 26) Akit oszlophoz kötöztek, és kegyetlenül megostoroztak – javítson meg engem az irgalmasság vesszõjével, nem pedig a bosszú pálcájával az utolsó napon. Ámen. 27) Akinek királyi fejét tövissel koronázták meg – védjen meg engem minden evilági dicsõségtõl, és koronázzon meg az eljövendõ életben. Ámen. 28) Akit halálra ítéltek – õrizzen engem, hogy senkit se ítéljek el, és engem se ítéljen el Teremtõm és Üdvözítõm. Ámen. 29) Aki a város kapuján kívül a kivégzés helyére hordozta keresztjét – segítsen nekem önként hordozni állapotom keresztjét, és mindazt, amit Õ rám akar helyezni. Ámen. 30) Akinek kezeit és lábait a keresztre szögezték – tegye képessé kezeimet és lábaimat a rögtöni és állhatatos engedelmességre. Ámen. 31) Aki imádkozott mennyei Atyjához ellenségeiért – adjon nekem ilyen jámborságot, hogy én is tudjak imádkozni ellenségeimért, tudjak megbocsátani nekik, és tudjam szeretni õket. Ámen. 32) Akinek ecetet és epét adtak inni – segítsen engem, hogy ne a gonoszság kelyhét igyam, amit a gonosz lélek próbál nekem nyújtani. Ámen. 33) Aki a jobb latornak ezt mondta: „Még ma velem leszel a Paradicsomban” – mondja majd nekem is ezeket a vigasztaló szavakat: „Ma velem leszel az én országomban.” Ámen. 34) Aki a kereszten függve szeretett édesanyját Jánosra bízta – ajánljon engem is neked, erõsítsen meg engem, és biztosítsa számomra a Te és az Õ örök barátságát és szeretetét. Ámen. 35) Aki azt mondta: „Beteljesedett!” – segítsen nekem, hogy megtegyem, és örömmel véghez vigyem mindazt, amit csak tõlem kíván. Ámen. 36) Aki lelkét mennyei Atyjának kezébe ajánlotta – fogadja el az én nyomorúságos lelkemet is, amikor az elválik a testétõl. Ámen. 37) Aki felkiáltott: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” – sohase hagyjon el engem, szegény szolgáját. Ámen. 38) Aki hangos kiáltással és könnyek között adta ki lelkét – szabadítson meg engem az örök haláltól, és ajándékozzon meg az örök élettel. Ámen. 39) Akinek oldalát lándzsa döfte át, és az megnyílt – nyissa meg kemény szívemet, hogy valóban és szüntelenül szerethessem õt. Ámen. 40) Akinek szívébõl vér és víz folyt ki a bûnök bocsánatára – tisztítson meg engem bûneimtõl, és tápláljon engem itt és a mennyei hazában. Ámen. 41) Akinek halála pillanatában a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak – törje meg az én kõszívemet, hogy bensõséges együttérzéssel legyek iránta. Ámen. 42) Akit az esti órákban levettek a keresztrõl – engedjen engem kitartani az Õ szolgálatában egész életemen át. Ámen. 43) Akit lepelbe burkoltak, olajjal kentek meg, és éjszaka eltemettek – takarjon be engem, kenjen meg, rejtsen el szent sebeibe, és õrizzen meg minden rossztól. Ámen. 44) Aki leszállt az õsatyákhoz az alvilágba, hogy megvigasztalja és kiszabadítsa õket – töltsön el engem részvéttel a tisztítótûzben levõ lelkek iránt, hogy rajtuk segíthessek. Ámen. 45) Aki harmadnapon feltámadt, Alleluja! – segítsen nekem bûneimbõl és minden rosszaságból feltámadni, és szent erényekbe burkolódzni. Ámen. 46) Aki feltámadása után a negyvenedik napon felment a mennybe, és az Atya jobbján ül – kegyeskedjen helyet készíteni számomra a mennyei hazában. Ámen. 47) Aki pünkösd napján elküldte a Szentlelket tanítványainak – küldje el és öntse belém a Szentlélek kegyelmét. Ámen. 48) Aki felvitt Téged, legméltóbb édesanyját, ebbõl a világból, és a mennybe helyezett el – vigyen fel engem is ebbõl a világból minél elõbb az õ országába. Ámen. 49) Aki eljön majd ítélni élõket és holtakat – helyezzen engem a jobb oldalára a szentek és szerettei közé. Ámen. 50) Aki örökké él és uralkodik az Atyával és a Szentlélekkel együtt vég nélkül – neki legyen dicsõség, tisztelet, és áldás most és mindörökké. Ámen.
Neked pedig, mennynek Királynéja, öröm és béke mindenkor. És nekünk, nyomorúságos bûnösöknek, irgalom és megbocsátás. Ámen.
Legnemesebb mennyei Úrnõ, segíts engem és minden keresztény hívõt, hogy elérkezhessünk oda, ahol nyíltan szemlélhetjük a Szentháromságot, Istenünket és Teremtõnket, és dicsõítsük Õt mindörökre, tiszteljünk Téged, legszebb és legédesebb Anyánkat, és az egész mennyei kórussal örvendjünk és ujjongjunk mindörökkön-örökké. Ámen.
2. psalterium
(A kölni karthauzi kolostor egyik kéziratából, valószínûleg Heinrich Diessentõl [†1484]. Forrás: Klinkhammer 252–59. o.)
(Prima quinquagena)
1) Aki istensége szerint a Te atyád, Õ, a mindenható teremtett Téged. Ámen. 2) Aki az Atyával és a Szentlélekkel öröktõl fogva elõre rendelt Téged, úgyhogy kezdettõl fogva és a világ teremtése elõtt kedves voltál elõtte. Ámen. 3) Aki Téged, akárcsak sajátmagát, eredeti bûn nélkül akart fogantatni, amint Te azt kinyilatkoztattad sokaknak, és a szent Egyház már hittitoknak eldöntötte azt. Ámen. 4) Aki a Szentháromság csodás és mély elhatározása szerint Édesanyjának választott Téged az egész emberi nem üdvösségére. Ámen. 5) Aki mint tövis nélküli rózsát ajándékozott az Atyának, hogy Te legyél szülõtársa, az Õ szentséges anyja. Ámen. 6) Aki a Szentlélek által olyan tökéletesnek alkotott Téged, hogy az isteni jóságnak és minden jámborságnak választott edénye legyél, minden ember és angyal javára minden dologban. Ámen. 7) Aki úgy megszentelt Téged édesanyád méhében, hogy nem érintett Téged a bûn, mint Jeremiást és Jánost, és bõségesen elhalmozott Téged minden kegyelemmel és szent ékességgel. Ámen. 8) Aki örömmel töltötte el az angyalokat a Te születésed alkalmával, amely az egész világnak új fényt, reménységet és bocsánatot ígért. Ámen. 9) Aki elfelejtette veled az atyai házat, és a templomba vitt téged lakozni, hogy a mindenható Király jobban gyönyörködhessen szépségedben és jóságodban. Ámen. 10) Aki úgy választotta, hogy egy szûznek a gyermekeként szülessen, s ezért sugallta neked a szüzesség fogadalmát kezdettõl fogva, és azt, hogy mindörökre szûz maradj. Ámen. 11) Aki úgy rendelte, hogy egy angyal tápláljon téged, amint azt Jeromos leírja. Ámen. 12) Aki tökéletessé tett téged a cselekvõ és kontemplatív életben, minthogy õ is így élt. Ámen. 13) Aki oktatott téged a törvényben és a prófétákban, valamint a dávidi zsoltárokban. Ámen. 14) Aki testben és lélekben olyan széppé alakított téged, hogy senkise vágyakozzék tisztességtelenül utánad. Ámen. 15) Aki egész életedben olyan vonzóvá tett téged, hogy mindenki téged kövessen a jó cselekedetekben. Ámen. 16) Aki úgy utasított téged, hogy még a pap kérésére se lépjél házasságra mindaddig, míg Szent József csodásan ki nem lett választva számodra, és ezáltal megerõsödjön az elhatározásod, hogy szüzességedet mindvégig megõrizzed. Ámen. 17) Aki kinyilatkoztatta neked akaratát, hogy Te szent engedelmességgel készséges légy a házasságra. Ámen. 18) Aki, miután tisztes szüzek társaságában töltöttél valamennyi idõt, elhatározta, hogy Téged a pap közvetítésével visszaküld szüleidhez. Ámen. 19) Aki ott megtanított Téged a cella magányának, az egyedüllétnek és a szent olvasmányoknak a szeretetére. Ámen. 20) Aki a csukott ajtók mögött imádságra ösztönzött Téged, és jóllehet kicsit megzavarodtál, mégis egészen hûséges maradtál szüzességed megõrzésében. Ámen. 21) Aki angyalt küldött hozzád, aki már el voltál jegyezve, és az angyal üdvözölt Téged nagy tisztelettel. Ámen. 22) Aki akarta, hogy már az angyali üdvözlet elõtt eljegyezve légy, s ezáltal az ördög terve meghiúsuljon. Ámen. 23) Aki megõrizte a veled való megegyezést, hogy szûz maradjál, és mégis házasságra lépj. Ámen. 24) Aki megparancsolta az angyalnak, hogy új néven szólítson meg Téged, „kegyelemmel teljes”, mert