KULTÚRA ÉS GAZDASÁG

Szabó Ferenc

„HAZA, A MAGASBAN”
száz éve született Illyés Gyula

A Puszták népe költõje 1902. november 2-án, halottak napján este született Felsõrácegresen (Felsõrácegrespusztán). November 6-án keresztelték meg. A születési anyakönyvi kivonat szerint római katolikus; mindkét szülõ neve mellett szintén „rk.” áll. Apja, Illés János születésétõl katolikus volt; református édesanyja, Kállai Ida nemcsak reverzálist adott, hanem házasságkötésük elõtt a katolikus hitre tért. A költõ egyik korai versében a „vegyes házasság átkáról” írt:

Két szellem küzd itt, amint látható,
egy hívõ és egy istentagadó,
Nagy próbát rótt rám azzal az ég,
hogy vegyes házasságból származék.

Két nagyapa, két család szelleme
próbálja bennem: egyesülhet-e?

                       (A vegyesházasság átka)

Ez a kettõsség („kétlakiság?”) nemcsak hitére lesz jellemzõ, hanem a forradalmár magatartására is, amint annak idején Cs. Szabó László éleslátón rávilágított. A fiatal Illyés, pár párizsi esztendõ után, ahol a polgári társadalom ellen lázadó szürrealisták és baloldali munkásmozgalmiak társaságához tartozott, hazatért szülõföldjére, és a magyar parasztforradalom vezetõ szószólója lett. A marxista nemzetköziség ugyan kísértette, de a célt szentesítõ erõszak és vérontás távol állt tõle. „Elveiben a negyvenkilences Petõfi utóda: haragos számonkérõ a nép nevében, de ugyanakkor sose hitt az üdvözítõ vérontásban. [. . .] Képzett forradalmár; nyakáig akár a magyar Saint Just lehetne. De a szíve keresztény; [. . .] A hazatérõ forradalmárból így lett »mosolygó forradalmár«, ide-oda csavarodó »füst« (az elsõ hasonlat tõle való, a második Németh Lászlótól), egyszóval az ölni nem tudó forradalmár megtestesülése.”¹

Hunok Párizsban (1946) c. regénye eseménytörténeti tabló és szellemi korrajz: a párizsi – nemzetközi – forradalmárok, a munkásmozgalomban elkötelezettek története. Igazában „befejezetlen”, mert Illyés – amint 1970-es utószavában maga is sejtette – a szereplõ hõsök közül egyesek a bolsevista terror áldozatai lettek: Szibériában tûntek el, miután részt vettek a spanyol polgárháborúban. A jó barát Cs. Szabó szerint „kétszínû remekmû” ez a regény, mert Illyés elhallgatta, amit jól tudott. Az író lassanként kiábrándult a marxista munkásmozgalomból, mert csalódottan látta, hogy a szocializmust ígérõ hatalom kirekesztette a népet az országlásból. Az 1950-ben írt és 1956-ban közzétett Egy mondat a zsarnokságról c. verse lerántotta a leplet a bolsevista diktatúráról, és Illyés végleges kijózanodását jelezte. Valaki megjegyezte, hogy csupán e verséért legnagyobb költõink között kell helyét kijelölnünk.

De mostani megemlékezésem célja nem lehet Illyés Gyula életmûvének felmérése; ez szakavatott és tárgyilagos irodalomtörténészekre tartozik. A költõ halála után megjelent emlékkönyv² utószavában a szerkesztõ Domokos Mátyás megjegyzi: az elmúlt fél évszázad során keletkezett, itt közölt írások Illyés Gyuláról nem készítenek mérleget; egyszer majd azonban fel kell mérni az írót ért sok támadást, kritikát, a „gyûlölet habköpéseit”, amelyek élete folyamán érték. Most tekintsünk el ezektõl, és csak arról a „karizmatikus alkotó”-ról szóljunk, aki, Csoóri Sándor szerint, „elragadó volt eretneknek és egyezséget keresõnek egyaránt. Számolni kellett vele, ahogy egy nép lelkiismeretével, igazságérzetével és ízlésével is számolni kell. [. . .] Õ az az idegszál volt, amely közvetíteni tudta Ady lázadását, Széchenyi keserûségét, buzgalmát s a lehúzott kucsmájú juhászok visszafojtott indulatait, anélkül, hogy egyik vagy másik mellett kötelezte volna el magát. Összegezõ volt, és így lehetett sorsfordító a költõk és nagy magyar gondolkodók között is.”³

Ház, haza, emberiség

Illyés (Illés) Gyula a Dunántúlnak, Berzsenyi, Vörösmarty, Babits szûkebb hazájának a szülötte. Rácegrespuszta, Sárszentlõrinc, Simontornya, Ozora, Dombóvár, Bonyhád jelzik ifjúkora állomásait. Amikor elsõ verseskötete, a Nehéz föld (1928) megjelent, a „puszták népének” fia már megjárta Párizst. A számadó juhászok sarja európai mûveltségû író-költõ lett.

A fiatal költõ A ház végén ülök c. versében az útra induló próféta küldetéstudatáról vall:

Én, aki egy földrelapult ház végérõl
állok fel, a világ forrongó mélységébõl,
félve nézek körül, remegve szívemben
most sejteni merem, hogy kiszemeltettem.

A holdfényben kétsort hajladozó ágak
az útra fekete csokrokat dobálnak.

A Puszták népe (1936) revelációként hatott a magyar irodalomban. Illyés, a szociográfus-szépíró feltárta a cselédek-zsellérek, a szegény nép nyomorúságát, és egyben szószólójukká szegõdött. Számára a „népiesség” nem (nemcsak) esztétikai problémát jelent, hanem elkötelezettséget:

          . . . a költészet
nem arra való, hogy elámítsd a népet,
vagy akár magadat. Egyszerû a világ;
amit két szem lát, ép elég okot ád.
Ragyognak a tárgyak. Nyald meg a ceruzád.

                                  (Reggeli meditáció)

Illyés verseiben és prózai írásaiban sokat foglalkozott a magyarság sorskérdéseivel, a magyar nyelv és öntudat jelentõségével, a határokon túli, kisebbségben élõ magyarok helyzetével, ami miatt sok támadás érte a kozmopolita kommunisták részérõl.

A Ki a magyar? címû 1939-es tanulmánytól, a Szellem és erõszak címû 1978-as tanulmánykötetig, amelyet elõször külföldön terjesztettek, ugyanaz az aggódás és ugyanaz a látomás, mint néhány prófétai versében: Haza, a magasban (1938), amely mind a mai napig idõszerû, és Vár a vízen, amelyet 1950-ben írt, de – lényeges változtatásokkal és törlésekkel, 1947-re keltezve – csak 1968-ban jelent meg. Az eszményi haza még nem adottság, hanem megvalósítandó feladat: ez üzenete lényege.

1970 körül így nyilatkozott a rádióban a Magyarság-emberiség témakörrõl: „Sorsom úgy alakult, hogy nagyon fiatal fõvel külföldre kerültem. Párizsba. Elmondhatom nyugodtan, hogy elmém, gondolkodásom, de még nyelvhasználatom is a Sorbonne-környéki Párizsban alakult ki. Azaz, teljesen nyugat-európai – nem akarom nagyon hangsúlyozni, de éppenséggel nemzetfölöttien humanista-szocialista – szemmel tudtam nézni, már ott Franciaországban, a franciaországi problémákat csakúgy, mint az európai problémákat. Ide értve a magyar problémákat is.” [. . .]