amint Jeremiás mondja, az Úr valami újat cselekedett a földön: Az asszony fogja befogadni az embert, de nem kívülrõl. Ámen. 25) Aki megparancsolta az angyalnak, hogy ezt mondja: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes”, mivel Te dicsõséget jelentettél a mennyeknek, és Isten jelenlétét meg békességet a földnek. Ámen. 26) Aki az angyalt hozzád küldte, mivel az angyalok jól ismerik a szüzességet. Ámen. 27) Aki betöltött Téged kegyelmével, amelyben mások csak apránkint részesülnek. Ámen. 28) Aki már Veled volt az angyal jövetele elõtt is, mivel Isten megelõzte hírnökét. Ámen. 29) Aki úgy megáldott Téged, hogy minden átkot kizárt belõled, amit Éva hozott az asszonyokra. Ámen. 30) Aki teáltalad minden rossztól megszabadított minket, és általad megáldott mindent az égen és a földön. Ámen. 31) Aki oly széppé tett Téged Jeruzsálem leányai között, hogy szépségedet és kedvességedet mindenkimegcsodálta. Ámen. 32) Aki eltöltött Téged szeretettel és minden ragyogó erénnyel. Ámen. 33) Aki csodálatosan felmagasztalt Téged az arkangyal új és hallatlan és örömteli üdvözletével. Ámen. 34) Aki szûzi szerénységet, de ugyanakkor bátorságot is adott Neked, úgyhogy kissé megzavarodtál, de mégis nyugodt maradtál az angyal üdvözlete alatt. Ámen. 35) Aki szemlélõdõvé tett Téged, úgyhogy az angyal azért képes volt lelkedbe látni, és imádságodat megérteni. Ámen. 36) Aki Téged a szüzeknek példaképévé tett, úgyhogy amint Te, úgy õk is óvatosak legyenek a férfiak közeledésére. Ámen. 37) Aki értelmet és szûzi szerénységet adott Neked, úgyhogy csendben elmélkedhettél azon, hogy mit is jelentett az az üdvözlet. Ámen. 38) Aki fenntartotta ezt az új üdvözletet egyedül számodra, úgyhogy betöltse szívedet ennek a kegyelemnek a szerzõje. Ámen. 39) Aki rögtön megvigasztalt Téged az angyal által, hogy ne félj, mert Te visszaállítottad Istennek elvesztett kegyelmét. Ámen. 40) Aki kieszközölte, hogy ezt a kegyelmet a Te alázatosságod, szerénységed, tisztaságod és tiszta lelkiismereted által megtaláljad. Ámen. 41) Aki hagyta, hogy megtaláljad ezt a kegyelmet, azaz a békét Istennel és az emberekkel, valamint a halál legyõzését és az élet újjászerzését. Ámen. 42) Aki kieszközölte, hogy rögtön méhedben foganj, semmit sem kapva kívülrõl, és minden érzéki gyönyör nélkül. Ámen. 43) Aki elõre megmondta Neked, hogy fiadnak neve Jézus lesz, ami méz a szájnak, harmónia a fülnek, és öröm a szívnek. Ámen. 44) Akirõl az angyal elmondta, hogy nagy jövõje lesz, sajátságos kegyelem fogyja betölteni, királyi méltósággal és igaz istenséggel. Ámen. 45) Akirõl az angyal elmondta, hogy Dávid székét fogja birtokolni, vagyis a szent Egyháznak, a hívõ lelkeknek és a mennyei dicsõségnek a királyságát. Ámen. 46) Akinek királysága nem fog véget érni, amint ezt Dávid elõre megmondta, és hatalma örökkévaló lesz, melyet senki nem tud elragadni tõle. Ámen. 47) Aki megengedte, hogy higgyél, és okosan kérdezd meg, hogy vajon ennek inkább kell hinned, mint Zakariás papnak. Ámen. 48) Aki által a Szentlélek leszállt reád, hogy az Õ mûködése által méhedben foganj, és megszüljed a gyermeket, és mégis szûz maradjál. Ámen. 49) Aki Krisztus, a Magasságos Isten ereje, vagyis az Atya beárnyékozott Téged, hogy fájdalom nélkül szüld meg gyermekedet. Ámen. 50) Aki a Te fiad, és ugyanakkor az Isten Fia is, és ezért a Szentet, aki tõled született, az Isten Fiának hívják. Ámen.
(Secunda quinquagena)
51) Aki tudtul adta Neked elõhírnökének fogantatását, akit rövidesen meg fog szülni meddõnek hitt édesanyja. Ámen. 52) Aki Téged nagyon megörvendeztetett, amikor unokatestvérének csodás fogantatásáról értesültél. Ámen. 53) Aki bensõ fényességgel töltött el Téged, amikor így szóltál: „Íme, az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint.” Ámen. 54) Aki saját maga adta neked ezt a választ, amit az õsatyák kértek, és amiért az egész világ imádkozott – Te kimondtad ezeket a szavakat és magát az Igét fogantad méhedben. Ámen. 55) Akinek kegyelmébõl, erényeid mellett, egyedül alázatosságodért, Te az Õ szolgálója lettél. Ámen. 56) Aki kiválasztott Téged, hogy az Isten Anyja legyél, szelíddé és alázatossá tett Téged, hogy megszüljed azt, aki maga is szelíd és alázatos. Ámen. 57) Aki abban a pillanatban, amikor kimondtad: „Legyen nekem a Te igéd szerint”, az emberré lett Istent méhedben fogantad. Ámen. 58) Akit méhedben hordozva azonnal felkeltél, és kimondhatatlan örömmel a hegyekbe siettél. Ámen. 59) Aki Téged készségessé és lelkessé tett, hogy rokonodat, Erzsébetet szolgáljad, amint azt Õ maga is elmondta saját magáról: „Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak.” Ámen. 60) Aki Téged példaképül állított a szüzek elé, hogy õk se menjenek állandóan másokat látogatni, amikor Te ott maradtál rokonodnál 3 hónapig. Ámen. 61) Aki Jánost a Szentlélekkel töltötte el, amikor Erzsébet Téged üdvözölt, és erre János örömében ugrándozni kezdett anyja méhében. Ámen. 62) Aki ezen kettõs csoda által Téged és Erzsébetet prófétálásra késztetett, amikor Erzsébet megáldott Téged. Ámen. 63) Aki lelkedet Istenben való örvendezésre sugallta, amikor a Magnificaton keresztül túláradóan prófétáltál. Ámen. 64) Aki mint méhednek gyümölcse Téged különösképpen megáldott Erzsébet prófétálása révén. Ámen. 65) Aki megengedte, hogy a prófétáló Erzsébet azonnal felismerje és hirdesse, hogy Te az Úrnak édesanyja vagy. Ámen. 66) Aki megengedte azt is, hogy a prófétáló Erzsébet Téged boldognak nevezzen, mivel Te hittél. Ámen. 67) Aki méltóbbá tett Téged, mint bármi más asszonyt, amikor túláradóan prófétálni kezdtél a Magnificaton keresztül. Ámen. 68) Aki 3 hónapig ott tartott Téged a nagy Titok miatt és János születésének elõrehaladása miatt. Ámen. 69) Akivel Te hazatértél, és akkor úgy találtak, hogy áldott állapotban vagy. Ámen. 70) Akinek titokzatos fogantatása még nem volt ismert József számára, és ezért õ titokban akart elbocsátani Téged. Ámen. 71) Aki nem hagyott Téged szomorkodni, hanem egy angyal által kioktatta Józsefet, hogy mindez a Szentlélek mûve volt. Ámen. 72) Akit Te kilenc hónapon át méhedben hordoztál, és melegen tartottál. Ámen. 73) Akivel a császár parancsának engedelmeskedve, Józseffel együtt Betlehembe vándoroltál. Ámen. 74) Akivel megérkeztél Betlehembe, és amikor a napok beteltek, megszülted és világra hoztad õt. Ámen. 75) Akit szegénységed pólyájába takartál, és bebugyolálva a jászolba helyeztél. Ámen. 76) Akit Te, szegény leány, két állat közé a szalmára fektettél. Ámen. 77) Akit tüstént mint igaz Istenedet így imádtál: „Ó, lelkemnek üdvössége és öröme!” Ámen. 78) Akinek születését még abban az órában egy angyal meghirdette a pásztoroknak, és az egész angyali kar egyöntetûen elkezdte dicsérni Õt: „Dicsõség a magasságban Istennek, és békesség a földön az embereknek.” Ámen. 79) Akit a pásztorok sietve menve feltaláltak Veled és Józseffel együtt, pólyába takarva és jászolba fektetve, és mindnyájan, akik ezt hallották, csodálkoztak azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Ámen. 80) Akirõl minden szót, amit hallottál, szívedben megõriztél. Ámen. 81) Akit a nyolcadik napon körülmetéltek, a Törvény alá rendeltek, hogy így váltson meg minket. Ámen. 82) Akit ugyanazon a napon Jézusnak neveztek el, aki valóban Megváltó és valóban Isten. Ámen. 83) Aki úgy akartad, hogy ezt a nevet az angyal kihirdesse, mielõtt méhedben megfogant, és így bebizonyítsa, hogy õ a szûzi fogantatás elõtt is létezett már, kezdettõl fogva mindörökké. Ámen. 84) Akit a 13. napon három király meglátogatott, megtalált és leborulva imádott. Ámen. 85) Akinek, mint királynak, embernek és Istennek, a királyok ajándékokat hoztak: aranyat, tömjént és mirhát. Ámen. 86) Akit a 40. napon felajánlottál a templomban mint egy szegény gyermeket a szegényekre kirótt áldozati adománnyal. Ámen. 87) Akit Simeon karjaiba vett és megáldott, és Szent Anna is megvallotta Õt urának, és beszélt róla mindenkinek, aki Izrael megváltására várakozott. Ámen. 88) Akirõl Simeon prófétált neked: „És a Te lelkedet is tõr fogyja átjárni.” Ámen. 89) Ezért ettõl fogva Te mindig szívedben hordoztad Fiad szenvedését. Ámen. 90) Akit, félve Heródes fenyegetésétõl, Egyiptomba vittél, és 7 évig ott éltél vele. Ámen. 91) Akin beteljesedett Izajás jövendölése: „Az Úr felment a felhõk fölé”, vagyis teföléd, és bement Egyiptomba. Ámen. 92) Akit 7 év után visszavittél Názáretbe, azaz a virágot a virághoz, Te mint a virág anyja visszahoztad a virágot. Ámen. 93) Aki veled szokott felmenni a Templomba, és amikor 12 éves volt, õ ott maradt, hogy példát adjon azoknak, akik szerzetbe akarnak lépni, és azért is, mert Õ mint Tanító szándékozott a 12 apostolt kiküldeni prédikálni. Ámen. 94) Akit Te fájlalva kerestél, és örömmel találtál meg. Ámen. 95) Aki alázatosan alávetette magát Neked, hogy megmutassa, milyen kiváló méltóságod van neked közöttünk. Ámen. 96) Akinek szavait és csodáit megõrizted, elmélkedtél rajtuk, és az evangélistáknak elbeszélted. Ámen. 97) Aki az alázatosság példáját adva, 30 éves korában egy szolga által megkeresztelkedett. Ámen. 98) Akirõl az Atya szava így szólt: „Ez az én szeretett Fiam”, és a Szentlelket is lehetett ott látni. Ámen. 99) Akit a Szentlélek a pusztába vezetett, hogy ott az ördög Õt megkísértse, és Õ pedig legyõzze azt. Ámen. 100) Aki olyan született Vezér volt, hogy egyedül gyõzött, és számunkra hasznot hozott. Ámen.
(Tertia quinquagena)
101) Aki a Te kérésedre a vizet borrá változtatta. Ámen. 102) Akirõl, ismervén Õt bensõleg, azt mondtad a szolgáknak: „Tegyétek meg, amit mond nektek.” Ámen. 103) Aki tanítványai közül 12 apostolt választott ki. Ámen. 104) Aki a hegyen nekünk a 8 boldogságot tanította. Ámen. 105) Aki tanítványaival együtt hirdette a mennyek országát, míg körbejárt velük fáradhatatlanul az egész országban. Ámen. 106) Akit nem tiszteltek a saját hazájában, hanem még le is akarták taszítani a hegyoromról. Ámen. 107) Aki meggyógyította a betegeket, akiket hozzá vittek, és három halottat feltámasztott. Ámen. 108) Akit Márta megvendégelt otthonában, és aki szerette Máriát, Lázárt pedig feltámasztotta és megsiratta. Ámen. 109) Aki visszaadta a látást a vakonszületettnek, és aki a pálmák napján Jeruzsálembe szamárháton vonult be. Ámen. 110) Akit a nép így üdvözölt: „Irgalmazz nekünk, Dávid fia! Áldott, aki az Úr nevében jön!” Ámen. 111) Aki bement a Templomba, és kiûzte onnan az árusokat és vásárlókat. Ámen. 112) Akinek szent lábait Magdolna könnyeivel mosta meg, és hajával törölgette. Ámen. 113) Aki, miután megmosta tanítványainak lábát, az utolsó vacsorán megalapította szent Testének és Vérének szentségét, hogy azt konszekrálják és magukhoz vegyék szeretetének csodálatos emlékéül. Ámen. 114) Aki szívhez szóló beszéde után tanítványaival együtt elment velük imádkozni. Ámen. 115) Aki otthagyta tanítványait, és egy kõhajításnyira elment egyedül imádkozni, és ott vért izzadott. Ámen. 116) Aki saját akaratát az Atya akaratának alávetette, és azt mondta: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied!” Ámen. 117) Aki háromszor keltette fel tanítványait, és figyelmeztette õket, hogy imádkozzanak, nehogy kísértésbe essenek. Ámen. 118) Aki a reggeli órákban önként ment, hogy Júdással és ellenségeivel találkozzon. Ámen. 119) Aki ezt mondta Júdásnak: „Barátom, mi végre jöttél?”, és azt is: „Júdás, te csókkal árulod el az Ember Fiát?” Ámen. 120) Aki így szólt ellenségeihez: „Kit kerestek?”, és amikor azok azt válaszolták: „A názáreti Jézust”, ezt mondta nekik: „Én vagyok az”, mire azok meghátráltak, és a földre estek. Ámen. 121) Aki megengedte nekik, hogy felkeljenek és letartóztassák õt. Ámen. 122) Akit megkötöztek, mire azt mondta nekik: „Úgy jöttök hozzám, mint valami gonosztevõhöz, pedig naponta veletek voltam a Templomban, és akkor hozzám se nyúltatok. De ez a ti órátok.” Ámen. 123) Akit durván összekötöztek, és sietve elvezették, hogy Annásnak átadják õt. Ámen. 124) Akit ravaszul kifaggattak, de õ becsületesen felelt nekik, és ezért arcul ütötték. Ámen. 125) Akit aztán Kaifáshoz vezettek, hamis tanúkkal vádoltak, leköpdöstek, arcul ütöttek, kigúnyoltak, és végül halálra ítéltek. Ámen. 126) Akit az elsõ órában Pilátushoz vittek, aztán Pilátustól Heródeshez, ahol õ szótlan maradt, majd megint Heródestõl vissza Pilátushoz, aki õt fehér ruhába öltöztette. Ámen. 127) Akit a harmadik órában Pilátus házában megostoroztak, tövissel koronáztak, bíborpalástba öltöztettek, leköpdöstek, fejét nádszállal verték, és Õ mindezt türelemmel viselte. Ámen. 128) Akit a legkegyetlenebb halálra ítéltek, mialatt a zsidó tömeg így kiáltozott: „Feszítsd meg, feszítsd meg õt!” Ámen. 129) Aki a hatodik órában Jeruzsálem utcáin két gonosztevõ között cipelte a keresztet. Ámen. 130) Aki hozzád fordult és az asszonyokhoz, akik siratták õt, és akiket Õ vigasztalt. Ámen. 131) Akit a domb tetején megfosztottak ruháitól, és epével kevert bort adtak neki inni. Ámen. 132) Akinek kezeit és lábait durva szögekkel keresztre szögezték, és így kegyetlenül keresztre feszítették. Ámen. 133) Akit nagy nehezen a kereszten magasra emeltek, és egy táblát szögeztek a feje fölé, amelyen megjelölték az õ nevét. Ámen. 134) Aki mindezt türelmesen végigszenvedte, és elsõ szavaival Atyjához könyörgött kínzóiért. Ámen. 135) Aki a jobb latornak, aki irgalomért esedezett, ezt mondta: „Még ma velem leszel a Paradicsomban.” Ámen. 136) Aki, együtt érezve fájdalmakat szenvedõ édesanyjával, János gondjaira bízta õt. Ámen. 137) Aki a kilencedik órában felkiáltott: „Éli! El!”, és elhagyatottnak érezte magát. Ámen. 138) Aki mindenkinek az üdvösségét óhajtva így szólt: „Szomjúhozom!”, és erre epével kevert ecetet adtak neki inni. Ámen. 139) Aki, miután minden beteljesült, amit az Írások elõre megmondtak, így szólt: „Beteljesedett!” Ámen. 140) Aki saját akaratából lehajtotta fejét, és átadta lelkét az Atya kezeibe. Ámen. 141) Akinek oldalát és szívét egy katona lándzsája döfte át, amibõl aztán vér és víz folyt ki. Ámen. 142) Akinek testét József és Nikodémus levette a keresztrõl, és eltemették. Ámen. 143) Akinek lelke leszállt az alvilágba, és onnan kihozta magával a választottakat. Ámen. 144) Aki a harmadik napon feltámadt, megjelent Neked és másoknak, ami Téged nagyon megörvendeztetett. Ámen. 145) Aki a negyvenedik napon felment a mennybe, és az ötvenedik napon elküldte a Szentlelket. Ámen. 146) Aki Téged az apostolok, evangélisták és tanítványok közé számított. Ámen. 147) Aki elrendelte, hogy János különös módon tiszteljen Téged, és törõdjön Veled életed végéig. Ámen. 148) Akit Te nagy szeretettel, gyakran meglátogattál, amikor elzarándokoltál a mennybemenetel, a temetés és feltámadás különbözõ helyeire, és mindenüvé, ahol Õ szenvedése alatt megfordult. Ámen. 149) Aki meglátogatott Téged a szentekkel együtt, amikor haldokoltál, és elõször lelkedet, aztán a harmadik napon a testedet is felvitte a mennybe az angyali kórusok fölé, hogy láthassad az Üdvözítõnek az arcát. Ámen. 150) Akit a zsidók igazságtalanul elítéltek, aki majd el fog jönni ítélni az élõket és holtakat. Ámen.