Az Afrikát tanulmányozó André Gide példájára „felvillant elõttem is egy írói útinapló. Van egy világrészem, egy tanulmányra érdemes tájam. [. . .] Írói feladat lesz, ha visszamegyek a szülõföldemre. [. . .] Így jöttem vissza még fiatal fõvel, huszonhárom és fél éves koromban Magyarországra. Pusztai származék vagyok, egyenest hát a pusztára mentem. [. . .] Így írtam egypár tanulmányt. Mert felháborított mélységesen a magyar szegényparasztság, a magyar külvárosi munkásság és fõleg, ismétlem, a pusztai cselédség sorsa, ezért írtam meg, de úgy, mintha Párizsnak szántam volna az elsõ jelentékeny, mondjuk így: ismertté vált könyvemet, a Puszták népé-t. Ezt folytatom, ezt a föladatot, ezt a szemléletet, állítom, változatlanul azóta is. Nem nemzeti elfogultság tehát részemrõl arról szólni, hogy a magyar anyanyelvûek például az országon kívül milyen helyzetben vannak; hogy miként szóródik szét milliószám a világban a magyarság; hogy milyen egyéni tragédiák folynak le milliószám ezért, mert emberek csak magyarul tudnak beszélni. Az sem nacionalizmus, ha magyarok csak magyar közösségben érzik jól magukat. Ezek örök emberi jogok, örök nemzetfölötti jogok.”⁴

Ugyanez a gond és egyetemes humanizmus kap kifejezést a Válasz Herdernek és Adynak c. tanulmányban.⁵

Illyés Gyula tehát a marxista támadások (a „narodnyikság” és a nacionalizmus vádját hangoztató irodalomkritika) idején is az eszményi, magasságos, „drága álom és mégsem álom hazáról” álmodik, akár az emigráns íróbarát köszöntõ versére válaszol (Válasz Zilahynak), akár Bartók, „a szikár, szigorú zenész, hû magyar” emlékét idézi; akár a Kéz a ködben c. versében, amelyet az Ady-év nyitányául szánt:

Kigomolyog a szentek és
a költõk várta és védte ország.
Ady s a Boldogasszony arca
villog a páralobogókon.

A hit dolgairól

Illyés Gyula „népies”, de nem provinciális költõ. Az örök emberi kérdéseket, az élet és a halál, a lenni vagy nem lenni kérdéseit egyre inkább feszegeti, amint a korban elõrehalad: fõleg az Új versek (1961) és a Kháron ladikján c. esszéregény (1969) tanúskodnak errõl.⁶ Illyés Isten-keresése mindenekelõtt értelemkeresés volt, ahogy maga vallotta Hegyi Bélának egy interjúban.⁷ Érdekes még Illyés 1976. VII. 20-i naplójegyzete: „A hit dolga.”⁸

A vegyes házasság gyermekét vallástalan környezetben nevelték, de a kamasz fiú rövid ideig vágyakozott az üdvösségre, mígnem vallástanára szétzúzta hitét. Késõbb a voltaire-iánus fölényes szólamok ateizmusát zavarták meg. „Nem elsõként eszméltem rá, hogy az ateizmus éppúgy lehet mákony-tömegcikk, akár a teizmus.” „A Sorbonne-t kerülgetõ korszakom idején ért meg a francia szellemi életben (épp a leghaladóbban) Péguy és Claudel hatása. Egymást érték – még az avantgarde-ban is – a visszhangos megtérések. Maritain Cocteau-val váltott nyílt levélsorozatot. Max Jacob vallásos rajongásig cserélt hitet, és Picasso volt a keresztapja. Reverdy szobácskájában – még a Montmartre-on – kubista festmények közt a pápa életnagyságú arcmása függött, arrébb egy héttõrös Szûzanya, nappal is pislákoló olajméccsel, akár nagyanyám ozorai hálóhelyén. . .” Megismerte a vallásos egzisztencialistákat is, elsõként Gabriel Marcelt. Hatottak rá Aquinói Szent Tamás mûvei és Szent Ágoston Vallomásai is.

Ezután Illyés megjegyzi, hogy figyelemre méltó a transzcendencia felé felemelkedõ mai magyar költõk gárdája: Weöres, Pilinszky, Jékely, Nemes Nagy Ágnes, Vas, Rónay, Beney alkotásai; „e nemben európai rangúak, noha »isten-élményük« ritkán alapszik tételes hiten, de – tán éppen azért – hiteles a nem hívõk szemében is: õszinteségében van a hit. Magam képtelen vagyok személyes Istent fölfogni. Épp azért tán, mert túl közel igyekeztem férkõzni a szavakhoz, nyelvészként is.” És Illyés itt megemlíti, hogy a zsinat után felkérték egyes liturgikus szövegek próbafordítására. A „credo in unum Deum”-ot így fordította: „Hiszem, hogy egy az Isten.”

Tegyük hozzá: helytelenül, mert az in unum vonzat többet jelent, mint az egy Isten létezésének megvallását a pogány sokistenhittel szemben. Istenben hinni azt jelenti, hogy hiszem létét, hiszek szavának, feléje törekszem, egész életemet elkötelezem szolgálatára, ahogy már Szent Ágoston magyarázta. Illyés így folytatja: „Csak ez az egy példa is elég ízelítõ tán, milyen aggállyal tudnám megfogalmazni azt a hitet, mely mindazonáltal mûködik bennem is. Az iránt, hogy létünk nagyobb értelmû lehet annál, mint ami esztendõink számába van zárva. E hit – vagy hiedelem? – tisztázásának arányában nézek egyelõre mind nyugodtabban az elmúlásom elé. Remélve, hogy a végsõ pánikban is fegyelmezetten állom majd a sarat.”

Érdekes még a további morfondírozás; hangoztatja, hogy istenhite igényes. Idézi lángelmék megnyilatkozásait (Einstein, Ady). Az eszére, nem a szívére hallgat. Hisz a jól végzett munkában, a segítõkészség értelmében, a becsületességben.

Felidézi még a nagyon tisztelt Babits Mihály hosszú haldoklását, amelynek tanúja volt. Említi azt is, hogy a nagybeteg Babits meggyónt Lepold esztergomi teológusnak; a távozó kanonokot õ váltotta fel az ágy melletti széken. Mélyen megilletõdött, bár befelé mosolygott.