Nagy Ferenc
A HÚSVÉTI VIGÍLIA
Forrásmûvek rövidítése. RM (1969): Római Misekönyv, a magyar kiadás oldalszámával. LÉ (1969): Egyetemes szabályok a liturgikus évrõl és naptárról, sorszámmal. (= RM 77–85.) PS (1988): Az Istentiszteleti Kongregáció Paschalis sollemnitatis kezdetû rendelkezése, sorszámmal.
Irodalom. Ócsai József: Teológia 19, 1995, 60–64. Nagy Ferenc: Távlatok 6, 1996, 441–444. Czike Imre János: Magyar Papi Egység 1999/1, 8–11. Nagy Ferenc: Magyar Papi Egység 1999/1, 12–15. Nagy Ferenc: Magyar Papi Egység 2001/1, 25–27. Bárdosy Éva: Távlatok 2002, 637–641. – A felsorolt írásokra a szerzõ nevével és a megjelenés évével hivatkozom. Ha a hivatkozás évszámot nem tartalmaz, akkor a jelen (alakuló) íráshoz küldött hozzászólásról van szó. (Ezek fogalmazását, de nem az értelmét olykor kissé módosítom.) A saját régebbi szövegeimbõl vett részek forrását nem jelölöm meg, és a szövegeket nem teszem idézõjelbe.
Egy friss élmény
Életemben az idén elõször szolgáltattam ki fiatal felnõttnek a húsvéti vigílián a kereszténységbe avatás szentségeit. Némileg hasonló élményben 1985. májusban volt részem: a hamiltoni (kanadai) magyar plébánián az egyik húsvéti vasárnapon a plébániai misében öt gyermeket kereszteltem; közülük a két tizenévest bérmáltam és áldoztattam is. (Az akkori hamiltoni vigília-szertartás egy sajátos szempontjáról: Nagy 1999, 13.)
Az idei iniciáció egy kisebb (50-60 személyt befogadó) kápolnában történt. A keresztelendõ évek óta jár oda a vasárnapi misére, és másfél éve szólt, hogy szeretne megkeresztelkedni. Azok, akik a húsvéti vigílián jelen voltak, kisebb részben a katekumen bolgár ortodox és evangélikus családtagjaiból kerültek ki, nagyobb részben pedig a vasárnapi misék résztvevõibõl, nevezetesen a nõvérközösségbõl is. (Maguk a nõvérek nem számítottak a vasárnapi hívek ilyen nagy számú részvételére egy kora éjjeli szertartáson.) A keresztanya a jelölt egy iskolatársa, tanúi pedig ortodox orvos nagynénje és egy szerzetesnõvér. Ezek a részletek érzékeltetik, hogy az iniciáció több szempontból különbözött egy plébániai húsvéttól. A szertartás este 8-kor kezdõdött, és valamivel hosszabb volt másfél óránál. Az aktív részvételt több nõvér és egy barátnõ, fõleg pedig az említett kulcsszemélyek biztosították. Három ószövetségi olvasmányt vettünk az igeliturgiában. Én magam énekeltem a húsvéti öröméneket, a szentlecke utáni allelujás zsoltárt, a bérmálás szövegeit, a prefációt, a közösség pedig az állandó részeket, a miatyánkat és néhány húsvéti éneket. Ahhoz, hogy az egész szertartás szép és elmélyült legyen, nagymértékben hozzájárult a megkeresztelkedõ (elsõéves orvostanhallgató) derûs és szeretetreméltó egyénisége, és az a tény, hogy ennek a nem plébániai, de egymást ismerõ és melegen szeretõ közösségnek évek óta ismert vendége.
Feltámadási körmenetet nem tartottunk. A telek maga elég nagy, de az utcaszinttõl erõsen lejt; a sötétben való botorkálás veszélyes lett volna. A tûzszentelést a kápolna bejáratától kissé távolabb végeztük, és a gyertyás bevonulás alatt egy feltámadási éneket is énekeltünk.
Két apróság. – A színhelyre utazva találkoztam a vasárnapi misék egyik résztvevõjével. Meglepõdve és örömmel kérdezte: „Lesz feltámadási körmenet?” „Lesz húsvéti virrasztás kereszteléssel. 8-kor kezdõdik.” „Akkor inkább elmegyek a 6-kor kezdõdõ feltámadási körmenetre.” (Ténylegesen ez is plébániai vigília-szertartás volt.) – Hazafelé utazva, 10 óra után, elmentünk egy szerzetesi templom, virágzó apostolkodás központja mellett; a templom ablakain átragyogó fényes kivilágítás érzékeltette, hogy javában folyik az ünnepélyes vigília. Pár kilométerrel tovább a rendõrség tartóztatta fel átmenetileg az autóforgalmat; az ott folyó, a vigíliát befejezõ körmenetben más években én is többször vettem részt.
„Csodálatosan szép lehetett az intim körben a vigília az iniciációval. Annak is csak örülni lehet, hogy nem terhelték meg a szertartást a körmenettel, amely önmagában szép, de teljesen más jellegû istentisztelet, és nem illik oda. – De szerény véleményem szerint nem illett a bevezetõben leírt szép eseménybe a gyertyás bevonulást kísérõ ének sem. Úgy gondolom, nem szabad félni a csendektõl. Egyik legszebb mozzanata a vigíliának a méltóságteljes, mély csendben történõ bevonulás a sötét templomba a húsvéti gyertyával, amely csendet csak a három »Lumen Christi« töri meg, az egyre jobban kibontakozó világosságot kísérve, és amelyet az »Exsultet« kirobbanó örömteli dallama követ mint elsõ ünnepélyes ének.” (Tarnai Imre. Hasonló értelemben Füzes Ádám is. Erre a témára késõbb még visszatérünk.)
Átfogó eszmélõdések
„Az egész liturgikus év csúcspontja a húsvéti triduum, a szent háromnapnak pedig a vigília a középpontja.” „A vigília már a IV. században kitöltötte az egész éjszakát, annyira, hogy húsvét napján nem is volt külön istentisztelet. Már akkor is négy lényeges részbõl állt: 1. fényünnepség; 2. olvasmányok; 3. keresztelés; 4. Eucharisztia.” (Ócsai 1995, 60.)
– A vigília megtartása
Papságunk állománya erõsen megfogyatkozott, és a közeljövõben is a létszám csökkenésére kell számítanunk. Ez a tény már jó ideje olyan elõretekintõ tervezésre kötelezne bennünket, amelyet komolyan és határozottan el kellene kezdenünk, sõt már be is kellett volna fejeznünk. – Egyéb fontos tényezõt is tekintetbe kell vennünk: a húsvéti vigília megünneplése munkatársakat és közös elõkészületet kíván, különben esetleg olyanra sikerül, hogy többet ront, mint épít.
A legtöbb városi plébániának még van legalább plébánosa. Komoly lehetõség áll tehát fenn, hogy a vigíliát a városokban szépen lehet elõkészíteni és lebonyolítani.
A vidéki lelkipásztorkodásban nincs semmi tapasztalatom. Ott nyilván különös nehézséget jelent az, hogy egy pap esetleg 4-8 helyet is kénytelen ellátni. Kétségesnek tûnik azonban számomra olyan gyakorlatnak igazi lélek- és egyházépítõ jellege, hogy a pap, rosszul vagy sehogy elõkészítve, kétszer (vagy talán még többször is?) végigcsinálja a húsvéti vigíliát egy-három tucat hívõ részvételével. Szervezés kellene, és az arra is kiterjedhetne, bizonyára nem eredménytelenül, hogy a kis lélekszámú közösségekbõl egy-két tucat keresztény hívõ vigíliát és feltámadást ünnepelni autóval elmenjen a szomszéd helységbe (ahol talán gyermekkeresztelésre, elsõ áldozásra vagy felnõttbeavatásra is sor kerül). – Ez persze már létezik is. A liturgikus levelezõlistáról való a következõ hír: „Egy plébános, akinek három faluja van, busszal hozta az egyik falu templomához a híveket, s így együtt ünnepelték a vigíliát. Senkit sem rövidített meg, és magának sem szerzett [a húsvéti vigília megduplázásával] ideges, keserû húsvétot.” (Verbényi István.)