Nos, Illyés – talán éppen Babits Mihály példája is ihlette – élete végén megtért Jézus Atyjához, gyermekkori katolikus hitéhez, és katolikus temetést kért. 1983. április 23-án a Farkasréti temetõben Belon Gellért püspök végezte a szertartást, aki felidézte Illyés küzdelmes útját „Kháron ladikján” a végesbõl a végtelenbe. Talán a hívõk is felelõsek  – hangoztatta –, mert nem tudtak tanúságot tenni Krisztusról. Illyés emberségre, szellemi tisztességre törekedett. „Aki emberséget akar, azt akarja, amit Isten akar. Aki a szabadságért, igazságért és szeretetért küzd, azért küzd, amiért az Isten küzd. Akaratban egyek voltatok – mondta a halotthoz intézett beszédében a püspök –, de valahogy mégis távol. Isten-távolban kerested azt, amirõl nekünk kellett volna tanúságot tenni.” Majd a Kháron ladikján c. kötet címlapjára (Borsos képére) utalva hozzáfûzte: „Hogy a vitorlának ez a fénye honnét jött, arra te feleltél meg egy három szóból álló örök sorral: »A csillag mind betlehemi.«” (Emberi éj)⁹

Mint nagy mestere és barátja, Babits Mihály, Illyés is „csillag után” haladt az éjszakában. Babits végül a kereszten függõ Jézussal találkozott a szenvedésben; mint Jónás, a bûzös cet sötét gyomrában látta meg a rejtõzködõ Istent. Illyés is párszor felidézte Jónás jelét. Például ebben a töredékben:

Mint Jónást az utolsó
percben a cet a vízbõl
– hamm! – kiragadta
bekap majd hû koporsóm,
elvisz e földi vészbõl
új feladatra –

Párizsban padlásszobájában hallotta az Úr hívását (Reggeli ájtatosság):

Hajnali fél öt s csoda
a napi nagy csoda megint!
                  szobám fala
megnyílik s a résen beint
– mert sosincs békén a keresztény –
a kereszt az ablak keresztjén!
Mit akarsz ily korán, Uram?
Oh szólnod kell csak s én cselekszem:
                  utad utam!

Pap is lehetett volna.¹⁰ De Illyés, a próféta-forradalmár egy nép, egy nemzet szószólója, a haza prófétája lett. Erre utalt Sütõ András beszéde a ravatalnál, amely megrendítette a tízezres tömeget, mert a tizenötmilliós magyarság nevében szólt: „Szellemi hatalmának titkát is sejtjük: a teljes azonosulás a nemzet történelmi gondjaival, nyomorúságával és fölemelkedésével a kedvezõ idõben. [. . .] A nemzethalál árnyaival viaskodó magyar költészet házában ablakokat nyitott sorra a bizakodás fényzuhatagának.”¹¹

Jegyzetek:

¹ Cs. Szabó László: Bevezetés a Magyar versek Aranytól napjainkig c. antológiához, Róma 1953, LIV.

² Illyés Gyula Emlékkönyv, Szépirodalmi, Bp. 1984.

³ I. Gy. Emlékkönyv, 498.

⁴ Illyés Gy.: Hajszálgyökerek, Szépirodalmi, Bp. 1971, 490–491.

⁵ In Szellem és erõszak, Bp. 1978, 231–263.

⁶ Lásd errõl „Próféta a hit senki-földjén” c. tanulmányomat: Katolikus Szemle, 1983/1 és „Csillag után”, Bp. 1995, 69–77.

⁷ Hegyi B.: A dialógus sodrában, 1974, 124kk.

⁸ Megjelent az Új Írás 1987 augusztusi számában, valamint A költõ felel c. interjúkötetben, Szépirodalmi 1986, 622–627.

⁹  I. Gy. Emlékkönyv, 321.

¹⁰ Az Abbahagyott versek c. gyûjteményben találtam ezt a sokatmondó önjellemzést:

Vérem protestáló, de elmém feléd von
      katolikus Isten;

Mert tudom, hogy sorsom nem kimért keréknyom
      a porba se, itt lenn!

Bár a féltékeny föld lábam le-lerántja
      szolgai ütemben

van mi fölemeli; a szárnyalás vágya
      próbát tesz szüntelen –

Nagy a föld. Vágyammal, mint a megveszett nyáj,
      szélednék-szaladnék;

Fölnézek. Mint Gáspár, Boldizsár felett, már
      halk, szelíd parancs ég –

¹¹ I. Gy. Emlékkönyv, 527, 529.

Antonio Spadaro

A ,,HARRY POTTER”-JELENSÉG

A reflektorok, amelyek a Harry Potter személyéhez kapcsolódó médiumjelenséget világítják meg, lassan kialszanak. Kevés olyan filmszínház van, ahol még vetítik a Harry Potter és a bölcsek köve címû kötettõl ihletett filmet. Hûvösen talán ez a legmegfelelõbb pillanata annak, hogy reflektáljunk a mûre, amely meghozta Joanne Kathleen Rowling írónõ megdicsõülését és 4 kötete eladásának sikerét – sõt néhány év alatt azt az eredményt, hogy a kötetek száma hétre szaporodott.^*

Harry Potter története

„Dursley úr és Dursleyné, Privat Drive 4. sz. alatti lakosok büszkék voltak arra, hogy kijelenthetik, miszerint tökéletesen normálisak, és köszönik szépen. A legutolsók voltak a világon, akikrõl fel lehetett tételezni, hogy közük lett volna valamiféle különös és titokzatos dolgokhoz, nem is helyeseltek ilyesfajta különcségeket.”¹ Ezekbõl a bemondásokból bontakozik ki a kisfiú története, akinek kerek szemüvegecskéje van, s akit mint árvát szerencsétlen módon Petunia és Vernon Dursley, a nagybácsi és nagynéni fogadtak örökbe, s aki egyszer csak rájön, hogy mágikus képességei vannak. A szegény Harry ugyanis arra kényszerül, hogy évekig a mostohaszülõk házának szuterénjében éljen, akik Dudley nevû elkényeztetett gyermekükre fordítják minden gondjukat. Harry mindenesetre, anélkül, hogy tudta volna, két mágus fia volt.

Betöltött 11. évében kezd megnyilvánulni az a titokzatos mágikus világ, amelyhez szülei tartoztak: baglyok röpködnek, széles köpenyû férfiak beszélgetnek egymással, macskaszerû nõk várakoznak az ajtó mögött, levelek esõáradata követi a fiút . . . és megjelenik vadregényesen egy jóságos óriás, Hagrid, aki ösztöndíjat ad neki Hogwarts mágia- és boszorkányságiskolájába. Harry most elõször tudja meg, hogy honnan származik: szüleit Voldemort, a rontás mágusa ölte meg, aki a Sötétség ura, akitõl mindenki fél, és aki arra készült, hogy õt is megölje. Annyira rettegnek tõle, hogy a mágusok a nevét sem ejtik ki soha, és csak így nevezik: „Tudod, hogy ki.” Harry mégis megmenekült. A támadásnak jele marad: nyíl alakú heg a homlokán. Így elhagyja a „maflák világát” – amint a közönséges embereket nevezik, akiknek nincsenek mágikus képességeik –, és elmegy a mágia iskolájába, felszállva egy láthatatlan sínen mozgó vonatra. Ebben az iskolában Harry meg fogja tanulni, hogyan érvényesítse hatalmát, amelyet majd Voldemort legyõzésének érdekében használ fel.