– A vigília idõpontja
„A római liturgia elsõ közvetlen forrása, amely a húsvéti vigília megkezdésének idõpontjáról ír, a [600–630 körül keletkezett] Sacramentarium Gregorianum.” E Sacramentarium elmondja, hogy a vigíliához való gyülekezés délután 2 óra körül kezdõdik. „Szerintem is jobb mindent éjszaka kezdeni; de a rendeleti megoldásoktól tartózkodni érdemes addig, amíg a gregorián kori római liturgiát más téren nem sikerül meghaladni. Attól pedig még messzebb vagyunk.” (Földváry Miklós.)
Jó azonban azt is számba venni – mondom én –, hogy az (akkor még görög nyelvû) római húsvéti vigília legrégibb és meglehetõsen részletes leírása Római Hippolütosz 215 körül íródott, Paradoszisz (Apostoli Hagyomány) címû mûvében található. „Virrasszanak egész éjjel, és hallgassák az olvasmányokat és oktatásokat. . . Amikor a kakas megszólal, imádkozzanak elõször a víz fölött. . . (A keresztelendõk) vetkõzzenek le, s merítsék alá elõször a gyermekeket. . .” (20. és 21. pont.)
A liturgikus évrõl és naptárról szóló, jelenleg érvényes egyetemes szabályok fogalmazása egyértelmû, kerek és határozott: „Húsvét vigíliáját, vagyis azt a szent éjszakát, amelyen feltámadt az Úr, »valamennyi szent vigília szülõanyjának« (Szt. Ágoston) tekintjük. Ezen az éjszakán az Egyház virrasztva várja Krisztus feltámadását, és a szentségek kiszolgáltatásával ünnepli. Ezt a szent virrasztást tehát teljes egészében éjszaka kell megrendezni, mégpedig vagy úgy, hogy a sötétedés beállta után kezdõdjék el, vagy úgy, hogy vasárnap hajnal elõtt fejezõdjék be.” (LÉ 21.) A vigília-szertartás misekönyvi bevezetése, amelyen minden celebráló pap szemének fenn kell akadnia, az idézett szöveg második részét tartalmazza. (RM 241.) – Hazánkban gyakorlatilag a fenti szabályozás értelmében az esti kezdés elsõ lehetséges idõpontja kb. a nyári idõszámítás szerinti 20 óra.
Egyes vidékeken szerte a világon a vigília ünneplése kisiklott; „egyszerûen ünnepi elõesti misének tekintik, úgy ünneplik, mint a vasárnapot megelõzõ szombat esti miséket.” Pedig a helyes eljárás ez: „A húsvéti vigília egész ünnepe éjjel történik. Ne kezdõdjék a sötétedés beállta elõtt, és ne végzõdjék a vasárnapi pirkadat után. Ezt az elõírást szigorúan be kell tartani. Az ellenkezõ és itt-ott meghonosodott visszaéléseket és szokásokat, amelyek szerint a húsvéti vigíliát a vasárnapi elõmise órájában ünneplik, el kell vetni. Néha azzal indokolják meg ezt az eljárást, hogy nincs elég éjszakai közbiztonság. Ezt azonban nem alkalmazzák a karácsonyi éjszakára vagy egyéb természetû rendezvényekre.” (PS 3 és 78. – Franciából készült saját fordításom: Nagy 1996, 442.)
A lelkipásztorok végiggondolták-e és vállalják-e, hogy az Egyház húsvétfelfogásához nekik mint keresztényeknek és lelkipásztoroknak elkötelezõ közük van? A húsvéti liturgia szolgáinak (ministri) vagy (a római pápától és a II. vatikáni zsinat utáni egyetemes püspöki kartól függetlenült) urainak tekintik-e magukat? (További eszmélõdések: Nagy 1996, 443.)
Az igaz, hogy nem kellene figyelmen kívül hagyni egy a karácsonyi éjjeli mise és a húsvéti vigília között fennálló jelentõs eltérést. „A húsvéti vigília a feltámadási körmenettel együtt lényegesen hosszabb az éjféli misénél; ez pedig sokaknak próbára teszi állóképességét. Valamint azzal sem számol a rendelkezés, hogy míg az éjféli mise teljes egészében a templomban zajlik, addig a feltámadási körmenet az utcán; kései idõpontban pedig ez zavarhatja a környék lakóinak éjjeli nyugalmát.” (Ócsai J. 1995, 64.)
A 90-es évek magyar egyházmegyei zsinatai, úgy látszik, így vagy úgy valamennyien foglalkoztak a húsvéti vigíliával – lásd pl. Esztergom-Budapest (1994) 51. old., Vác (1995) 37. old., Székesfehérvár (1997) 64. old., Debrecen-Nyíregyháza (1999) 26. old. –, de csak Székesfehérvár csatlakozott a kizárólagosan éjjeli idõpont kifejezett sürgetéséhez.
„Plébániáink döntõ többségében (tisztelet a kivételnek) szinte természetesen végzik a »nagyszombati« szertartásokat a verõfényes délutáni órákban, pedig az említett okmány [PS] nagyszombattal kapcsolatban egyértelmûen fogalmaz: »A mai nappal esetleg egybekötött szokásokat – mivel régebben elõvételeztük nagyszombatra a húsvéti ünnepet – helyezzük át az éjszakára vagy húsvét napjára.« (76. pont.) – Mintha mi sem történt volna, templomaink zömében – nem kivételek a püspöki székesegyházak sem! – nagyszombat délutánján hangzik fel a »Krisztus világossága!« A legszomorúbb az, hogy ez a liturgikus visszaélés [. . .] fel sem tûnik senkinek!” (Czike I. J. 1999, 9.)
– A feltámadási körmenet
– – Visszapillantás a közelmúltba
Ebben az összefüggésben elõször érdemes újra felidézni olyan múltbeli tényeket, amelyeknek utolsó szakaszára a hetvenévesek még személyesen emlékezhetnek.
A feltámadási körmenet létrejöttében és népszerûségében jelentõs szerepe volt annak, hogy az elsõ századok éjjeli virrasztása fokozatosan áttevõdött szombat estére, délutánra (Sacramentarium Gregorianum!), majd délelõttre. A középkortól kezdve évszázadokon át, egészen a 20. század közepéig, a húsvéti vigíliát (a 16. század óta kötelezõen és kizárólag) szombaton délelõtt (és persze latinul) ünnepelték. Ilyen körülmények között alakult ki a tridenti zsinat után (Németországban és a bécsi császári udvar országaiban) a feltámadási körmenet; Urunk feltámadása ezzel az esti és népnyelven tartott paraliturgiával jelentett élményt a magyar (és más közép-európai) katolikusoknak.
1951 és 1955 (a húsvéti virrasztás õseredeti rendjének visszaállítása) és 1990 között hazánkban a vallásgyakorlás terén nem sokat lehetett újítani; sõt a helyzet inkább a hagyományok (nem mindig szükséges és hasznos) konzerválásának kedvezett.
„A húsvéti vigília kérdése hazánkban a rendszerváltásig nem hozott semmiféle változást. Gyakorló plébánosokként a vigíliát napfényes délután kezdtük, mert 19 órára mindent be kellett fejeznünk az ÁEH rendelkezése szerint. Odáig ment a dolog, hogy nagyon sokszor megtapasztaltuk a konkrét ellenõrzést is: ott álltak a megfigyelõk vagy egyenruhában, vagy civilben. – Így ami más országokban már évtizedekkel korábban lezajlott, nálunk 1990 körül kezdõdött, persze a maga gyermekbetegségeivel. Amíg a mise szövegeivel kreatív módon bánhattunk (mert ez a templomon kívülre nem irányult) – és persze sok zagyvaság is született (nemcsak nálunk, hanem például a franciáknál is) –, addig a húsvéti vigília kreatív kísérletezése csak a 90-es évek kezdetén indulhatott meg.” (Verbényi István.)
– – A múlt hatásai a jelenre
„A legtöbb problémát a feltámadási körmenet jelentette és jelenti. Ezt még a templomhoz szinte alig kötõdõ »hívek« is számon tartják, éspedig mint a legfontosabb dolgot, amely nélkül elképzelhetetlen a húsvét ünneplése.” (Verbényi István.)
Igen, ma is nagyon sok katolikus (és nem katolikus!) vágyik arra (és sokszor nem többre), hogy nagyszombat esti körmenettel ünnepelje meg a feltámadást, utána pedig, ugyancsak az évszázados hagyománynak megfelelõen, elkölthesse a húsvéti sonkát. – Mások (pl. aprógyermekes családok) nem képesek a húsvéti vigílián végig részt venni, viszont a körmenet nekik is színes, mély vallásos élményt jelent.
A legutóbbi évtizedekben a megújult húsvéti liturgiával nem mindig és nem igazán sikerült összhangba hozni a feltámadási körmenetet. Ugyanakkor a húsvéti vigíliának a hívek nagy többsége körében nem sikerült döntõ vonzóerõt biztosítani (amely vetekedhetne pl. a karácsonyi éjjeli [nem feltétlenül éjféli!] misével).
„Püspökök és papok egyaránt más és más módon vélekednek és kísérleteznek. Van, aki a hagyományt tartja fontosnak; tehát a húsvéti vigília után legyen meg a húsvéti körmenet. Számos helyrõl sikeres húsvétvasárnapi feltámadási körmenetekrõl számolnak be. Az idõpontok szórásának teljes a gazdagsága: délutántól egészen a hajnali, sõt a vasárnap délelõtti órákig.” (Verbényi István.)
A továbbiakban a feltámadási körmenet néhány megoldását javasoljuk. – Azt talán jó lesz már elõre világosan leszögeznünk: a feltámadási körmenetet most és a jövõben semmiképpen sem lehet (ha az õsi és egyszersmind mai római katolikus liturgia szellemének és kívánalmainak meg akarunk felelni) a „szokásos”, a „hagyományos” idõpontban, vagyis szombat este megtartani. A „húsvéti” vigíliát nem elõzheti meg semmiféle „szombati” szertartás.
– – Elsõ megoldás
Esztergom–Budapest és Vác egyházmegyei zsinata (51., illetve 37. old.) így rendelkezik: „A húsvéti vigília ünneplésének módja a lelkipásztori szempontok figyelembevételével különbözõ lehet. Ahol a feltámadási körmenet nagyszombat esti õsi szokása érvényben van, és a hívek nagyszámú részvételével folytatható, ez ma is lelkipásztori gyümölcsöket teremhet, és bátran követhetõ. Hazánkban sokfelé hitvalló bátorsággal ragaszkodott hívõ közösségünk ehhez a szokáshoz. Ahol fenntartják, a vigíliai szertartásnak meg kell elõznie a körmenetet. Ahol a feltámadási körmenet történelmi hagyományát nem õrizték meg, ott törekedjenek a feltámadási szertartást az egyetemes liturgikus elõírások szerint megtartani.”
Általánosabban szólva: helyes és szerencsés megoldásnak tekinthetjük azt, ha a körmenet vagy a vigíliamiséhez, vagy húsvét vasárnapján az ünnepi miséhez kapcsolódik befejezésként. Ebben a körmenetben tehát a hagyományos módon az Oltáriszentséget nyilvánosan kivisszük az utcára, az emberek világába (az imádás, az öröm, a tanúságtétel jegyében). (Vö. Székesfehérvár 64. o.)
Hasonló megoldás: „Mi itt újabban a vasárnapi szentmise elõtt végezzük a körmenetet.” (Tarnai Imre.)
– – Második megoldás
A következõ két megoldás a feltámadási körmenetet a húsvéti vigília elsõ fõrészébe, a fényünnepségbe (lucernariumba) iktatja be. Pontosan ezáltal sokkal nagyobb tartalmi, részvételi és szimbolikus gazdagságot biztosít neki, mint a hagyományos feltámadás. Vonzó és nevelõ hatása szintén jelentõs lehet: akadhat, aki kedvet kap, hogy a lucernarium után tovább maradjon. Aki pedig (egyelõre, a keresztény közösséghez tartozásának jelenlegi foka vagy családi állapota szerint) többre nem képes, többre nem vágyik, az a körmenet után szépen hazamegy sonkát enni vagy a gyerekeket lefektetni.
E megoldások konkrét módja nagymértékben függ attól, milyen és mekkora templombelsõ és templom körüli tér áll rendelkezésre. Elõnyt jelent, ha a templom elõtere tágas, belseje pedig nemcsak tágas, hanem differenciált is.
A második megoldás ötletét a budai ciszter plébánia gyakorlatából veszem. Lényegében abból áll, hogy a tûzszentelés meg a gyertya elõkészítése utáni körmenetet kiszélesítjük feltámadási körmenetté.
a) Tûzszentelés és a húsvéti gyertya elõkészítése. A meggyújtott (elég nagy) tûz körül a közösség családok, egyesületek stb. szerint csoportosítva gyülekezzék.
b) Feltámadási körmenet. A természetes közösségek lehetõleg maradjanak együtt. A résztvevõk végigjárják a feltámadási körmenet szokásos útvonalát, utána vonulnak be a templomba. Valószínûleg az Oltáriszentség körülhordozása nem illene bele ebbe a szertartásba; a Feltámadottat az égõ húsvéti gyertya jelképezi, és körülveszi a róla meggyújtott sok kis gyertya. Ha a templom belsõ terének kiképzése lehetõvé teszi, a kisgyemekes családok, valamint azok a személyek, akik a folytatásra talán nem kívánnak maradni, olyan helyre kerülnek, ahol a gyermekek viselkedése és a személyek távozása nem zavarja a szertartás folytatását.
c) Húsvéti örömének.
Akadhat olyan (bizonyára nem gyakori) lehetõség is, hogy egymáshoz közeli városi plébániák egyetlen tûzszentelést tartanak, együtt készítik elõ húsvéti gyertyáikat; a közösen elkezdett feltámadási körmenet aztán részekre oszlik, és mindegyik közösség megy a saját templomába a vigília további ünneplésére.
– – Harmadik megoldás
A harmadik megoldási mód többek között a pestszentlõrinci fõplébánián van gyakorlatban.
A vigília-szertartás elsõ fõrészének, a fényünnepségnek a felépítése így fest: a) tûzszentelés és a húsvéti gyertya elõkészítése, b) bevonulás a templomba a húsvéti gyertyával, c) húsvéti örömének, d) feltámadási körmenet az Oltáriszentséggel a templomon kívül, a világ nyilvánossága elõtt.
Az így megtervezett körmenethez liturgikus kiindulásként több minden adva van: a) a nagycsütörtöki esti misében konszekrált és monstranciában szentségimádásra kitett ostya, a húsvéti misztérium egységének és folyamatosságának eleme (amelyet talán imádás céljából nagypénteken a szent sírra is kitettek, és esetleg éppen onnan vesznek most fel), b) a húsvéti gyertya, a feltámadott Krisztus szimbóluma, c) a húsvéti gyertyáról meggyújtott körmeneti gyertya minden hívõ kezében.
A körmenetet mint a vigília részét (amely után igeliturgia következik) nyilván nem szentségi áldással kellene befejezni, hanem pl. egy húsvéti könyörgéssel.
– – Negyedik megoldás: Húsvéti vigília pap nélkül
„Vonzott a feladat nagyszerûsége, mert már olvastam ugyan a Szent három nap pap távollétében címû liturgikus összeállítást, amelyet az egri minoriták adtak ki, de ilyesmit az életben megvalósítani mégiscsak más.”
„Nagyszombaton »estefelé« (de a márciusi verõfényben) megkezdõdött az elsõ vigília-szertartás. Ezen a helyen már évek óta hiába sóvárogtak a húsvéti gyertya illendõ »üzembe helyezése« után. Pedig egy, a faluból származó német asszony minden évben gyönyörû húsvéti gyertyát adományozott a templomnak. Ezúttal azonban végre részt is vehetett a szertartáson, mert volt szertartás, még ha csak az én gyarló szolgálatom által is. Meggyújtottuk a tüzet, megszenteltük szentelt vízzel, majd a róla meggyújtott húsvéti gyertya lángjáról ki-ki átvette a szent tüzet, és szent Anyánk, az Egyház ebben a szép faluban is örvendhetett, hogy ekkora fény áradt el benne, örvendezett a nép szent éneke, és bátran betöltötte az Isten házát, amelyben elõzõleg nem gyújtottunk mesterséges fényeket, és így legalábbis homályos volt. Az Alleluja »visszatérésekor« indítottuk a körmenetet a Feltámadtam! intonálásával, és abban a húsvéti gyertya és az Oltáriszentség elõtt a zászlóvivõkön kívül a céhjelvények hivatásos hordozói is ott haladtak. Visszatérve a templomba már a szokásos helyére került az Eucharisztia, és onnantól kezdve szinte ismerõs módon folytattuk a húsvéti vigília ünneplését.
Sajnos, a befejezés után rohanni kellett a plébánia másik legtávolabbi pontján fekvõ községbe, hogy még ott találjuk a szertartásra érkezõket abban a templomban is. Nekem úgy tûnt, hogy az ottani hívek talán el tudnák képzelni a feltámadási körmenetet ettõl a szertartástól egészen elkülönítve, a vasárnap délelõtti misével összekapcsolva.” (Bárdosy É. 2002, 640.)