Harry Potter naiv, nagyon félénk fiú. De a megfelelõ idõben tud bátor és határozott lenni. Albus Silente, a világ legnagyobb mágusa a Hogwarts igazgatója. Minerva M. Grannitt az iskola igazgatóhelyettese és a „színeváltozás” tanítója. Az iskolában a kis mágus új barátokra és új ellenségekre talál, és mindenekfölött a rossz ellen kell küzdenie, amely befészkelte magát az iskolába. Barátaival közösen arcvonalat képez, és átmeneti gyõzelmet arat.²

Harry Potter a média komplex eseményévé vált, és ezt fõleg Chris Columbusnak köszönheti, aki az azonos nevû film rendezõje. Filmje kétségtelen hatékonysággal rendelkezik, és ezért alkalmas arra, hogy a képzeletet lekösse, és kristályosítsa a fantáziát. A film, amelynek Warner Bros a producere, szórakoztatónak, sõt túlságosan élethûnek bizonyult. Columbus inkább „angol”, mint „amerikai”, és ahhoz, hogy a mágiát bemutassa, nem folyamodik mindig különleges hatásokhoz. A digitális anyag lényegében nem arra szolgál, hogy a semmibõl szintetikus dolgokat teremtsen, hanem hogy valós képeket rakjon össze. Ez nem kis érdem. Mindazonáltal a film megjelenése óta Harry Potternek Daniel Radcliffe-arca van, a 12 éves színész az arc, aki a szerepet játssza. Ugyanígy a tizenegy éves Emma Watson Hermione Grynger-t játssza; és így tovább. A programra tûzésnek „legmelegebb napjaiban” a mozik, amelyek nem ezt vetítették, színlapjukra vettek olyan filmeket, mint A fák Aidája, Atlantis, Momo; akár szép, akár csúnya, csakhogy kisfiú vagy a kislány legyen a fõszereplõ. Columbus filmjét több, mint 40 nyelvre fordították le, és az esetek felében a filmet szinkronizálták.

J. K. Rowling, a mágusnõ

Harry Potter meseszövésében egy õsi történet él, jobban mondva egy állandó narratív séma; ez elõirányoz egy jó és védtelen embert, aki sok mindenen megy keresztül, és végül is annak bizonyul, aki valójában: nagy tehetséggel megáldott és nagyra hivatott lény. Ez a vázlata például „ A csúnya kiskacsának”, „Oliver Twist”-nek, „Hamupipõkének”. Harryt magát egyenesen fiú Hamupipõkeként határozták meg, aki be van állítva egy tipikus angol college forgatókönyvébe – általában a képzelet számára sok mindent felidéz, olyan kalandokat, amelyek A Pál utcai fiúk és Gian Burrasca kis naplója világába tartoznak. Valójában úgy tûnik, hogy maga a szerzõnõ egy „Hamupipõke” kalandot tapasztalt, és életrajzát ügyesen felhasználta, hogy a mondát kibontakoztassa.

Rowling 1966 júliusában született. Úgy látszik, hogy kezdettõl fogva írói hajlama volt, és történeteket kreált. Elsõ közönségét Di nõvérkéje képviselte. Az írónõrõl szóló feljegyzések mesébe burkolóznak azon tehetségét illetõen, hogy barátait magával ragadja, hogy szenvedélyesen szeressen írni, és hogy olyan szerzõket olvasson, mint Ian Fleming és James Bond, hogy azután áttérjen Jane Austenre, végül pedig életrajzi mûvekre. Exeterben végezte tanulmányait, és doktorátust szerzett francia irodalomból. Ettõl az idõtõl fogva banális és untató feladatokat kapott; ezekbõl menekvést csak az írás jelentett számára. Végül is elment dolgozni Manchesterbe. Egyik napon vonata meghibásodása miatt megállt, és hosszabb késést szenvedett. Várakozás alatt az ifjú Joanne nézte a teheneket a legelõn. „Manchester és London között utaztam. És fáradt voltam. [. . .] Úgy kezdõdött, hogy Harry nem létezik. Aztán elaludtam. Nem volt ez mély álom, csak szendergés, amely gyakran elfogja azt, aki vonaton utazik. Nem tudom pontosan, hogy mi történt. Annyit tudok, hogy egyszerre csak egy kisfiú története jutott eszembe, aki nem tudja, hogy mágikus képességei vannak, és aki olyan családban él, amely nem kedveli õt [. . .]. Ezen töprengtem az egész úton. Nem voltam képes ezt a fejembõl kiverni. Amikor Londonba értem, Harry már megszületett.”³ Így ezután Rowling elkezdett írni.

De ezen a ponton a tragédiák sora kezdõdött. Az elsõ anyjának korai halála volt. Ezután Oportóba költözött át, Portugáliába, hogy ott angolt tanítson. Itt ismerte meg Jorgét, akihez nõül ment, csak néhány hónapi ismeretség után. Egyfajta villámütés volt ez, ami gyorsan elválással végzõdött. Joanne egyedül maradt Jessicával, kicsi lánykájával, Visszatért hazájába, búskomorság vett rajta erõt. Harry Potter személye maradt egyedüli vigasztalása, és egyszerre egy váratlan és elõre nem látható siker jelentkezett. Elég arra gondolni, hogy a kis Harry kalandjai szerzõjének neve teljes egészében sose szerepel a könyvekben, mert a kiadó attól tartott, hogy egy nõi szerzõ neve csökkentette volna a könyv eladását; a fiúk nem lelkesedtek volna egy nõi írótól származó történetért. Az elsõ angol kiadás 1997-ben gyorsan elfogyott: 150 000 példány néhány hónap alatt. Jelenleg a monda jó százmillió kötetben kelt el, lefordítva minden nyelvre.

Rowlingnak mi a kedvelt ünnepe? Halloween. Mi a kedvenc mûsora? A Simpsonok. Az angol-amerikai világ ikonjai helyükön vannak. Lányanya [Hamupipõke] milliárdossá válik, és világkörüli útra indul, luxusszállókban száll meg, Rolls-Royce-on utazik. De arcának, szívének, élményének képe megmarad: a boldogtalan hercegnõ jóságos, letisztult, gyöngéd képe – azé a nõé, aki happy endet élt át, és életének álmát megvalósította.

„Teológiai képzelõdés?”

Amit eddig itt leírtunk, az Rowling életének „vulgátája” (közismert változata), olyan élménysor, amely így elmondva megvilágítja a közvetlen összefüggést az írónõ életrajza és személyisége között – mindkettõt mitizálva. Harrynak, a maga részérõl, mindazon vonása megvan, ami arra szolgál, hogy ebbe a személyiségbe az olvasót gyöngéden belevonja: jó, törékeny, árva, a rossz üldözöttje, félénk, de értelmes. Végtére: „imádandó” egyéniség. És a meseszövés a jó és a rossz erkölcsi szembenállása síkján játszódik le; ezt pedig olyan történések példázzák, amelyek világos, tartós és megosztható értékeket mutatnak be. Harry nem egy „szuperhérosz”; mindazonáltal egy kis mágus, egy normális kisfiú, akivel bárki azonosulhat, vagy akit mindenki egyszerûen csak barátságos színben ismer meg. Sõt Harryt vitatták is, mert alapjában véve mindennapi kisfiú, akinek megvannak a gyengéi, aki füllentéseket mond, felhasználja a megtévesztést, és megtorlásra vágyó érzéseket táplál. Biztos, hogy nem olyan hõs, mint amilyet a videofilmek mutatnak be, hanem amolyan, Charles Dickens által leírt kisfiú, egyenesen messzirõl érkezik, lóháton az 1800-as és 1900-as évekbõl, és aki bizonyos vonásaival a Szív címû könyvre emlékeztet. De olyan alak is, mint Voldemort, a rettenetes, gonosz mágus; szeptember 11. után úgy tûnt, hogy már ismerjük: felvette Bin Laden vonásait. Így az õ Halálfaló követõi a kollektív képzeletben – az Al Kaida tagjaivá lettek, álcázva az „együgyûek” között, de készek arra, hogy akcióba lépjenek.