Ennek a megoldásnak tehát nem csupán az a sajátossága, hogy pap nélkül történik, hanem az is, hogy a körmenet az igeliturgia végéhez csatlakozik.
– – Fenntartások és ellenvetések
„A fölvetett ötlettel szemben (körmenet a tûzszentelés vagy Exsultet után) magam egy kicsit konzervatív vagyok. Számomra az eszményt nem a meglévõ vigília megbontása jelentené. Annak van egy dinamikája: tûzszentelés, a pap csöndes bevonulása gyertyával, egyre növõ megilletõdött fényesség a hívek gyertyáival, Exsultet – már világos, de még ószövetségi virrasztás elõképekkel, keresztelési oktatással (7 olvasmány) – aztán növekvõ öröm: Gloria, harangok, orgona, újszövetség: szentlecke, teljesség: alleluja, evangélium – keresztelés – mise (az Eukarisztia szerintem itt nem egy ráadás csak, hanem igazi csúcs, benne a keresztre feszített és feltámadt Jézus nemcsak szimbolikusan megjelenik, hanem részünk van benne) – ezután jöhet bármi: körmenet, agapé, tánc. Tehát: nem találom az egész vigília belsõ logikájával megegyezõnek, hogy a körmenetet valahova az elejére tegyük.” (Füzes Ádám.)
„Nem tudok lelkesedni azért a megoldásért, amikor a körmenetet a tûzszentelés után »beépítik« a római rítus folyamába. . . Nagyon »kényszermegoldásnak« érzem a körmenetet – csak azért, hogy »megmentsük« – részévé tenni a vigília-szertartásnak, amely alapvetõen keresztségi liturgiaként aktualizálja a feltámadást.” „Füzes Ádámmal nem beszéltünk össze!” (Tarnai Imre.)
– Közvetlen tennivalók
Ahhoz, hogy valami újítás, módosítás az egyháziasság és a liturgia szellemének megfelelõen történjék, a püspökök engedélyezõ és bátorító kezdeményezésére lenne szükség.
Ezt megelõzhetné egy vitafórum a MALEZI keretében. Ehhez a javaslathoz a MALEZI igazgatója fûzi hozzá: „Kétségtelenül nem ártana számos liturgikus témát megvitatni. Ezért tisztelettel arra kérlek, kedves Páter, hogy a MALEZI tervérõl légy szíves tájékoztatást adni. Szeptembertõl rendszeres havi liturgikus konferenciákat szeretnénk tartani, a püspökkari titkárság székhelyén, ahol minden szükséges feltétel biztosítva lesz. December elején egész napos konferencia lesz a Sacrosanctum Concilium (40 éves) meg a Tra le sollecitudini (100 éves) témáiban.” (Verbényi István.)
Jó lenne az engedélyezett kísérletezéshez megfelelõ idõben ideiglenes liturgikus és lelkipásztori segédeszközöket közzétenni.
A kísérleti ünneplések tanulságai alapján minél hamarabb össze kell majd állítani a szertartáskönyvet. Ez most már gyorsabban megtörténhet, mint a felnõttek katekumenátusával. „Köztudott, hogy az OICA [a keresztény beavatás 1972-es alapvetõ római dokumentuma], amelynek fordítása készen volt, az említett jeles intézmény [ÁEH] jóvoltából nem kerülhetett kiadásra. Ezért nagyon sok minden konzerválódott, és a rendszerváltás után »ránk zúdult a lehetõség«.” (Verbényi István.)
Az illetékes római kongregáció nem fog meglepõdni, ha a magyar püspöki kar egy a feltámadási körmenetrõl szóló szertartáskönyv megerõsítését kéri. (Ehhez a kérdéshez vö. Új Ember, 2001. február 25-i szám, 7. oldal, a középsõ oszlopban lent.)
Epilógus
A hívek mekkora ellenállásától kell félnünk? Talán az, amit legijesztõbb liturgikus élményemként õrzök emlékezetemben, megsejteti a választ.
40-50 évvel ezelõtt a flamand katolikusok nem voltak kevésbé hagyományõrzõk (és egyben talán maradiak is), mint a magyarok. Tisztelem és szeretem õket; újmisésként 1958-ban az õ vendégük voltam.
1970-ben egy brüsszeli flamand káplán, Leuvenben élõ más külföldiekkel együtt, engem is meghívott nagycsütörtök estére a plébániájára, hogy „tanúságot tegyünk saját népünk egyházáról”. A mise a templom alatti teremben volt; a közösség tagjai, fõleg az érett középkor képviselõi családtagjaikkal, négyszemélyes asztalok körül (egész idõ alatt) ültek. Mi (a házigazdán és rajtam kívül egy amerikai pap meg egy indonéz egyetemista) az elnöki asztalnál, teljes civilben. Egyetlen szentírási szakaszként a János-evangéliumból a Nikodémus-elbeszélést (3. fej.) olvasták (?!). Az eucharisztikus imát a káplán rögtönözte. Még mise elõtt azt ajánlotta, hogy „koncelebráljunk”: õ konszekrálja a kenyeret, én (aki az amerikaitól eltérõen tudtam flamandul) a bort; természetesen elhárítottam, mondván, hogy így egyikünk sem konszekrálna. Számomra az egész eseménysorozatban ez az ajánlat volt a leginkább ijesztõ elem.
Mostani témánkhoz a tanulságot abban látom: az embereket idõvel és szívós kitartással a legjobb és legszebb vagy a legfonákabb és legbutább ügyeknek egyaránt meg lehet nyerni. Ha a lelkipásztorok meggyõzõdnek arról, hogy nem a „nagyszombat”, a „feltámadási körmenet” a lényeges, hanem a „húsvéti virrasztás” a maga négyrészes liturgiájával, benne esetleg a feltámadási körmenettel is, akkor (egyáltalán nem végzetes arányú ellenállás és lemorzsolódás után) a közösség elég hamar felcsatlakozik hozzájuk.
Érdemes és szükséges határozottan erre tartanunk.
Pontosítás
A Magyar Papi Egység 2003 húsvéti számában a 8–10. oldalon közölt számadatok nem a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos népszámlálási adatai, hanem a szerzõ (Benkõ Antal SJ) személyes kutatásainak összefoglalásai, amelyek a hivatalos és végérvényes eredmények fényében pontosításra szorulhatnak.
Blanckenstein Miklós
Emlékek Vácz Jenõ bácsiról és Püspökszentlászlóról
Mottó:
„Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek
országába.”
A bajai lövészalakulatot hegyi kiképzésre vezényelték 1966-ban. A Zengõ ideális terepnek bizonyult az egyhónapos tábori élethez. Minden ilyen akciónak a vége a gyõztes hadgyakorlat. Már jó egy napja másztunk, lõttünk, rohantunk, mikor egy völgyben az erdõ szélén a „Harchoz!” vezényszóra földre vágtuk magunkat. Õrült hõség volt, és én igen praktikusan a lábamnál folyó patakba hasaltam bele. Közel fél órát töltöttünk ebben a helyzetben, és közben néztük a rétet, amelyrõl kiderült, hogy egy álomszép kert, madárdal, méhek döngicsélése, csend, a rét tetején nagyon szép barokk épület kápolnával, és egyszer csak megszólalt a kis harang. A mûháború zajából a földi mennyországba láttam be. Úgy döntöttem, hogy egyszer ide még visszatérek. A „Föl!” vezényszóval folytatódott a katonaélet, és bizony három évnek kellett eltelnie, míg kispap társaimmal egy nyári tábort szervezhettünk a Mecsekbe és Püspökszentlászlóra. Ekkor még jezsuitaként Németh atya teljesített itt szolgálatot, akirõl kiderült, hogy apámmal és nagybátyámmal járt együtt a Pius-ba Pécsett. Újra átéltem, hogy befogadott vagyok, és szent ez a hely. Csak késõbb tudtam meg, hogy az ötvenes évek elején ebben a püspöki nyaralóban tartották fogva többek között Mindszenty bíboros urat is. Ekkorra már természetesen a ház idõs nõvérek szociális otthonaként üzemelt. Õk innen már csak a temetõbe, illetve a mennyországba mentek.
Már néhány éves káplán voltam, mikor VMP (Varga Miklós Péter) és Lojzi (Molnár Alajos) atyák papi körébe meghívást kaptam, ahol Jenõ atyával találkozhattam. Elsõ benyomásom az volt róla, hogy kicsi, naiv, de nagyon kedves. Könnyû volt megszeretni. Amúgy is vonzódtam a jezsuitákhoz, és mocorgott bennem a hivatás is. Abban az idõben Magyarországon ennek természetesen semmilyen realitása nem volt. Tíz évvel szentelésem után elemi vágyat éreztem egy sivatagi évre. Ekkor már Jenõ bácsi volt Püspökszentlászló mindenható szolgája. Megkérdeztem, elfogad-e ottlétem alatt lelkivezetettként. Lelkileg-szellemileg kerestem irányokat, és a fel-felbukkanó szerzetesi hivatásomat szerettem volna tisztázni. Három és fél hónapig gyakorlatilag egyedül éltem az üres faluban, az otthonban dolgoztam, és ezért kaptam enni. Jenõ bácsi annyira felvállalt, hogy hajlandó volt a harmincnapos Szent Ignác-i lelkigyakorlatot nekem vezetni. Saját bevallása szerint én voltam az elsõ, akinek ebben a vonatkozásban rendelkezésére állt.