Egyik oldalon vannak a jók, a másikon a rosszak. Egyszerû. De találunk egy érdekes startpontot: annak a szükségességét, hogy nevet adjunk a rossznak. Minden mágus már attól is ijedezik, hogy Voldemort nevét kiejtsék, de Albus Silente azt magyarázza, hogy pont ezt a nevet kell kiejteni. A rossznak nevet kell adni, hogy uralhassuk. Egyébként meghatározatlan marad, megkülönböztethetetlen, felismerhetetlen.

Harry a homlokán nyíl alakú heget hord, ami a villám jele: Voldemort villámot hajított feléje. De Harry nem halt meg, és a megmaradt fájdalmas heg jele a jó gyõzelmének a rossz felett, az életnek a halál felett. Érdekes olvasat Serge Tisseron írása, amely a Le Monde diplomatique címû újságban jelent meg. Harry Potter a Grál-monda modern változata, amelyet lelkiismeretesen épített fel. Elemzésében ráadásul Tisseron úgy értelmezi a Harry homlokán látható heget, hogy az Krisztus kéz- és lábsebének fényénél magyarázandó. Azt állítja tehát, hogy Harry Potter „olyan személyiség, aki a keresztény hagyományba tartozik: halálba küldik, feltámad, s végül egy látható hegnek hordozója lesz, ami a rendkívüli sorsát tanúsítja”⁴. Pietro Citati, összecsengve ezzel az olvasattal, Rowlingnak a „teológiai képzelõdés” ritka adományát tulajdonítja: Harry legyõzi az Abszolút Rosszat, és üdvözíti a világot, „mint egyfajta fantasztikus Krisztus”. Nem tudjuk, honnan ered az ereje, mert ezt „udvariasan és okosan” nem mondják meg nekünk. Csak találgathatunk: „Harrynak titokzatos kapcsolata van a rosszal, mert varázspálcája ikertestvére Voldemortének; a fájdalom, amit megtapasztal, és szüleinek szeretete, áldozata ezt megerõsítik; de számunkra a végleges válasz ismeretlen marad. Hogwarts várában, baglyok és békák között, kísértetek és rémképek között, Harry legyõzi a csillagjóslatokat és a végzet jeleit, amint Szent Pál mondta Krisztusról.”⁵

Ez egy lehetséges olvasat. Az embert vagy meggyõzi, vagy sem. Megmarad tehát a kétely, hogy Krisztus sorsának értelmét itt visszavezetik egy „mítosz”-ra, amelyet az olvasóra áthasonítanak és visszadobnak. Mindenesetre tagadhatatlan, hogy olyan szerzõnek oldalai, mint Tolkien, itt messze lemaradnak, jelentésük – akárha keresztény jelentésük – sûrûségében.⁶

Az okkultizmus visszavágója?

Harry Potter mondája ellen sok, különbözõ elõjelû vád hangzott el. Megvádolták rasszizmussal (az együgyûek meg a mágusok „felsõbbrendû” fajtája közötti különbségtétel), de mindenekelõtt szemére vetették, hogy szimpátiát táplál a mágia és az okkultizmus iránt. Ehhez társulnak kritikák egyfajta gnoszticizmus és egy kevés New Age-beállítás ellen. Az ellenvetések gyakran bizonyos fundamentalizmusból származnak, de nem csupán. Idézték ugyanis  A Katolikus Egyház Katekizmusát is, azt a helyet, ahol ez megállapítja: „A mágia és a boszorkányság valamennyi gyakorlata, amelyekkel úgy tesznek, mintha alávetnék az okkult hatalmakat, hogy saját szolgálatukba kényszerítsék, és természetfeletti hatalomhoz jussanak embertársuk felett – még ha az egészségét akarnák is biztosítani –, súlyosan ellentétben állnak a vallás erényével.” [2117. sz.] Alkalmazható-e ez a helyes állítás a Harry Potter-elbeszélésre? Hogyan értékelhetõk ezek az ellenvetések? Van ezeknek alapjuk?

A mágikus elem mint olyan jelen van gyermekeknek szóló számos történetben. A Hamupipõke ezeknek egyike. A gyermekirodalom, ellentétben a realista mintájú polgári irányzattal, gyakran visszanyúlt a mágikus szférába, és könyvoldalait benépesítette mágusokkal, tündérekkel, varázslókkal. A különbség abban áll, hogy a mese nem a tér és idõ keretein kívülrõl indul, hanem napjaink Londonából; a valóság törvényei nincsenek torzítva, hacsak nem mókás technikával és paródiákkal; „[. . .] ezek játékos metamorfózisok; például olyan lépcsõkrõl hallunk, amelyek pénteken más és más irányokba elvezetnek, lépcsõkrõl, amelyeknek egy-egy foka eltûnik, ajtókról, amelyek nem nyílnak ki, csak ha udvariasan megkérik, vagy megcsiklandozzák, képekrõl, amelyek egymást látogatják.”⁷

Szakadás van valóság és mágia között. Amikor Harry a Hogwartsba menõ vonatra felszáll, kimegy az állomásra, és egy nem létezõ vágányt keres, a 9 és ¾-es vágányt. A kis mágusnak erõfeszítésébe kerül, hogy értsen; nem tudja, merre menjen. Itt van a határ és átmenet realitás és fantasztikum között: meg kell találnia egy helyet, amely nem létezik. Azért, hogy mégis megtalálja, követi egy asszonynak a tanácsát, aki gyermekeit ugyanazon vágányra kíséri. „Csak menned kell egyenesen, a 9. és 10. vágány közti korlát irányában. Ne állj meg, és ne félj attól, hogy ennek nekiütközöl: ez nagyon fontos. Ha ideges vagy, jobb, ha futólépésben mégy.” És így Harry „egy lépésre volt . . . lecsukta szemét, elkészülve az ütközésre. . . De az ütközés nem történt meg . . . õ tovább szaladt . . . kinyitotta szemét. Egy piros gõzmozdony állt az egyik vágány hosszában, tömve volt emberekkel.”⁸ Ez a szakadás azonban sokak számára gyengének bizonyul: a mágikus elem éppen a mindennapi élet kontextusában történik. Éppen ez a közvetlen közelség a valóság és a mágia között vált a kétségbevonás motívumává, mert ebben az esetben a gyermekeket nem segítik abban, hogy valóság és képzelet között különbséget tegyenek, és így a mágiát egyenesen és nem veszély nélkül a mindennapos világon belülre helyezzék.

Egyesek szerint Harry Potter határozottan komor és klausztrofóbiás: a fantasztikus elemet mélyütéssel éleszti újjá, vagyis az okkultizmushoz nyúl. Mások azonban azt tartják, hogy a könyvek visszaadják a gyerekeknek a mágikus gondolkodásmódot: a mai gyerekeknek már van varázspálcájuk, de ez mûszaki; Harry Potter viszont visszahelyezné saját világába: a képzelet, a mese összefüggésébe. És mások még megjegyzik, hogy a könyv oldalain a mágia jóra és rosszra különül el, tehát még a jó is egy mágikus és ezoterikus dimenzión belül leli magyarázatát. A kérdés nem jelentéktelen, mert vita tárgya nem egy történet, hanem az a képessége, hogy alakítsa a fiúk képzeletvilágát és, következésképpen, azt a módot, ahogy a világot látják, és benne választásokat tesznek egy titkos és beavató ismeret- és hatalomforma alapján. Kockán forogna a gyermeki kultúra egyfajta elpogányosítása. Ez nem alábecsülendõ ellenvetés, de felnagyítani sem kell. A mai szétmorzsolódott környezetben világnézetet ki lehet alakítani a videó vagy a televízió elõtt is. Minden elbeszélés hozzájárulhat a világ új megközelítéséhez és megértéséhez, akár jó, akár rossz megértéséhez. Harry Potter nyilván nem képez kivételt. Mindenesetre nehéz dolog túl pontos ítéleteket fogalmazni: értékelni kellene az olvasó érettségének és megismerõi fejlettségének viszonyait; ezeket jól megvizsgálta már évekkel ezelõtt a jezsuita J. A. Appleyard Olvasva felnõni⁹ címû jelentõs könyvében. Valójában a szöveg szimbolikus teret nyit, amelyben, legalábbis a gyermek olvasók (vagy hallgatók) esetében a felnõttnek kellene annak a személynek lennie, aki bölcsességgel és éleslátással betársul kísérõnek.

Az alapvetõ vádemelés, pontosabban, nem annyira arra vonatkozik, hogy felhasználják a mágiát, hanem arra, hogy hogyan használják. Ténylegesen ez egészen más Harry Potterben, és olyan szerzõknél, mint Lewis és Tolkien.¹⁰ A gyûrûk ura c. könyvben például a hatalom nem belülrõl, a lényegbõl fakad, hanem mindig kapott dolog, és a transzcendencia kellõképpen védelmet kap. Van aztán egy dialektikusan erkölcsibb vízió a mágikus hatalmak használatának értelmét illetõen: ezeket általában negatívként értik. Harry viszont, mágiájának köszönhetõen, lényegében önmagában elégségesnek tûnik, és „a mágia az úr a házban”, inkább, mint bármilyen más erõforrás. Ebben áll a viták igazi magva, legalábbis a teológiai vitáké. Harry Potter üzenete, ha eltekintünk olyan olvasatoktól, mint Tisseron és Citati, átváltozhat az önmagához való viszonyítás felé történõ ösztönzésre: „higgyél magadban, és sikered lesz!” A személyiségben bennfoglalt modell az olyan emberé, akinek „hatalmai” vannak (tehát egész röviden: „hatalma” van),  és aki magában hordja mindazt, amire szüksége van, anélkül, hogy itt bármi transzcendenciának helye lenne. Végül is egy bizonyos „prométheizmus”, amely szerint többek között a jó olyan mágia tettébõl származik, amely „hatalmak” gyümölcse; ezeket Harry természeténél fogva birtokolja, és ezért senki mástól nem származnak. Ha ezt így egyszerûen vesszük, olyan vízióról van szó, amely legalábbis csírájában összeegyeztethetetlen a keresztény vízióval.

Ezekbõl a megállapításokból azonban túlzott lenne átugrani arra a vádemelésre, amely Rowlingot sátánizmussal marasztalja el. Harry, többek között, ámbár csak önmagának és képességeinek tulajdonít mindent, nem zárkózik bizonyosságok gubójába; mindig is mágus marad, akiben félelem él, és akinek meg kell találnia az erõt, amellyel ennek fölébe kerekedik. Szóba jön egyébként nem csupán a mágia, hanem a szimpátia, az intelligencia, a barátság, az erõfeszítés: valamennyi emberi és pozitív érték. Talán a mágiát, ha nem lenne annyi, többé-kevésbé kifejezett ezoterikus utalás, úgy is lehetne érteni, mint egy nagy metaforáját a reménységnek és a növekedésnek, olyan gyermekkornak, amely saját történését építi fel.

Gondoljuk meg végül, hogy Harry le tud mondani a bosszúállásról, és meg tud bocsátani annak, aki rosszat tett vele, amint a monda harmadik kötetének végén megtudjuk. Az elbeszélés nyitva áll egy „morális” értelem felé, amennyiben a végén kiemeli, hogy nem a képességek számítanak, hanem a reális döntések, amelyeket szabadon teszünk, amint ez kifejezetten kiderül a második kötetben Hallgatag Albus néhány szavából.

A kontextus kockázata

Viszont igaz marad, hogy az, aki olvassa a könyvet (és látja a filmet), olyan gyermek és fiú, akit ma egyre inkább bombáznak ezoterikus jellegû ingerek, amely jelleget a Harry és kalandjai körül nõtt üzlet kifejlesztett, a személyiségnek és képességeinek bizonyos fajta mitizálása pedig felmagasztalt. Tehát fõleg a kontextusra kell tekintettel lenni. A kis mágus ugyanis ,,ikonná” vált. Harry Potter nevével fémjelzett szerkentyûk és játékszerek áradata özönlötte el az üzleteket. A Rowling teremtette személy mindenekelõtt a kereskedés mágusának bizonyult; a legkülönfélébb védjegyeket szívta fel: Coca-Cola (150 millió dollárt fizetett, hogy magának biztosítsa az egyedüli támogató szerepét), Mattel, Lego, Panini, Hewlett Packard, Colgate. Egyszóval nagyszabású kereskedelmi mûvelet. De mire való olyan tárgyakat birtokolni, amelyek valami módon a könyvhöz vagy a filmhez kötõdnek? Lehetõvé teszi, hogy ahhoz a világhoz tartozzunk, amelybe belemerültünk, újra átélni azt elsõ személyben, az élményt maradandóvá tenni az idõben. Az a vágy, hogy éljük és újraéljük a bûvöletet, és elmélyítsük rejtélyeit, életet adott számos magyarázó esszének is. A könyvárusoknál ilyen kötetek jelentek meg: Harry Potter mágikus világai, A mágus nagykönyve, Kézikönyv mágusinasoknak, A mágusnõ Harry Potter mögött. Ez a termékáradat hozzájárulhat az ezoterizmus iránti érdeklõdés növekedéséhez. Ez termékeny talajra lelhet sok fiatal életében, amelyet gyakran mélységes magány jellemez, nehéz családi helyzetekbõl vagy a jövõ bizonytalanságából eredõen.

Újra rátaláltunk az elbeszélõkedvre

A kereskedelem zajongása és a film igézõ képei azzal a kockázattal járnak, hogy túlharsogják Rowling köteteinek oldalait, amelyek kétségtelenül ihletet és elbeszélõkészséget jeleznek. Prózájának értéke, hogy sima, egyszerû, nagyon világos, de ugyanakkor dinamikus, élénk ütemû, fondorkodó, és telve van élvezetes találékonysággal. Rowling szeme a színpadi szerzõ szeme: az olvasó elõtt feltárul egy lehetõségekben gazdag világ; a realitás és a fantázia síkja mesterien keresztezik egymást. Ily módon az írónõ Harry Potter kalandjait étvágygerjesztõvé tudja tenni, akár gyerekeknek, akár felnõtteknek. Olyannyira, hogy Nagy-Britanniában a Bloomsbury Kiadó egy felnõttkiadásról gondoskodott. Sötét, egyszínû borítójú könyvek lettek ezek, mivel a kiadó megítélése szerint egy felnõttet zavarba hozhat, hogy olyan könyvet olvas, amelynek gyermekeknek való fedõlapja van.