A kedves olvasónak talán szemtelenségnek tûnik, hogy eddig nem róla írtam, hanem magamról, de úgy gondoltam, hogy így tudom igazán érzékeltetni, hogy a hely és õ maga mit jelentettek és mit jelentenek ma is számomra. Attól kezdve nagyon sok barátomat és ismerõsömet küldtem oda csoportos és egyéni lelkigyakorlatra, s mondhatom, hogy fölfedezték. Elõtte egyáltalán nem volt ismert. Életének a végsõ szakaszában speciális hivatást talált, és megszületett az Életrendezés Háza. A Jóisten megadta, hogy 2003 januárjában meglátogathattam. 89 évesen ugyanaz a lendület, ugyanaz a lelkesedés, ugyanaz a kínai torna, egyszóval ugyanaz a Jenõ bácsi fogadott és töltött föl lelkileg az alig egyórás vizit kapcsán.
Nagyon nehéz arról írni, akihez az ember lelkileg közel kerül. A szó legnemesebb értelmében „együgyû” volt. Mindenrõl ugyanaz jutott eszébe, ti. az Úristen dicsõsége. Aki már beszélgetett vele, tudja, hogy mire utalok: amikor lelkesedett, speciális, mélyrõl jövõ hangot adott ki magából. Egyszer, amikor még régen az elmélkedéseit hallgattam, az jutott eszembe, hogy még ez is jellemzõ rá, mert a mély hangoktól a magas hangok felé kanyarítja a mondandóját. Nagyon tetszett a fizikai munkához való viszonya is. Egyszer két fiatal ment segíteni neki kaszálni. Lányok voltak, és állandóan locsogtak. Jenõ bácsi egy ideig hallgatta, aztán megfordult, és mosolyogva csak annyit mondott: „Hát igen, az egy néha több, mint a kettõ.”
Egy jezsuita társa mesélte a következõt róla. Valamelyik koncepciós perbe õt is begyûjtötték. Folytak a kihallgatások, és egyszer az egyik rendtársával került egy zárkába. Föltette neki a kérdést, hogy miért vagyunk mi itt, hisz semmi rosszat nem tettünk. A humoros válasz körülbelül úgy hangzott, hogy ilyentájt az a szokás, hogy a jezsuitákat becsukják. Vagy úgy – gondolhatta magában Jenõ bácsi –, és nem volt több kérdése. A válasz pofonegyszerû: ez most jezsuita sorskérdés. Békésen leülte a rá kimért börtönéveket. Legyen érte dicsõség Istennek. Állandóan olvasott, de csak akkor, amikor napirendjében erre magának idõt engedett. Széles volt az általános mûveltsége, de ahogy a dolgokhoz közelített, szinte gyermekded kiváncsisággal, ebbõl nagyon ritkán mutatott meg valamit. Életének utolsó évtizedeiben már egyre inkább csak a lelki élet érdekelte. Fantasztikus volt, ahogy Boulad atyát fölfedezte, és elkezdte menedzselni.
Jenõ bácsi az én szememben a hétköznapi szentek egyike volt. Mint minden ilyen elkötelezettségû embernek, megvoltak az érdességei is. Azt hiszem, ezrekre tehetõ azoknak a száma, akik OTT és RAJTA KERESZTÜL az Úrral találkoztak. Biztos vagyok benne, hogy az Úristen a mûvét valamilyen módon továbbélteti. Sajnos, már csak odaát fogunk vele jót beszélgetni a FONTOSRÓL. Semmije nem volt, mert mindene megvolt a természet e gyönyörû oázisában és Isten közvetlen közelségében.
Köszönet érte, Uram!
HALOTTAINK 2002-BEN ÉS 2003-BAN
(2003. húsvéti számunkba tévesen vettük fel a következõ halottakat: dr. Molnár Lajos, Dénes Dávid, László Sándor, Szalontai Mihály Barnabás és Kádár Kálmán István. Õk nem 2002-ben, hanem 2001-ben haltak meg, és régebbi számainkban már megemlékeztünk róluk.)
Harnisch József Placid (88, 63, erdélyi ferences; ny. plébános) 2002. jan. 13-án Máriaradnán; tem. ugyanott.
Simonfi József (88, 65, gyulafehérvári; ny. radnóti plébános) jún. 15-én Medgyesen; tem. Zetelakán.
Csenkey Ágoston (92, 68, gyulafehérvári; ny. besztercei fõesperes, plébános) okt. 3-án Besztercén; tem. ugyanott.
Balázs András Sándor (94, 71, gyulafehérvári; ny. szeben-külvárosi plébános) okt. 24-én Nagyszebenben; tem. ugyanott.
Dr. Denderle József (91, 68, piarista; ny. tanár) nov. 2-án Kolozsvárt; tem. ugyanott.
Teleky Dezsõ (94, 71, gyulafehérvári; ny. nyárádremetei plébános) nov. 13-án Gyulafehérvárt; tem. ugyanott.
Néder Géza (1932, 1956, váci; esperes, érsekvadkerti plébános) nov. 21-én; tem. Nagymaroson nov. 29-én.
Borsodi Lajos (1951, 1976, gyõri; kónyi plébános) dec. 20-án; tem. Nyúlban jan. 13-án.
Nagy László (1921, 1956, esztergom-budapesti; ny. plébános) dec. 26-án Székesfehérvárt; tem. Esztergomban jan. 2-án.
Knipf József (1957, 1982, kalocsa-kecskeméti; bácsbokodi plébániai kormányzó) dec. 26-án Szegeden; tem. Bácsbokodon jan. 4-én.
Hrubos Lajos (93, 69) 2003. jan. 11-én; tem. Losoncon jan. 15-én.
Gerencsér István (1926, 1951, szombathelyi; szentkirályi plébános) jan. 11-én; tem. Vépen jan. 16-án.
Ruttmayer István Imre (1927, 1953, bencés; gimn. tanár) jan. 13-án; tem. Gyõrött jan. 18-án.
Söveges László Aladár (1919, 1942, bencés) jan. 14-én; tem. Pannonhalmán jan. 20-án.
Keszthelyi Gyula Albin (1914, 1939, kármelita) jan. 16-án; tem. Gyõrött jan. 28-án.
Takács Antal Lajos (1918, 1944, szombathelyi; ny. csehimindszenti plébános) jan. 18-án Szombathelyen; tem. Felsõszelestén jan. 23-án.
Tóth Árpád (1921, 1947, kalocsa-kecskeméti; ny. gátéri plébános) jan. 19-én; tem. Kiskunfélegyházán jan. 29-én.
Martinik Antal (72, 41, nyitrai; zsérei esperes plébános, a magyarok lelki gondozásának püspöki helynöke) febr. 13-án; tem, Zsérén febr. 17-én.
Schupiter Géza (1928, 1951, váci; ny. plébános) febr. 14-én Kiskunfélegyházán; tem. Csongrádon febr. 24-én.
Kiss Ferenc (1928, 1954, veszprémi; ny. pápakovácsi plébános) febr. 17-én Farkasgyepün; tem. Pápakovácsiban febr. 21-én.
Madari Péter (1937, 1962, váci, esztergom-budapesti; pestszenterzsébet-szabótelepi plébános) febr. 28-án; tem. Pestszenterzsébeten márc. 10-én.
Pávay Sándor (1908, 1932, egri; ny. plébános) márc. 8-án Miskolcon; tem. márc. 14-én.
Kõváry Károly (1923, 1947, piarista) márc. 12-én.
Lohmann Ferenc (1928, 1951, szeged-csanádi; esperes, ny. kübekházai plébános) márc. 13-án; tem. Kiszomboron márc. 20-án.
Czifra István (1925, 1950, gyõri; ny. farádi esperes plébános) márc. 15-én Gyõrött; tem. Fertõszéplakon márc. 22-én.
Vácz Jenõ (1914, 1943, jezsuita; az Életrendezés Házának igazgatója) márc. 22-én Pécsett; tem. Püspökszentlászlón ápr. 5-én.
Sziklási István (1924, 1948, egri; 45 éven át budapesti kisegítõ lelkész) márc. 23-án; tem. Makón márc. 28-án.
Andódi András (82, 57, pozsony-nagyszombati; ny. esperes plébános) ápr. 2-án; tem. Vághosszúfalun ápr. 5-én.
Nyugodjanak Krisztus békéjében!