Rowlingnak tehát kétségtelenül vannak érdemei. Az elsõ az, hogy sok fiúban felébresztette az olvasás kedvét, egyenest száz meg száz oldalas kötetekkel szemben. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az olasz kiadás elsõ négy kötete az 1600-as oldalszám felett van. Egyáltalán: nem ritkák azok az esetek sem, amikor a fiúk megkísérelik az elbeszélés mintájára újraírni a könyvet, vagy új történeteket kitalálni. Különféle példák találhatók az interneten. Az angol írónõ másik érdeme, hogy lehetõvé tette, miszerint könnyen lehessen egy elveszett szituációt újrateremteni, azt a helyzetet, amikor a szülõ regényes történeteket mond el gyerekeinek.

Csakugyan Harry Potter legszembetûnõbb „hatalma” abban áll, hogy elõmozdította a fiúknak szóló irodalmi kiadásokat, amelyek, úgy tûnik, a kis mágustanítvány kalandjainak köszönhetõen jelenleg egy gettóból lépnek ki. Nem lenne tehát megint itt a kedvezõ idõ, hogy újból olvassuk a mi Collodink Pinocchióját, olyan regényeket, mint Momo M. Endétõl, Mark Twain nagy Huckleberry Finnje, vagy – miért ne? – Harisnyás Pippi a pár hete elhunyt Astrid Lindgrentõl?

Jegyzetek

* Antonio Spadaro (szül. 1966) olasz jezsuita; 1996-ban szentelték pappá, utána doktorált; a La Civiltà Cattolica írói kollégiumához tartozik. A tanulmány olasz eredetije megtalálható: La Civiltà Cattolica 153 (2002) I. 474–483. Magyarra fordította Russay Gábor Lajos. Az olasz folyóirattól írásban kértünk és kaptunk engedélyt a magyar nyelvû leközlésre.

¹ J. K. Rowling, Harry Potter and the Philosopher’s Stone. Bloomsbury Publishing, 1997. Az olasz fordításnak 2001-ben már a 20. kiadása jelent meg. Magyar fordítás: Animus Kiadó, 1999. A könyvbõl vett rövid részleteket az olaszból fordítjuk.

² A Harry Potter és a titkok kamrája c. kötetben a Hogwartsban töltött második év akadályokkal telve mutatkozik, és egy katasztrófa sújtja az iskolát: valami a tanulókat folyvást kõvé változtatja, egyiket a másik után. A kisfiú újra szembesül a rosszal, és mindjobban megismeri barátait. A harmadik, a Harry Potter és az azkabani fogoly címû kötetben megtudjuk, hogy a félelmetes azkabani erõd egy Sirius Black nevû foglyot õriz 12 év óta, akit azért csuktak be, mert 13 embert egyetlen varázslattal megölt. Úgy tûnik, hogy õ Voldemort jobbkeze. De most meg Black megszökött, és Harryra kezd vadászni, aki bukásának okozója, együtt a régi gazdájával. Megjelennek az Õrjítõk, Azkaban rettenetes õrsége. Hidegvérûek és szerencsétlenséget hoznak, mert az emberek pozitív gondolataiból élnek kiüresítve azokat. Legtitkosabb és legerõsebb fegyverük az Õrjítõk csókja, ami a lélek erejét örökre kiszívja. A varázslat az egyedüli módja semlegesítésüknek. Harry Potter és a tûz serlege úgy mutatja be a fõszereplõt, aki felserdülõ mágus lett, képes szerelembe esni, autonómiával rendelkezni, és felfedezni azokat a grandiózus eseményeket, melyek Hogwartsban fognak történni, és amelyek összefüggnek a mágia két iskolájával, valamint egy versengést, amely már 100 éve folyik. Emlékezzünk arra, hogy az olasz Salani kiadó nemrég jelentetett meg két kötetet A fantasztikus állatok, és hol találhatók, valamint A quidditch a századok folyamán címmel. Mindkettõt Rowling írta álnéven, és úgy mutatják be, hogy a Hogwarts-iskola szövegkönyvei. Bejelentették, hogy az ennek a könyvnek eladásából származó jövedelem jótékony célokat fog szolgálni.

³ L. Hutton, „La signora Mida”: Il Mattino, 2001, XII. 20. Egy interjúban Rowling elbeszéli: ,,Vonaton ültem, az ablakból néztem a teheneket. Nem valami lenyûgözõ látvány. És mégis, egyszerre a semmibõl jött lelki szemem elé Harry ihletése.”

⁴ S. Tisseron, „Harry Potter expliqué aux parents”: Le Monde diplomatique 2001. dec.

⁵ P. Citati, „Harry Potter. Viaggio nelle tenebre maligne”: La Reppublica 2001. 12. 13.

⁶ G. Sommavilla: ,,John Revel Ronald Tolkien: dualismo divino-demoniaco e suo superamento”: Peripezie dell’epica contemporanea. Dialettica e mistero. Milano, Jaca Book, 1983., 417–454.

⁷ P. Citati, i. m.

⁸ J. K. Rowling, Harry Potter. . ., 91. old. (A magyar kiadásban szintén a 91. old.)

⁹ Vö. J. A. Appleyard,  Crescere leggendo. L’esperienza della lettura dall’infanzia all’età adulta. Cinisello Balsamo (MI), San Paolo, 1994.

¹⁰ Vö. újabban: A. Monda–S. Simonelli, Tolkien, il signore della fantasia. Milano, Frassinelli, 2002; P. Gulisano, Tolkien: il mito e la grazia. Milano, Àncora, 2001.

Muzslay István

AZ EURÓPAI AGRÁRPOLITIKA REFORMJA

Az Európai Gazdasági Közösség 1957-ben történt megalapításától kezdve az agrárpolitika három alapelvre épült: 1. a mezõgazdasági termékek közös piaca, 2. az ártámogatás és 3. a protekcionizmus. A közös piac a termelõknek garantálta a termékeik minimum árát, és ha ez az ár felülmúlta a termékek világpiaci árát, maga a Közösség vásárolta fel a többletet. A termékek behozatalát korlátozta a vám, amelynek mérete megfelelt a világpiaci ár és a Közösség által garantált ár közti különbségnek; a termékek kivitele pedig támogatást kapott, amely fedezte a világpiaci ár és a garantált ár közti esetleges különbséget.

Az árpolitika következményei

Ez a politika elõnyt jelentett a termelõknek, mivel megfelelõ jövedelmet biztosított számukra, de ugyanakkor egyre súlyosabb terhet a Közösségnek, mivel az eladatlan vagy nehezen értékesíthetõ termékek felhalmozódására vezetett. A termékek felvásárlása és tárolása a Közösség évi költségvetésének egyre nagyobb részét terhelte az adózók és a fogyasztók kárára.

Mivel az ártámogatás arányos volt a termeléssel, a nagy agrárgazdasági üzemek nagyobb hasznot húztak belõle, mint a kis családi termelõi egységek, amelyeknek pedig nagyobb szükségük lett volna a támogatásra.

A Közösség kereskedelmi partnereit is bántotta ez az agrárpolitika, mivel a behozatali vám és még inkább a kivitel támogatása ellentétben állt a szabadpiac elveivel. Az európai agrárgazdaság „tisztességtelen” konkurenciáját rossz szemmel nézték a nemzetközi piacokon, ami érthetõ. Az EU a világpiac elsõ számú agrárimportõre és második legnagyobb agrárexportõre. Összességében az EU bonyolítja le a világkereskedelem 20 százalékát, megelõzve az Egyesült Államokat és Japánt.

A felhalmozódott termékek bevetése a nemzetközi piacokra elõsegítette a termékek árának jelentõs csökkenését, ami nemcsak a fejlett államok mezõgazdasáságát sújtotta, hanem a fejlõdõ országokét is. Ugyanakkor pl., amikor a Közösség támogatta az afrikai országokat állattenyésztésük kifejlesztésében, a piaci áron aluli húsfélékkel árasztotta el õket.

Világos az is, hogy ez az agrárpolitika a közép-európai országoknak az Európai Unióba való bekapcsolódásával használhatatlanná válik. Tekintettel az ezen országok mezõgazdaságában foglalkoztatottak arányára az aktív lakosságban, ez az agrárpolitika elviselhetetlen terhet jelentene az Európai Uniónak.

Az agrárpolitika reformja

Több mint negyven éven át a vázolt árpolitika bevehetetlen erõdnek számított az EU-ban. Az utolsó években ez a helyzet nagyban megváltozott. A termelõkkel szemben a fogyasztók befolyása egyre inkább megnövekedett. A BSE-fertõzés (szivacsos agysorvadás) és a száj- és körömfájás elterjedése fõleg Angliában, de a többi európai országban is, aláásta azt a bizalmat, amelyet az intenzív mezõgazdaságba vetettek, és amelyet az Unió ártámogatási rendszere nagyban elõsegített. Beigazolódott, hogy a kevésbé támogatott kis, családi termelõi egységek kevésbé vannak kitéve a fertõzés veszélyének, mint a nagy agrárgazdasági üzemek, amelyek e rendszer legnagyobb haszonélvezõi.

Az agrárpolitika elsõ reformja 1991–92-ben történt, amely a kidolgozója, az akkori ír európai kommisszár, MacSharry nevét kapta. Ez a reform arra irányult, hogy a mezõgazdasági termékek támogatásának a mechanizmusát részben a termelõk közvetlen támogatásával helyettesítsék, miután beigazolódott, hogy a termékek ártámogatása ösztönzi a termelést, és túltermelésre vezet. A termelõk nem voltak megelégedve ezzel a reformmal, amely a jövedelmük jelentõs csökkenését idézte elõ. Az USA 1996 óta a kétmillió farmerének 103,5 milliárd dollár támogatást adott, amíg ugyanakkor az EU hétmillió földmûvese csak 92,3 milliárd dollár támogatásban részesült.

A reform az utolsó tíz évben jelentõs eredményekre vezetett. A hús, a gabona és a tej túltermelése csökkent, a takarmányok termelése egyre inkább az EU keretében valósult meg, és a költségvetési kiadások stabilizálódtak. Amíg azelõtt az EU az agrárszektorban történt kiadásai 90 százalékát az ár és a felhalmozódott termékek kivitele támogatására fordította, ezek a kiadások, amelyek 1986 és 1988 között a GDP 2,6 százalékát tették ki, 1999-ben 1,5 százalékra csökkentek.

Az Európai Unió legújabb reformprogramja az „Agenda 2000”, amelyet 1999-ben hagytak jóvá. A reform célkitûzései a következõk: kevésbé támogatott, versenyképes agrárszektor, egészséges, környezetvédõ termelési módszerek, tisztes életnívó és stabil jövedelem a termelõknek.

Ezek a célkitûzések ellentétben lehetnek egymással. A konkurenciatörekvés elõsegítheti újra a termékek mennyiségi növelését. A termékek minõségének a hangsúlyozása pedig a termelési költségek és a termékek ára emelkedésére vezethet. Az európai mezõgazdasági termékek ára és a világpiaci árak közti különbség két fajta agrárgazdálkodást idézhet elõ: egyrészt az extenzív gazdálkodást az fogyasztók minõségi igényei kielégítésére, másrészt az intenzív gazdálkodást a termékek ára csökkentésére a világpiaci árakkal való verseny céljából.

Az európai mezõgazdaság lelke, a családi kisgazdaság a kétfajta gazdálkodás szorításába kerülhet, a kevésbé termékeny területeken meg is szûnhet a környezet kárára és a földterület elparlagosodására. A mezõgazdaság, sokkal inkább, mint a közgazdaság többi szektora, felveti a társadalmi kérdést az egészséges természeti környezet ápolásával, megõrzésével, a kultúrával és általában egy sajátságos életmóddal kapcsolatban, amely nagy emberi értékek hordozója.

Az EU-nak nagyobb figyelmet kell szentelnie a vidék fejlesztésére. Jelenleg az évi költségvetésnek csak 10 százaléka szolgál erre. Ez jelenti talán a legnagyobb szakadékot a társadalom környezetvédelmi várakozásai és a valóság között. A tagállamok csökkenthetik azok közvetlen támogatását, akik nem teljesítik a környezetvédelmi elõírásokat. Mindeddig csak egy-két ország tette ezt.

Felhatalmazást kaptak arra is, hogy – számolva a nagyüzemek és a kis családi teremelõi egységek különbözõ költségstruktúrájával – a nagyüzemek támogatását 20 százalékkal csökkentsék, és a megspórolt összegeket a környezet ápolására, a biotermelés, a természetes körülmények közti állattenyésztés és a hagyományos gyümölcstermelés elõsegítésére használják fel.

Sajnálatos, hogy ezt a lehetõséget mindeddig csak Anglia, Franciaország és Portugália vette igénybe. Kívánatos, sõt szükséges, hogy ezt az EU összes tagországa számára kötelezõvé tegyék.

A magyar mezõgazdaság és az Európai Unió

Az uniós tárgyalások során az egyik legfontosabb kérdés a magyar mezõgazdaság bekapcsolódása az európai agrárpolitika rendszerébe. A feladatok meghatározásánál abból az elvbõl kell kiindulni, hogy a magyar mezõgazdaságnak alkalmazkodnia kell egy sokkal versenyképesebb környezethez, a termelési technológiák fejlesztésével és a még inkább környezetbarát, biztonságos élelmiszerek elõállításával. A fogyasztók számára igazolni kell, hogy a magyar élelmiszerek jó minõségûek, és a legjobb feltételeket biztosítják az egészséges élethez.

A magyar élelmiszer-gazdaság az átmeneti nehézségek ellenére is képes arra, hogy versenyképesnek bizonyuljon az Unió tagállamaival szemben, mivel elõnyben van a termõföld minõségét és a munkaerõ költségét illetõen. A magyar termékek minõsége és csomagolása sokat javult, habár sok esetben még nem éri el az uniós szintet. A versenyképesség szempontjából a piaci és pénzügyi infrastruktúra területén a legjelentõsebb a magyar mezõgazdaság lemaradása.

Magyarország legfontosabb összefüggõ agrárpiaca máris az EU. A teljes jogú tagság elnyerése érdekében teljes mértékben alkalmazkodnunk kell az Unióban kialakított agrárrendtartáshoz.

  A mezõgazdaság súlya az európai gazdaságban (%)

Görögország    17,0    7,1

Portugália    12,7    3,3

Írország    8,6    2,9

Spanyolország    7,4    4,1

Finnország    6,4    0,9

Ausztria    6,2    1,2

Olaszország    5,4    2,6

Franciaország    4,3    2,4

Dánia    3,3    2,0

Hollandia    3,2    2,4

Svédország    3,0    0,7

Németország    2,9    0,9

Belgium    2,4    1,2

Luxemburg    1,7    0,7

Anglia    1,6    0,9

Forrás: Európai Bizottság